Az utolsó elsőm.(befejezett)

Ötödik

                                  >>Tho<<
                                   ••••••••••

Ahogy a Kim mellé léptem,láttam a pengét,a véteócsát,és minden lezajlott a fejembe.Köpni nyelni nem tudtam,aztán láttam,hogy lecsöppen a kezéről a vér,majd majdnem eldőlt,mikor elkaptam,és az ágyhoz vittem.Lefektettem.Nem tudtam mit tegyek nem igazán volt magánál.Beszéltem hozzá de semmi.Vajon mi állhat a háttérbe?Annyira sajnálom szegényt!Gondolkodásomat ő szakította meg.
-Ne nézz így-mondta erőtlenül.
-De ne tedd ezt magaddal.Hívnom kéne orvost...vagy nemtudom.
-Ez mindennapos.Fölösleges.
-Mi minden napos?...Az,hogy szarrá vágod a kezeidet,és rosszulléteid vannak?Mert már nem elősször próbállak megmenteni!
-Megmenteni?Ó kérlek!Nem kell foglalkoznod velem szánalomból!Tegyél úgy mint a többi ember.Mosolyogj a pofámba,aztán sétálj tovább!
-Én nem vagyok ilyen...
-Nemérdekel attól még hagyhatsz meghalni!
Erre teljesen megállt bennem az ütő.Itt hatalmas segítségre van szükség!
-Jézusom ne mondj ilyeneket!Te ne!
-Jaj ne kezd kérlek a sablon dumát.Hol nem szarod te le,hogy meghalok vagy sem?!
-Nem az...
-Akkor?
-Mi okod lenne meghalni?
-Tényleg tudni akarod?!
-Igen szeretném-vágtam halál komoly arcot.
Kicsit féltem,hogy mit is fog mondani,de nem hagyhattam így ezt az ügyet.
-Röviden és kibaszott tömören fogom neked elmondani.Anyukám két éve meghalt rákban apámnak meg már új csaja van és magasról leszar engem.
Ennyi.
Ettől féltem...Uramisten..Ez nagyon durva.Mennyi mindenen mehetett keresztül,és gondolom senki sem állt mellette olyankor amikor igazán kellett volna.Nem bírtam magamhoz szorítottam a lányt,és államat a nyakán támasztottam meg.Felszisszent a keze fájdalmától de visszaölelt.

                                >>Kim<<
                                •••••••••••

Úgy éreztem, sírni tudnék, de nem jött ki. Ez egyfajta szomorú betegség, beteg szomorúság, amikor nem is érezhetnéd rosszabbul magad. Szerintem tudod, milyen az. Szerintem mindenki tudja.Csak öleltem Theot,és nyugalom kerekedett bennem.Hiretelen eltűnt minden probléma.
-Annyira sajnálom!-motyogta.
-Én is-enyhültem meg.
-Most te jössz...
-Hát jó.Szóval 5éves koromban,anyukám kidobott otthonról apukám meghalt nemsokkal a születésem után,és hát egy család örökbefogadott 7éves koromba,addig pedig árvaházba voltam.Az uj szuleim pedig igazából nem foglalkoznak velem.Rámeröltették Amandát is,ő a barátnom vagyis.Nem az.De az.

Van barátnője?Oh...mit is gondoltam én hülye...
-Én is sajnálom-próbáltam elengedni de ő nem hagyta.
-Mi lesz a kezeddel?...
-Mi lenne?Majd meggyógyul.Vagynem-halkítottam le a végét.
-Matekoznunk kéne-jelentette ki.
-Hát jaa nem árt.
Nekiálltunk,és megpróbáltam elmagyarázni neki,de sehogysem tudtam logikus gondolkodásra bírni szegényt.
-Nekem erre el kell szívnom egy cigit-állt fel az ágyról.Neked nem kell?
-Öhm..Nem én nem szoktam vagyis még nem próbáltam.
-És ki szeretnéd próbálni?
-Őő hát nemtudom oké..
-Csak vicceltem nem rontalak ilyenekkel.De én sajnos már rászoktam.
-Oh értem.Akkor nem kapok cigit?-vigyorogtam rá.
-Najo beleszívhatsz az enyembe de gyere-ragadott magával a kezemet megfogva.
Kimentunk az udvarra.Hűvös volt,és már ment le a nap is.En egy nagy levélkupacra dobtam le magamat,ő pedig csak elém ült a betonra.Elővette az öngyujtóját.Szájába helyezte a cigarettát,majd a kezével takarva a szélt meggyújtotta a szálat,és beleszívott egy hatalmasat.Vett rá mégegy levegőt,majd kifujta lassan a füstöt.
-Te jössz-nézett rám szórakozottan.
-Hát jó.Kezembe vettem az ismeretlen "tárgyat" majd a lassan és óvatosan szívni kezdtem.Megpróbáltam rá levegőt venni,vagy csak simán kifújni,de hirtelen elkapott a köhögés.
-Fhu-hu-jj!!-köhögcséltem.
Erre jóízűen elmosolyodott,majd mutatta a technikáját a dolognak.Addig-addig tette a fejét,hogy ő is köhögni kezdett.
-Najóóvan-oltotta el a csikket.
-Mész?
-Menjek?
-Hát ha akarsz-emeltem fel a kezeimet.
-Akkor ittmaradok örökre.
Most ezt rosszul hallottam?!Vagy tényleg azt mondta itt maradna velem örökre.Azta.Kész rejtély ez a srác..
-Najó tényleg megyek.Légy jó.Szia-s azzal megfordult és kisétált a kapun.
Én visszaslisszoltam a szobámba,és gyorsan összeszedtem széthagyott holmijaimat.Letusoltam,majd magamra öltöttem a pizsamámat.Leültem a párkányra olvasni.Már egy órája olvastam,közbe apám is hazaért.Benézett,hogy élek e de köszönni nem köszönt.Mondom K.Szóval már egy órája olvastam,mikor megjelent a szomszéd ablakban Theo papírral a kezében.Már megint kezdi?!Ez tök vicces!
-Szia.Hogy vagy most?
Gyorsan előkutattam a papíromat és a filcet és:
-Megvagyok...
-Tuti?
-Igeeen.
-Figyelj.
Miután ezt leírta,valami furcsa érzés kerített hatalmába.
NE!Ő MOST?!
Lassan elkezdte levenni a pólóját,miközbe végig engem nézett.