Az utolsó elsőm.(befejezett)

Tizenhetedik

      >>Kim<<
                                 •••••••••••

-Apa?-kérdeztem meglepetten.
Ekkor felkapcsolódott a lámpa,és itt voltam.A korházban.De hol van Theo?Valami furcsa érzésem volt.A fejemhez kaptam,de ott volt a hajam.
-Mi ez?-markolásztam a hajam hevesen-Ez valami vicc?!-Kiabáltam.
-Mi a baj?-nézett rám értetlenül apám
-Hol van Theo??
-Még mindíg nem tudom ki az a "Theo"-forgatta szemeit.
-Ilyen nincs....apa.. beteg vagyok?
-Beteg?!Beütötted a fejed és elájultál.Egy srác pedig hívta a mentőket.Ennyi.Mégis miért lennél beteg?
-Semmi...hagyjuk.
Nem értettem semmit.Mi ez az egész?Ez tuti valami vicc.Mi történik velem?
Hirtelen egy nagyon erős fájdalmat éreztem.Nagyon fájt a fejem.
-Apaa!!Nagyon fáj!-halkult el a hangom,majd elájultam.
Megint mintha ott lennék,de mégse.Nem érzek fájdalmat.Nem vagyok magamnál,mégis tudom mi folyik körülöttem...ez nem teljesen normális szerintem...
-Kim!Ébredj kérlek!
-Theo?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Igen itt vagyok.Veled.Örökké-törölte meg szemeit és magához szorított.
-Annyira szeretlek-bömböltem.
-Énis téged-szippantott bele a nyakamba.
-Nagyon furcsa dolgot láttam..vagy álmodtam vagy nemtudom...
-Mit?-érdeklődött aggódóan.
-Hogy felébredtem a korházban,és te nem voltál velem.Volt hajam,és nem voltam beteg.Annyira elveszve éreztem magam nélküled Theo!!-bújtam megint hozzá.
-Csak egy álom volt Kim...én tudod hogy itt vagyok veled mindíg...
-Tudom...Adj egy csókot.De olyat mint még soha.Mintha ez lenne az utolsó.Úgy csókolj.Szeress.
-Ezt nem kell kérni-mosolyodott el,majd lassan felém hajolt.
Tényleg úgy csókolt mint még soha.Imádtam minden egyes pillanatot amit vele töltök.Nem tudok betelni vele.Vele maradnék életem végéig...csakhogy az már napok...órák kérdése..
-Te vagy a mindenem-szakadt el a számtól egy pillanatra.
A gyomrom még a mai napig összerándult mikor hozzámért Theo.A hideg is kirázott ahogy a nyakamat végigcsókolta,és olyan jól csinálta..úr isten...
-Várj..a fejem...
-Miaz?Rosszul vagy?
-Theo..Hívj orvost..Nagyon fáj..
-Mi fáj?-vágta rá
-A ...a.. fejem...-de mire kimondtam,már mindegy volt.Újra abba az állapotba kerültem,amiből már kezdett elegem lenni.
-Kim ébredj!-aggódóan keltegetett egy ismeretlen hang.
-Fent vagyok-ültem fel meglepően könnyen az ágyon,és szemügyre vettem a személyt.Egy nővér volt.
-Na Kim még ma hazamehetsz akár.De a vágásokról a karodon szólnom kell apukádnak.
-Mi?Hazamehetek?
-Igen.
-Dehát halálos beteg vagyok!-néztem a nőre értetlenül.
-Csak beütötted a fejed-nevetett jóízűen.
-Mi a fasz?!-csúszott ki a számon.
-Héé!!..-lépett be a szobába apa.
-Apa!Hok van Theo?
-Maga tudja hogy ki az a Theo?-nézett a nővérre-Már vagy negyedszerre kérdezi meg de nem tudom ki az!
-Nem nem tudom-nézett furcsán.
-Senki se tudja hogy ki ő???!!!A szerelmem!Az életem egyetlen értelme!!-kezdtem sírni.
-Szerintem most jobb lesz ha magára hagyom magukat-távozott a nővér.
-Te meg miről beszélsz Kim?-ült le mellém apa az ágyra-Neked nincs barátod tudtommal.
-Dehát az nem lehet-szipogtam-Én szeretem őt.És ő is engem.
Tudom.Hisz láttam.Éreztem.