Az utolsó elsőm.(befejezett)

Tizenegyedik

                                >>Theo<<
                                 ••••••••••••

Végre találkozhattm Jackel,és elmondtam neki mindent Kimről,és az érzéseimről.Szerinte csak megsajnáltam a lányt,és ezért ápoltam gyengéd érzelmeket iránta,de szerinte is Amanda illik hozzám,még akkor is,ha ő fülig szerelmes belé.
-Te...figyelj..
-Hmm?-szakadt el Jack a telefonja képernyőjétől.
-Történt valami odahaza,hogy ideköltözöl?Méghozzá egyedül?
-Hát..szóval.A szüleim elválnak,én nekem meg betelt a pohár.Nem bírtam már a mindennapos veszekedést.Dióhéjban ennyi.
-Sajnálom tesó..őszintén.
-Tudom Theo-mosolyodott el-De te itt vagy nekem,mint mindíg
-Így van-lépett be Amanda törölközővel betekert fejjel.

>>Kim<<
•••••••••••

Szóval igen Theo volt a szívem választottja,de neki én csak egy szánnivaló lány vagyok..voltam.Hogy mit is kéne tennem..nemtudom.
Egy biztos,mégpedig az,hogy meg fogok halni,méghozzá nem is olyan soká...
-Ez biztos?-kérdeztem leesett állal az előttem álló orvostól.
-Sajnos igen.Maga leukémiás.
-Mennyi időm maradt?
-Nem akarok tippelgetni.Nem sok.
-De mégis az a nem sok mit jelent?
-Pár hónap-nyögte ki végül.
-Éertem.
amint elhagyta a kórtermt az orvos,hangos bőgésbe kezdtem,de nem is tudom miért..ez nem változtat semmin.Úgy is meg akartam halni...most megkapom.
Hát ennyi.Tényleg eltávozok az élő,szánalmas emberek közül..
Vajon apámat érdekelni fogja?Fájni fog neki az ha meghalok?Vagy esetleg Theonak..?
*felvillan a telefonom*
Mark
-Szia van kedved ,melegszendvicsezni? 😉
-Nincs bocs.
-Történt valami?
-leukémiás vagyok.
Erre már nem is írt semmit.Fogtam elhajítottam a telefonomat a szoba másik végébe,és még a Theotól lopott cigi után kutattam a kabátzsebembe.
Kinyitottam az ablakot,és szabadjára engedtem a bennem tomboló érzelmeket a cigifüst kifújásával.Most jól esett érdekes módon.Szinte élveztem.
Najó most úgy beszélek mint egy függő,de már értem miért szoknak rá az emberek a cigarettára.Mocskosnak érzem magam.A kezemen a vágások.Az állandó
rosszullétek,és vérzések..most a cigi,és ott van Theo is.Miért kell ennyit gondolnom rá.Egyszerüen ki akarom törölni végleg az életemből,és kiélvezni
azt a pár hónapomat ami maradt.Eddig ugy gondolkodtam,bárcsak meghalnék,de most,hogy tényleg meg fogok,nemtudom...furcsa érzésem van.Már nem hozhatom helyre az életemet
Már nem lehetnek gyerekeim,(nemmintha szeretnék)nem láthatom magamat évek múlva a tükörbe nézve,azt mondva,hogy igenis képes voltam talpraállni,mert nem,nem lesz ilyen.
Szóval DRÁGA EGYETLEN THEO,BASZÓDJ MEG:)
Ekkor lépett be Mark,és én ijedtségemben eldobtam a kezemben lévő bagót.
-Na szép..Cigizel?-kérdezte szemrehányóan.
-Nem,nem szokásom,de mostmár nem mindegy nekem?-nevettem el magam.
-Butaságokat beszélsz.
-Tényleg?Hát csak hogy tudd,én nem érem meg a 20at mint te,nem lesznek olyan gondjaim a felnőtté válással mint neked.MERT MEGHALOK NEMSOKÁRA-tártam szét a karom.
-Mntha nekem olyan jó életem lenne.Mit tudsz te rólam?
-Épp ezaz!SEMMIT!Szóval nem is értem minek vagy itt.
-Azért mert..
-Mert?-nyitottam nagyra a szemem a válaszra várva.
-Semmi hagyjuk-indult az ajtó felé.
-Ezaz igen,ebbe jó vagy hazudj megint-tapsoltam.
-Nem mondhatom el sajnálom.
-Hát énis-nyitottam ki neki az ajtót azt jelezve,hogy már mehet.
-Szia Kim..-simította végig a karom,amitől teljesen elvesztettem a fejem.
-Várj!
-Igen?-nézett avval a gyönyörű szemeivel.
-Nem maradsz itt velem?-kérdeztem meggondolatlanul,de amint kimondtam már meg is bántam.
-De szivesen maradok-ölelt hirtelen magához,amitől kicsit meglepődtem,de most erre volt szükségem.Valakire,aki támogat.
*telefoncsörgés*
Odafutottam a földön heverő telefonhoz majd egy gyors mozdulattal a zöld jelre mentem.
-Szia Kim.Felhívott az orvos.Nagyon sajnálom.Holnap hazaviszlek.
-Nem kell sajnálni.Ez van.
-Mennem kell....
És már le is rakta.
-Ki volt az?
-Az apám.Holnap hazavisz.
-Áhh az jó-vakarta meg a tarkóját-Azért remélem beszélünk még.
-Én is-mosolyodtam el.

Ekkor hirtelen magához húzott és ajka egybe fort az enyémmel.