Maradj életben! [Befejezett]

8.Rész

Délkor sikerült megébrednem, de nem keltem ki az ágyból, ennek egy oka volt. Jungkook a lábát átvetve rajtam aludt és nem volt szívem megmozdulni, hogy nehogy felébresszem őt. A telefonom a töltőben volt a szoba másik végénben, ezért nem volt más választásom, mint a falat bámulni, ahol megannyi kép volt felragasztva az emlékeinkről. A kedvenc képem (ami középen helyezkedik el) Jungkook-ról és rólam készült, amikor kiengedtek a kórházból. Egy csokor virágot tartok magam előtt, Jungkook pedig a kezét a vállamon pihenteti egy olyan "Gyere haver, végre kiengedtek" stílusban. Ez volt az első képünk kettőnkről, ami mindkettőnknek megvan, csak Jungkook nem a falán, hanem az íróasztalán tartja.
Egy óra körül Jungkook is ébredezett mellettem, ami jó hír volt számomra, mert hívott a természet. Gyorsan elszaladtam a vécére és könnyitettem magamon, majd a konyhába mentem innivalóért, amit bevittem a szobámba. Jungkook azonnal kikapta a kezem közül a vizet és úgy itta, mintha évekig szomjazott volna.
- Köszi .- mondta miután megitta a vizet. - Mennyi az idő?
- Negyed kettő. - feleltem a telefonomra nézve, majd kihúztam a töltőből. - Apa hívott.
- Hívd vissza, biztos fontos. - mondta.
- Jó ötlet. - mondtam és azonnal tárcsáztam apát, aki azonnal felvette a telefont.
- Szia, minden rendben?
- Anyád komába esett. - felelte a kérdésemre, a válaszára a kezeim közül kiesett a telefon és onnantól se kép se hang.
...

- Jimin. - hallottam meg a nevem. - Jiminee. - szólítottak újra, mire felkaptam a fejem, Jungkook nézett rám, tekintete sajnálatot tükrözött.
- Jimin, pakolj össze, hozzánk jösz. - utasított én pedig elővettem egy kisebb utazótáskát, amibe pakolhatok.
Jungkook végig segített, vepakolta a könyveimet meg a füzeteimet a táskámba, majd segített ruhát pakolni is. Nem voltam elememben.
Fél óra elteltével már Jungkookék felé tartottunk, csendben haladtunk egymás mellett.
- Jimin - szólított meg Jungkook és ezzel megtörte a közöttünk lévő csendet. - Kérsz fagyit?
- Igen. - feleltem, majd Jungkook bement a kisboltba, ami előtt mindig elmegyünk. - Köszi. - vettem át a fagyimat, amikor kilépett.
- Nincs mit.
Most már fagyival a kezünkben haladtunk tovább, az enyém közben elkezdett olvadni, mert nem ettem bele. Egy hirtelen mozdulattal befaltam az egészet. Kár volt, mert sikerült félrenyelnem és ujabb köhögőroham jött rám. A zsepit már autómatikusan kaptam Jungkook-tól és kiköptem a szám tartalmát. Egy pillantást vetettem rá és ismét jelenkeztek a vércseppek. Tudomást sem véve rolluk kidobtam a kukába a zsepit.
- Jobban vagy?- kérdetre Jungkook kíváncsian fürkészve engem.
- Igen. - feleltem rekedt hangon.
- Biztos?
- Igen. - bólintottam.