Maradj életben! [Befejezett]

13. Rész

A hetek csak úgy teltek a kórházban és észre sem vettem, hogy már egy hónapja vagyok bent. Ez idő közben Emmaval is jobban összeismerkedtem és már szinte a testvéremnek mondom, annyi mindent megtudtunk egymásról. Persz előle nem tudtam eltitkolni, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba Jungkookba, ezért piszkál is rendszeresen, de már hozzászoktam. A hónap alatt anya is meglátogatótt és már ki is engedték őt, ennek nagyon őrültünk, apa közelebb került hozzám, amióta bent vagyok, ennek pedig én örülök a legjobban.
- Mikor fogod elmondani neki? - kérdezte Emma sokadszorra kizökkentve a gondolataimból.
- A műtét előtt tervezem. - válaszoltam sokadszorra.
- S ha nem fogsz meggyógyulni vagy belehalsz a műtétbe? - kérdezte aggódalommal a hangjában.
- Meg fogok nem csak érte, hanem magam miadt is. És a halált fel sem veszem a listára. - válaszoltam neki nyugodtan, mire észrevettem, hogy Jungkook ott áll az ajtóban. Remélem nem hallott meg mindent.
- Sziasztok. - köszöntött minket vidáman.
- Szia. - köszöntünk egyszerre Emmaval, majd mikor Jungkook hátat fordított Emmanak ő szívecskét formált a kezeivel. Felkapva a párnámat felé hajítottam, ami csak a lábát találta el és máris a padlón kötött ki.
- Hogy vagy? - kérdezte és felvette a párnám a földről, majd visszaadta nekem.
- Megvagyok. Te? - kérdeztem vissza.
- Fantasztikusan. - feleltem mire kérdő tekintettel vizslattam hogy folytassa. - Voltam ma vizsgálaton. Az orvos azt mondta ez volt az utolsó, de ha valami probléma adódna, akkor forduljak felé.
- Akkor ez azt jelenti, hogy vége? - röviditettem le, mire bólintott. - Végre, már csak én vagyok hátra.
- Igyekezz, mert nem várok örökké. - mondta, mire elpirultam.
- Még várhatsz Kook. - szólt közbe Emma, mire intettem a fejemmel, hogy ne tegye.
- Miért? - kérdezte Jungkook Emmatól.
- Még hátravan egy műtét és egy vallomás. - válaszolt lazán Emma, mire éreztem, hogy elsüllyedek szégyenemben.
- Milyen vallomás? - értetlenkedett Jungkook.
- Hát szerelmi Kook, a mi kis Jiminünk szerelmes. - válaszolta nyálasan Emma. Éreztem, hogy mindjárt elsüllyedek az ággyal együtt.
- És ki az? - szögezte a kérdést Jungkook felém.
- Azt nem mondhatom meg. - titkoloztam előtte. Szerencsére az ajtó nyílt, így elmaradt a magyarázkodás.
- Jó híreim vannak Jimin. - jött be az orvos vidáman. - Holnapután megműtjük Emmaval együtt.
- Hánykor lesz a műtét? - kérdeztem félve.
- Pontban délután öt órakor és mindekettőjüket ebben az időpontban fogjuk megoperálni. - tudatta velünk az orvos.
Az orvos távozása után Jack is megérkezett Emmahoz, így mi Jungkookkal egyedül hagytuk őket, mi pedig szokásunkhoz híven a kórház udvarára mentünk beszélgetni. Nem nagyon tudtam felfogni azt a tényt, hogy két nap múlva műtét, s bennem most vulágosodott meg az a tény, hogy ugyanekkor szerelmet vallok a mellettem ülőnek.
- Félek. - mondtam ki halkan, mire Jungkook felém kapta a tekintetét.
- Hamar túl leszel rajta. - biztatott, de én nem nagyon akartam elhinni neki.
- Tudom, de félek, hogy meghalok. - mondtam a földet pásztázva.
- Nézz rám Jimin. - szólított meg Jungkook gyengéden. - Bizok benned, te mondtad nekünk, hogy meg akarsz gyógyulni és mi minfen erőnkkel támogattunk idáig, nem akarom azt hallani, hogy most akarod feladni. Tudom, hogy erős vagy és nem csak én, hanem a szüleid is tudják. Ezért kérlek, ha nem is miattam, legalább a szüleid miatt vedd fel a harcot és küzdj úgy mintha nem volna más választásod. Győzz Jimin, győzz!
Miután befejezte a biztatásomat hosszú percekig nézet a szemembe, alig bírtam megállni, hogy ne csókoljam meg.
Olyan egy óra múlva visszamentünk a szobába, kezdtem fázni lent. Jungkook csak felkísért és már ment is, holnap suli és nem akar elkésni, illetve el is akar kérezni az oszijától, csak miattam. Belépve a termebe Emma volt ott egyedül az ágyban és valamit nagyon írt, kiváncsivá tett ezért szóvá is tettem.
- Mit írsz? - kérdeztem.
- Egy levelet a tesómnak. - felelte fel sem nézve a lapok közül.
- Ja. - csodálkoztam. - Azt hittem végrendelet.
- Ilyen fiatalon nem írnék olyat. - mondta mosolygova.
A rövid beszélgetés után felhívtam a a szüleimet is és elmondtam mikor lesz a műtét meg a fontosabb információkat, ők mindenképpen azt akarják, hogy itt legyenek és várjanak rám, de én nem nagyon szeretném.
A beszélgetés után, úgy döntöttem írok egy levelet Jungkooknak, amiben benne lesz minden érzelmem. Persze ez nem változtat azon, hogy bevallom neki az érzéseimet, ez egy plusz lesz részemről.
Gyorsan végeztem vele és aludni tértem, mert kifárasztott az írás is.