Maradj életben! [Befejezett]

15. Rész

Újra ott voltam, a négy fehér fal között, ahol találkoztam önmagammal Tükör Jiminnel, de egy valami hiányzott, mégpedig a tükör. A tudatalattimban voltam, ezért nem is pánikoltam, csak türelmesen vártam, hogy megjelenjek.
- Itt vagyok. - szólalt meg egy hang hirtelen mögülem, mire egyett ugrottam ijedtégemben. Ahogy megfordultam ott voltam, de már nem tükrön keresztül, hanem teljes életnagyságban. A ruhája kórházi ruha volt, hajam nem igen volt és nem is takargatta és az arca is sovány volt, látszott, hogy megviselt minket a rák.
- Örülök, hogy újra láthatlak. - mosolygott rám őszintén. - Sokáig tartott.
- Igaz, de most itt vagyok újra.
- Igen, ami azt jelenti, hogy az életedért harcolsz. - tudata velem a tényt, bár tudtam én jól.
- Legutóbbi látogatásodkor mondtam, hogy van egy felasatod, igaz? - szegezte nekem a kérdést, mire én csak bólintottam. - Igazából ez nem egy nagy feladat, de neked kihívás lesz.
- És mi lenne az a "feladat"? - kérdeztem.
- El kell tűnhetned a láncokat. - mondta, de értetlenül néztem rá.
- Milyen láncokat? - kérdeztem.
- Eddig nem vetted észre, de nézz a lábaidra és kezeidre. - mondta és úgy tettem, ahogy mondta. Lenéztem a lábaimra, ahol kábé 10 centi vastag lánc volt és a falhoz voltak rögzítve, ahogy a kezeim is. Eddig fel sem tűnt, hogy rajtam volt, hogy hogy most vettem észre.
- Hogy tüntessem el ezeket? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Azt neked kell megoldandód, nem segíthetek. - mondta és leült a földre.
Én a láncokkal csörömpöltem, húztam hogy hátha a falból kijön, de meg sem mozdult. Ez alatt az idő alatt Tükör Jimin végig figyelte a tevékenységemet, ami irtóra zavart és már azon voltam, hogy megkérem segítsen, de mikor felé fordultam megijedtem. Tükör Jimin a földön feküdt és az egész testét lánc borítottam, moccani sem tudott és én sem tudtam felé menni, ahoz túlságosan rövidek voltak a láncaim.
- Jimin. - szólítottam meg. - Megyek.
- Nem kell segíts! - mondta rám nézve. - Magadat kell kiszabadítanod nem engem.
- Nem hagylak itt. - mondtam és teljes erőmből felé szaladtam, de a láncok visszarántottak és a földön terültem el.
- Ne csináld!- kiálltott rám.
- Nem foglak itt hagyni, ha törik ha szakad kiszabadítom magunkat. - mondtam határozottan és újra felé rohantam teljes erőmből. Szinte sikerült elérnem, amin meglepőtem, de nem álltam meg, addig nyújozkodtam felé, hogy egy újjal megérintettem őt.
- Mégh egyh kihcsit. - szuszogtam mélyeket a kimerültség miatt és újra nekilendültem.
Nem tudom meddig próbáltam elérni Tükör Jiminjez, de egyre alábbhagyott az, hogy kiszabadítsam őt és végül a földre rogytam fáradtan. Már nem akartam semmit tenni csak pihenni. Éreztem, hogy a szemeim kezdenek egyre nehezebbek lenni és az álommanó kezd uralkodni rajtam.
- Jimin, ne! - ébreszt Tükör Jimin sikeresen. - Ha itt elalszol kint meghalsz.
Erre a mondatra felkeltem a földről, hogy a testemet megmozgassam. Egy próba képpen megindultam Jimin felé és csodának határso módon, annyira sikerült elérnem hozzá, hogy mellé tudtam ülni, alíg választott el minket fél méter egymástól.
- Mit tegyek? - kérdeztem magamra nézve.
- Küzdj. - nyögte ki ezt az egy szót Jimin és köhögni kezdett. Bepánikoltam, nem tudtam mit kellene csinálnom, ezért segítség után kezdtem kiabálni.
- Semmi esély. - mondta  köhögés közepedte Jimin. - Itt csak magadra számíthatsz. Ez a tudatalattid!
Az utolsó mondtad felébresztett, hogy a tudatalattimban vagyok, ahol  én irányítók. Erősen koncentrálni kezdtem arra, hogy a láncok eltűnjenek és éreztem, ahogy egyre könnyeb lesz a lábam és a kezem is. Eltűnt. Minden lánc eltűnt rólam és Jiminről egyaránt.
- Sikerült! - mondtam boldogan és megöleltem Jimint.
- Igen, de nem maradhatsz itt sokáig. - mondta csalódottan.
- Igazad van, kint várnak. - mondtam boldogan. - Gyere velem.
- Nem lehet, nekem itt kell lennem. - utasított el.
- De miért? - kérdezem tőle és akaratlanul is sírni kezdek.
- Ha újra ide kerülsz, akkor ki fog várni téged? Én, mert én mindig itt vagyok, sőt én te vagyok, egyek vagyunk. Ha kell, ha nem én itt vagyok benned. Ezért kell itt maradnom, ha nem maradok a kinti éned semmisé lesz, vagyis szellemileg nulla és ezt nem akarom. Okos gyerek vagy Jimin és még hosszú élet áll előtted boldogságban, szomorúságban és mi egymásban.
- De nem akarlak itt hagyni.
- Muszály lesz. - mondja mosolyogva. - De egyet ne feledj, én mindig a szívedben leszek. És most menj élj boldogan.
- Rendben. - bólintok határozottan és letörlöm a könnyeim. - Megyek.
- Vigyázz magadra! - köszönt el és eltünt, én pedig a sötétségben találtam magam.
Hallok valamit, minta pityegés lenne és emberek beszélgetése. A pityegést jól hallom, de az emberek hangját nem hallom tisztán. Ki akarom nyitni szemeimet, amik nem engedelmeskednek nekem, de végül lassan kinyitom őket. Vakít a fény, de hozzászokik a szemem. Körbenézek a szobában, nincs senki itt. Hol vannak az emberek? Miért lóg ki belőlem ennyi cső? Miért van lélegeztető maszk rajtam?
Túl sok a miért és nincs senki, aki válaszolna rájuk.
Megnyomom a hívógombot, ami által a nővérek tudják kihez kell menni.
De nem a nővér jött be elsőnek az ajtón, hanem Jungkook, kezében egy pohárral. Ahogy meglát engem a pohár kiesik a kezéből, aminek a tartalma a földön terül szét, kávé volt benne.
- Szia Jungkook. - köszöntöm, a hangom mint egy repedt fazék.
- Jimin. - nyögi ki a nevem és megindul felém. Mikor már elért hozzám megállt. - Isten hozott! - nyögte ki és eleredtek a könnyei, majd egy mozdulattal magához szorított. Nagyon jól esett ölelése és megkönnyebültem, hogy végre láthatom őt.
- Jungkook. - toltam el magamtól hirtelen. - Elolvastad a levelem?
- Igen. - felelte a szemembe nézve. - Nem is tudod mióta várok arra, hogy elmondhassam neked. Én is szeretlek Jimin.
- Hála az égnek. - könnyebültem meg. Ezt az idilli pillanatot a nővér szakította félbe, amikor belépett az orvossal.
- Üdvözlöm Jimin. - köszöntött vidáman az orvos. - Hogy érzi magát?
- Fáradtan, de jól. - feleltem.
- Nem csoda, a kóma után mindenki fáradt.
- Üeddog voltam kiütve? - tettem fel a kérdést.
- Két hónapig. - felete az orvos felnézve a kórlapomból. - A holnapi nap folyamán nekikezdünk a kezelésnek, hogy minél előbb eltüntethessük a maradék rák sejteket is.
- Rendben. - bólintottam. - Illetve van egy kérdésem.
- Mondjad csak. - várt türelmesen az orvos.
- Emmával mi van, neki hogy sikerült a műtét?
- Oh - szomorodott el az orvos. - Nos az a helyzet, hogy Emma műtétje sikeres volt, de az azt következő napon elvesztette életét. A rák annyira szétterjedt a testében, hogy már nem bírta tovább a szervezete és feladta a küzdelmet. A te állapodot is kritkus volt, de idejében felébretél, így nem tudtak lekapcsolni a gépről.
- Úram Isten! - kerekednek el a szemeim, alig akartam elhinni, hogy szinte megöltek engem.
- Akkor a holnapi nap folyamán találkozunk. - mondta az orvos és a nővér társaságában kilépett a szobámból.
- Jack- el mi lett? - tértem a lényegre.
- Árvaházban van, de minden nap elmegyek hozzá, hogy megnézzem hogy van. Nem szól senkihez egy szót sem, amióta meghalt a nővére, még velem sem beszélget. Nagyon megrázta a halálhír.
- Megértem. - gondoltam bele a helyzetébe. - A levelet megkapta, amit Emma neki írt?
- Azt a levelet neked írta Jimin. - suttogta Jungkook és éreztem a kezemen a szorítását. - Tessék. - adta át a levelet.
- Köszönöm. - mondtam és elvettem a levelet. Lassan kibontottam és elkezdtem olvasni a sorokat.

KEDVES JIMIN!
Amikor ezt a levelet olvasod én már meghaltam, ez valószínüleg azért van, mert a rák annyira elterjedt a testemben, hogy már nem bírtam a megterhelést. Eddig kitartóan küzdöttem az életemért Jack miatt, hisz ő egy kedves fiú. Ez ügyben írom neked ezt a levelet.
Miután meghaltam arra kérlek téged, hogy fogad testvéredül őt, még akkor is ha ellenkezik. Mindent megadnék azért, hogy egy normális családban nőjön fel szülőkkel és testvérekkel, mivel nekünk nem adózott meg ez.
Szerény gyerek és tudja értékelni azt, ami van neki, de miután nem leszek neki... lehet, hogy vannak vagy leszenk szokásai, amivel nem tudsz mit kezdeni, de fogadd el őt ahogy van. Mivel neki is van egy levelem, amit a tiéd mellé raktam, arra kérlek, hogy add át neki, ha nem is személyesen, akkor valahogy juttasd el hozzá.
1000 és 1 köszönet azért, hogy ilyen jól telt  veled töltött pár hét.
Remélem Jungkookal összejöttetek.

Szeretettel Emma.
U.i. Fentről vigyázok rátok!