Jungkook-hoz érve bementünk a házba, majd Kookie-t követve a szobájába mentünk. A szobájába benyitva láttam ahogy a különböző videójátékok aföldön hevernek, a ruhái szanaszét a szoba különböző pontjaiban, az ágya vetetlenül hagyva. A táskámat az íróasztal lábához raktam le, míg ő a másik táskámat lazán az ágyra vetette.
- Majd csinálok helyet a szekrénybe neked. - mondta a szekrény felé mutatva.
- Köszi.- mosolyogtan rá hálásan.
- Na fiúk - nyított be Jungkook apukája a szobába - Én ma késő este jövök haza, ti egyetek nyugodtan. - utasított minket, majd rám nézett. - Jimin te érezd magad otthon nálunk.
- Köszönöm, hogy befogadtak. - hajoltam meg.
- Nem tesz semmit, de most megyek srácok. Sziasztok.
- Viszlát.
- Szia apa - köszönt el Jungkook is, majd felém fordult. - Kosarazunk?
- Aha.
Az idő tökéletes volt a kosarazásra, melegen sütött a nap és olykor fel-felbukkant egy kis szellő is. Kivételesen a mai nap nyárias hangulatú volt, az ősz beköszöntével a naok egyre hidegebbek lesznek és nem lesz alkalmunk kosarazni Jungkook-val.
A kosárpályához érve, ami nincs olyan messze Jungkook-éktól, örömmel konsantáltuk, hogy nincs senki a pályán, csak mi, mert még folyik a tanítás a suliban egészen négyig, utánna pedig klubbfoglalkozás van. Persze se én, sem pedig Jungkook nem voltunk hajlandók belépni egybe sem, mert a betegségeink miatt nem csatlakozhatunk a sport klubbhoz, csak valami szellemi képeséggel foglalkozóba és nem volt kedvünk hozzá. Ezt az osziaink nem nézték jól szemmel, mert a jegyeink így is vegyesek és nem nagyon tanulunk a szabadidönkben. Most is csak azért jöttünk kosarazni, hogy megmozgassuk magunkat semmi több, mert nem vihetjük túlzásba.~ 3 órával később ~
Három órát kosaraztunk, több pihenőt tartva, hogy egyikünknek sem legyen semmi baja, majd visszamentünk Jungkook-ékhoz azzal a céllal, hogy megcsinájluk az irodalomleckét, ahogy azt megbeszéltük,de végül nem lett belőle semmi sem. Mikor meguntuk, akkor valamit ettünk, amikor éhesek keztünk lenni. A vacsit Jungkook csinálta és utánna én mosogattam el.
Miután végeztem felmentem a szobánkba, Jungkook az ágyon pihent a hátán feküdt, én mellé ültem, a hátamat a falnak támasztva. A falon levő posztert tanulmányoztam, amikor mocorgást éreztem. Jungkook nem kapta a helyét és nyüzsgött jobbra-balra. Végül a helyét az ölemben kapta meg, de csak a fejét hajtotta az ölembe, amitől nekem hevesen kezdett dobogni a szívem. Mi van velem mostanában? Miért csak Jungkook közelében történik meg ez?
Miért dobog ilyen gyorsan a szívem?Az este további része normálisan telt el. Mindketten letusoltunk, persze külön és ágyba bujtunk. Jungkook hozott egy takarót nekem, mert mindketten tudjuk, hogy ha egy takaróval alszunk akkor valamelyikünk lehúzza az a másikról.
Nem kellet sok idő, hogy elaludjunk, hiszen kifárasztottuk magunkat a nap folyamán.Sziasztok!
Bocsi, hogy késtem a résszel, csak nagyon dög vagyok írni, de igyekszem, hamar hozni a részeket.
Remélem tetszett ez a rész! Várom a véleményeteket!
YOU ARE READING
Maradj életben! [Befejezett]
FanfictionJimin és Jungkook tizenkét éves koruk óta barátok. A rendszeres kivizsgáláson mindketten egészségesen távoznak, de Jimin aznap rosszul lesz.