Maradj életben! [Befejezett]

16. Rész

Kétszer is át kellet olvasnom Emma levelét, hogy felfogjam azt, hogy rám bízta Jack-et. Örültem neki, hisz Emma mindent elmondott Jack-ről és örülök, hogy ennyire megbízik bennem.
- Na mit írt? - kérdezte kíváncsian Jungkook, mire átnyújtottam neki a levelet, hogy ő is olvassa el.
- Szóval rábízta Jack-et. - mondta miután elolvasta a levelet.
- Igen. - bólintottam. - Van egy kérésem. Elvinnéd Jack-nek a levelét?
- Persze. - mosolygott rám. - Holnap átadom neki.
- Köszi. - mosolyogtam vissza.
- Már csak el kell mond a szüleidnek. - emlékeztetett Jungkook, hogy nem csak én döntőm el, hogy Jack nálunk fog-e lakni vagy sem.
- Remélem engedni fogják. - sóhajtottam fel hangosan. - Tényleg ők hol vannak?
- Hazamentek pihenni. - felelte Jungkook. - Anyukád annyira ideges volt, hogy kómában volt, hogy egész bap melletted virrasztott és alig mozdult el mellőled. Persze apukád is itt volt végig, de ő valamennyicskét pihent is. Én ezt megelégeltem és mondtam, hogy itt maradok veled és ha bármi van akkor szólok nekik.
- És szóltál, hogy felkeltem? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem. - válaszolta egyszerűen. - Magunknak akartam ezt a pillanatot. - mondta alig hallhatón, mire én elpirultam. De ez semmi volt felőle, ami most következett az nagyon meglepett engem. Megcsókolt. De nem lágyan, hanem durván, amit viszonoztam és fokozottab gyengült a heves csók. Nyelve engedélyt kért szám bejutásához, ezt meg is adtam és már a szám belselyét térképezte fel Jungkook nyelve. Levegőhiány miatt váltunk szét, én pirosló arccal néztem Jungkook szintén vörös arcát.
- Jungkook. - suttogtam halkan a nevét.
- Jimin. - mondta ki nevem és egyre közeledett felém egy újjabb csókot tőlem.
- Jungkook. - szólítom meg félbesuakítva csókjainkat. - Akkor most mi együtt vagyunk?
- Amíg világ a világ. - felelte és újra csókokkal halmozott el.