Hajnali 5-kor keltem. Egyáltalán nem volt kedvem kikelni az ágyból.
Anyáéknak már elmondtam, hogy ott fogok lakni. Ezért apa visz majd el autóval, mert itthon kelleni fog neki a kocsi.
Fél 6-ra elkészültem, és útnak indultunk. Ideges voltam, és ezt apa is észrevette rajtam.
-Na, és milyen a nő?
Kedves?
Nem túl lenéző?
Kérdezte tőlem apa.
-A nő rendben van. És a ház is gyönyörű.
Feleltem egykedvűen.
-Idegesnek tűnsz.
-Igen, mivel ez az első munkanapom egész életemben.
Ezután, hogy letudtuk a munkámmal kapcsolatos dolgokat, apa végig az ő saját múltját és személyes talasztalatait mesélte.
Nem igazán volt kedvem hozzá, de végighallgattam.
Tudniilik, hogy apa banki tanácsadóként dolgozott.
Bár ennek nem sok köze volt az én munkámhoz, azért mesélt egy-két dolgot a bunkó főnökökről.
Mikor megérkeztünk a ház elé, apának leesett az álla.
Azt mondta, megnézné belülről is, de most nem akar égetni.
Viszont megkért, hogy küldjek képeket.
-Vigyázz magadra Kincsem. És sok sikert, tudom, hogy ügyes leszel.
Azzal egy puszit nyomott a homlokomra, én elköszöntem, majd kiszálltam.
Azzal elhajtott.
Nem volt visszaút.
Sírni volt kedvem, de nem érzékenyülhettem el.
Bementem hát az épületbe. A kapu nyitva volt.
Mikor beléptem, hangosan köszöntem, de nem válaszolt senki.
Körbenéztem, bementem a konyhába, ahol totál káosz uralkodott. A nappaliban úgyszintén.
Mintha előző nap buli lett volna.
Valaki a szőnyeg közepére hányt..
Büdös volt.
Mindenhol törött sörösüveg, meg egy-két pohár és tányér feküdt.
A hallban az egyik komód tetején találtam egy cetlit, amire a következő volt írva:
Kedves Grace,
Ha ideértél, megkérlek takarítsd ki a nappalit, a konyhát és a fürdőszobát a földszinten. A takarítószereket a hallból nyíló fehér ajtó mögött találod.
Az emeletre ne gyere!
Ez az első feladatod, feltehetően dél körül kelek, addigra legyen szép rend.
Sok sikert,
Caroline.
Csodás. Már bánom, hogy apa nem jött be.
Nem mintha sokat tudott volna segíteni..
Szóval nekiálltam. Először öszeszedtem a tányérokat és poharakat, a nem törötteket, és bepakoltam a mosogatógépbe.
Majd a hányást takarítottam fel, mert már nem bírtam a szagát és a látványát, és nem akartam még egy hányást feltakarítani, esetlegesen sajátomat.
Kidobtam a törött dolgokat, felmostam, és elindítottam a mosogatót.
Már fél 12 volt.
Nagyon elfáradtam, jó lett volna ha mára csak ennyi feladatom van.
Lépteket hallottam a lépcső felől.
Egy idegen férfi volt az, fekete pólóban és alsónadrágban.
Nagyon magas volt, 180 cm körüli, sötétbarna kócos hajjal és barna szemekkel.
-Szia!
Köszöntem neki.
-Helló.
Te a takarító vagy ugye?
Kérdezte elég nyúzott hangon.
-Igen, az lennék.
-Király, szép rend lett tegnaphoz képest.
Az első dicséret a munkámért.
Nagyon jól esett.
-Köszönöm.
Nagy buli volt tegnap?
-Hatalmas.
De nem iszok soha többet alkoholt.
Persze, mindenki mindig ezt mondja a következő buliig..
Gondoltam magamban.
