Eljött a szerda.
Nagyon szépet álmodtam. Carollal egy nagyon szép helyen piknikeztünk, aztán elmentünk moziba és a film közben megfogta a kezem.
Reggel még ültem egy kicsit az ágyon mire feldolgoztam, hogy csak álom volt.
Hamar elkészültem, és mikor lementem, Carol a telefonját nyomta éppen a konyhapultnak támaszkodva, egy szál hálóingben.
Nem vett észre, bár nem bántam mert egy pillanatra elvesztem a látványban.
-Jóreggelt!
Szólaltam meg gyengéd hangon,de nem reagált rá..
Kivettem a hűtőből a tejet a müzlimhez és csak akkor emelte rám a tekintetét.
-Jóreggelt Grace!
Ma átjön Derek, aztán elmegyünk valahova ha nem baj.
-Dehogyis baj!
Örültem meg, hogy ma is megyünk valami érdekes helyre, bár jobban örültem volna, ha Derek nélkül.
-Szóval egyedül maradnál, de a feladatod ugyanaz lesz mint tegnap, aztán ha mindennel végeztél, szabad vagy mára.
Rögtön az arcomra fagyott a mosolyom, és láttam Carol szemében a kárörömöt egy pillanatra.
Ezután felment a szobájába én pedig leültem megenni a reggelim.
Közben gondolkodtam. Annyira nem tudtam megérteni ezt a lányt. Tudom hogy barátja van és nem szabadna semmit éreznem iránta, és már az elején le kell zárnom ezt magamban, de van benne valami nagyon különleges és ellenállhatatlan.
De mégis miért ilyen velem? Tegnap annyira jól éreztem magam vele és tudtam, hogy ő is velem. Mire véljem azokat a kacsintásokat?
Úgy döntöttem nem agyalom túl és nem gondolok rá többet úgy.
Mikor befejeztem a reggelim csengettek és már hallottam is Carolt leszaladni a lépcsőn.
-Szia Szerelmem!
Hallottam a hangos köszönést a bejárati ajtóból, és nagyon rosszul kezdtem magam érezni.
-Szia Bébi.
Hallottam az ismerős mély és undok hangot.
-Nem vagy éhes Derek?
-Nem, de valami innivalót elfogadok.
-Grace!
Hozz ki két kólát!
Igen már tudtam, ha itt a pasija én vagyok a csicska.
Már töltöttem is két pohárral, kivittem nekik, majd megszólalt őurasága.
-Meg hozz már valami rendes piát is légyszi. Kössz.
Carol pedig csak ott ült szorosan mellette és a haját babrálta mosolyogva, szerelmes pillantásokat küldve felé.
-Hogyne.
Mondtam unottan és belül undorodva.
Kivittem neki még egy sört, majd Carol szólt hogy neki is kellene egy.
Az eszem megállt, de magamban tartottam minden dühömet.
Ezután úgy tettem mintha a konyhában takarítanék, de oda is behallatszott az enyelgésük amit a nappaliban folytattak.
Később hallottam, ahogy felállnak és nyílik az ajtó.
Carol kiabált, hogy rend legyen mire hazajönnek.
Szóval őt is visszahozza, nagyszerű.
Leültem a nappaliban és csak sírtam.
Annyira balféknek éreztem magam és csak haza akartam menni és semmittevéssel tölteni a napjaim.
Megbecsületlennek éreztem magam és kihasználtnak.
De erőt vettem magamon és úgy döntöttem megcsinálom a piszkos munkát aztán kihasználom, hogy egy ideig csak az enyém ez a nagy ház.
Szóval eltakarítottam és két órával később csináltam magamnak ebédet.
Utána leültem tévézni egy kicsit, majd a kinti jó időre való tekintettel kimentem úszni egyet.
