Elképesztő csók volt. Az egész testem beleremegett, éreztem a pillangókat a hasamban és azt a megmagyarázhatatlan bizsergést. Tudtam, hogy ez nem helyes, de abban a pillanatban nem érdekelt semmi, csak átadtam magam az érzéseimnek.
Hosszan és szenvedélyesen csókolt, közben egyik kezével az arcom fogta, a másikkal a derekamnál húzott közelebb.
Teljesen elvesztem az érintéseiben és a csókjaiban, majd azt vettem észre, hogy a felsőjét fejtem le róla miközben az ágyában kötünk ki.
Sosem éreztem még ehhez hasonlót és tudtam, hogy teljesen belézúgtam.
Heves csókcsatánk közben már minden ruhadarab lekerült rólunk, éreztem magamon az érintéseit és csókjait, amiktől csak még jobban akartam őt.
Végigsimítottam az oldalán, amire halk sóhaj hagyta el a száját. Nagyon tetszett a bőrének tapintása és a sóhajok, amiket én váltottam ki belőle. Végigcsókoltam a nyakán, ami a halk nyögéseiből ítélve úgy tetszett neki is, ahogy nekem, és így haladtam kínzóan lassan lejjebb, megállva a gyönyörű hasánál is. Majd újra visszatértem az ajkához, és gyengéd puszikat adtam rá. Carol meseszép volt, imádtam az illatát,az érintését és a bőrét, ahogy összeér az enyémmel.
Boldognak éreztem magam, hogy a lány, akibe titokban szerelmes lettem most az én karjaimban fekszik. Ebben a tudatban, mosolyogva nyomott el az álom.
Reggel 5 körül azonban ez az álom véget ért.
Carollal ajtónyitódásra és kiabálásra riadtunk fel.
Legnagyobb rémületemre Derek állt az ajtóban dühtől eltorzult arccal és ránk meredt.
-Ti meg mit kerestek itt ketten egy ágyban?! Carol csak szórakozol velem igaz? Nem hiszem el, hogy újra megmerted ezt tenni velem.
Carolra pillantottam, aki sírva a kezébe temette az arcát és nem tudott megszólalni.
-Derek kérlek ne haragudj rá. Ez az egész az én hibám volt, sokat ittunk és csak megtörtént. Én kezdeményeztem és én erősködtem, de abba kellett volna hagynom, mert Carol nem akarta.
Próbáltam menteni a menthetőt egy ilyen helyzetben, de Derek vonásai nem változtak, sőt csak dühösebbnek látszott.
-Te hülye kurva, fogalmad sincs, hogy mennyi mindent tönkretettél, már az elejétől éreztem, hogy valami nincs rendben veled, és ki kellett volna rúgni téged!
Üvöltötte Derek, és szörnyű bűntudatot éreztem az egész miatt. Féltem, hogy mi lesz ezután és mi lesz Carollal, aki még mindig csak arcát kezébe temetve sírt.
-Öltözz fel és takarodj ebből a házból!Ki vagy rúgva, a környékre se merj jönni többet!
Ijedten és megszégyenülve rohantam ki a szobából, úgy éreztem, hogy mindent elrontottam és tényleg semmi keresnivalóm itt. Carol megmondta, miért akar azzal a barommal maradni, én nem tartottam tiszteletben a kérését és nem állítottam le az este. Ma pedig nem tudtam többet tenni és mondani, Carol összeroppant és most először tényleg féltem Derektől és nem akartam még rosszabb helyzetbe sodorni Caroline-t.
A könnyeimmel küszködve összepakoltam a ruháim. Közben hallottam ahogy a volt főnököm szobájának ajtaja becsapódik, de onnantól egy hangot sem hallottam kiszűrődni. Nagyon aggódtam Carolért, de nem mertem tenni semmit.
Amikor a lépcsőhöz értem, hogy az összepakolt bőröndömmel elinduljak lefelé, visszafordultam. Nem akartam csak így elmenni. Egyáltalán nem akartam elmenni és ezzel boldoggá tenni ezzel azt a szörnyű embert.
Szóval halkan Carol ajtajához léptem, hallgatóztam, de nem hallottam semmit, szóval bekopogtam és a választ meg sem várva benyitottam.
Carol könnyes szemmel ült az ágyban ugyanúgy, mikor kijöttem és mikor meglátott rémület látszott a tekintetében. Derek ott ült mellette és rögtön fel is pattant, ahogy beléptem.
-Megmondtam, hogy takarodj el innen! Rohadtul nincs rád szükség itt és soha nem is volt. Nem tudom mit képzelsz magadról, hogy te itt bármit tönkretehetsz és hogy ezek után még mindig nem hordtad el magad.
-Összepakoltam a cuccaim és elhordom magam, de még el akartam köszönni Caroltól.
A lány ekkor értetlenül rám nézett, majd így szólt:
-Grace! Nem akarlak többet látni! Undorító volt ez a húzásod! Leitattál, kihasználtad, hogy nem vagyok magamnál és megerőszakoltál! Ezek után nincs mit mondanom neked. Csak menj el!
Nem hittem a fülemnek. A szívem összeszorult, és ki is szakadt a helyéről. Ilyen rosszul még soha nem éreztem magam, így csak motyogtam egy sziasztok-ot, becsuktam magam után az ajtót és ledöbbenten, mint egy rongy, amit eldobtak kisétáltam a villából.
Nem tudtam mi lesz most, hova mehetnék. Itt laktam, ez volt a munkahelyem és itt volt a szerelmem. És most csak meg akartam szűnni. Tudtam, hogy hibát követtem el. De azthittem, Carol ugyanazt érzi amit én. És egy pillanatra azt reméltem, hogy az éjszaka után majd szakít vele és mi együtt lehetünk.
Nem tudtam, hogy csak Derek előtt akarja menteni magát és kihasználja azt, hogy megvédtem őt vagy tényleg elhiszi magának is ezt a hazugságot.
De nem érdekelt. Dühös voltam és minél távolabb akartam kerülni ettől a helytől.
A baj csak az volt, hogy a szívem mélyén még mindig szerettem Carolt.
Szóval ide jutottam. Egy hiba és vége ennek az álomnak. Nem azért, mert sokszor elég kihasználtnak éreztem magam. De minden Derek miatt volt. És reméltem, hogy ő hamarosan kikerül a képből és boldogok lehetünk Carollal. Ez viszont már az ő döntése volt.
Nem akartam hazamenni, hiszen a szüleimnek nem lett volna erőm elmagyarázni, hogy miért rúgtak ki. Azt sem tudják, hogy vonzódom a lányokhoz, lehet onnan is csak kiraknának.
Szerencsére volt még pénzem, az összes eddigi fizetés, amit nem volt alkalmam elkölteni eddig. Úgy döntöttem, hogy kiveszek a városban egy szobát, legalább addig, amíg én is lenyugszom és átgondolom a dolgokat.
Elindultam gyalog, és megtaláltam a motelt, amit egyszer az étterem felé menet láttam, mikor Carollal mentünk.
Kivettem a szobát, kipakoltam, de semmi kedvem nem volt ott maradni.
Legszívesebben a világ végére mentem volna, vagy elsüllyedtem volna a föld alá, de tudtam, hogy nem erőszakoltam meg Carolt. Mégis fájt ez a vád és nem hagyott nyugodni.
Beszélni akartam vele négyszemközt, hogy tudjam miért csinálja még mindig ezt a színjátékot Derekkel.
Fel tudtam volna robbani a gondolattól, hogy ők most ott vannak ketten. Jobb esetben megbeszéltek mindent és most tök boldog Derek, rosszabb esetben pedig Carolt már kék és lila foltok ékesítik.
Ki akartam verni a fejemből őt, és minden vele kapcsolatos gondolatot, ezért elmentem sétálni egyet. Este megvacsoráztam az egyik kisvendéglőben, majd este korán lefeküdtem ezután a szörnyű nap után.
Másnap reggel hamar fent voltam. Azthittem csak rémálom volt minden, ami tegnap történt és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Aztán előjött minden emlék és újra összeszorult a szívem. Magamra húztam a takarót és sikítottam egyet. Döntenem kellett, hogy hagyom, hogy felemésszen az egész, vagy megpróbálom rendbetenni a dolgokat. Tanácstalan voltam, vissza akartam menni a villához, tudni akartam, hogy van Carol, hogy minden rendben van-e vele. De emlékeztetnem kellett magam, hogy minden körülménytől függetlenül is elküldött és nem akar látni többet.
Szóval felöltöztem, és elmentem a közeli boltba venni egy kis kaját és piát.
Ahogy álltam a sorban, egy pillantra teljesen lefagytam. Ugyanis megpillantottam hátulról egy szőke hajú lányt. Bárhol felismerném azt a hajat, és a szívem vadul kezdett kalapálni.
Ahogy előttem állt a sorban még figyeltem egy darabig, majd fizetés után az egyik pulthoz ment bepakolni a táskájába. Csak egy ember állt előttem, mégis alig győztem kivárni. Beszélni akartam Carollal, ezért végig figyeltem, nehogy kimenjen. Mikor végre én kerültem sorra, Carol eltűnt. Fizettem, majd gyorsan kiszaladtam, és még pont elértem, ahogy megindult egy kocsi felé. Természetesen Derek kocsija volt az.
De nem érdekelt, megfogtam Carol karját és köszöntem neki.
Ő rámpillantott, majd dühösen elhúzta a karját, és egy szót sem szólva sietve a kocsi felé szaladt.
Csak néztem utána és úgy éreztem végleg elvesztettem.
Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a szavazatokat és kommenteket! Szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen sokáig nem volt rész, nem igazán volt motivációm és ötletem írni. De mostmár szeretnék rendszeresen feltenni részeket. Szóval, igen, folytatom és szívesen fogadok bármilyen kritikát vagy észrevételt. Remélem ez a rész is tetszeni fog!
❤️❤️❤️
