Este mikor fel keltem ugye sirtam mint az állat. De aztán pár perc mulvan vissza aludtam. Reggel fel ébredtem, olyan 07:30 körül, és villám módon válogattam a ruhámat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ki valasztottam egy csinos lenge tavaszi pulcsit, egy sötét kék farmerrel, egy baglyos cuki nyakláncot, a mellé egy kis rózsás fülbevalót, és egy kis tqvaszi cipőt ami nagyon tetszik.Aztán fel dobtam magamra egy kis sminket, azon belül szempillaspirál, és tust. Be löttem a hajamat, az csak simán ki volt engedve, bár egy kicsit be göndöritettem.
Aztán le mentem reggelizni. Anya már nem volt otthon, csak egy cetki volt a pulton, amin az ált hogy: ma nem megyek haza korán mert volt egy baleset és most minenkinek ment kell maradni a kórházba, olyan este 11 óra körül jövök. Puszi anya! -Na de nem baj nem ronthatja el semmi a napomat! -gondoltam bele. De aztán eszembe jutott Theo, Fin ,Scott, és az álom... Azonnal fordult a kocka. es arra gondoltam hogy nem megyek ma iskolába... de muszály mert nem lehez ilyet csinálni... Ugyhogy reggeli után fogat mostam, és vettem aztán a kis cipőmet.
El indultam gyalog mint mindig. Aztán el keztem gondolkodni. Amikor még nem koltoztem el volt egy ilyen motorom. Bár igat hogy azt mondtam a tobbieknk hogy felek a motortol de nem igaz. Csak azert mondtam mert az o.fő. mondta hogy kondjak valamit. Igaz volt a történet hogy el ütött egy motor, de nem volt ilyan vészes. Csak egy hétig voltam a kórházba, és ki is jöhettem... Ugyhogy valahogy el ken hoznom majd a motoromat, apától. Na de annyit gondolkoztam hogy meg is érkeztem. Nagyon óvatosan be mentm az iskolába. És szét néztem hogy nem találkozok-e majd valamekyik farkassal helyesbitek, vér farkassal. Gyors sétával, el keztem menni a szekrényem felé, de egy bibi volt, Scott szekrénye mellet volt az enyém. De szerencsére nem volt ott és egyre gyorsabb léptekkel mentem a szekrényhez. De volt még egy gond Scottal voltam egy osztályban, és előtte ültem. Nagyon féltem. Kivettem azokat a könyveket amiket vinni kell órára, és el suhantam. Be rohantam a terembe, és le ültem, Scott már ott volt mögöttem. Hátra sem néztem, hanem csak feküdtem a könyveimen. Tudtwm hogy Scott halja a szív dobogásomat, vagyis hogy félek. De nem érdekelt.
El kezdődött az óra. Amugy töri óra volt. Untam a fejemet. És figyeltem hogy ne dobogjon annyira a szívem, vagyis próbáltam egyensúlyban tartani, a szivdobogásomat. Enn k az órának is vege lett végre. Suhantam ki.hogy ne kövessen semilyen termszet feledti lény. Nemcis jött senki, és ennek meg könnyebültem. De mihest ki gondoltam ezt egy kezet éreztem a vállamon. Scott volt az. A szivem annyira dobogott hogy majd ki ugrodt, remegtem, és féltem meg fordulni. Scott minha meg erezte volna higy félek, ezert el engedett. Akkor sem fordultam meg. - Shara. - sutodta Scott - beszelnunk kéne. - ne...nem, nem szeret... szeretnék. - nyögtem ki. - miért? - tudom mi vagy! Es ha..hadjál kérlek.- és el sétáltam. Szerencsemre nem jott utánnam.
Mikor vege lett az iskolának. Gyorsan szaladtam a nagy ajtón ki. Mikor haza értem egy váratlan meg lepetés fogadott. Fin ált a szobámba az író asztalomhoz dőlve. - szia drága! - mit ke...keresel itt? -nyogtem ki nagy nehezen. - mi az már nem is látsz szívesen? - most mondjam meg az őszintet? - hát tudod Shara egy baj van tudod mi vagyok, és ezért meg kene hogy öleljlek. De nem foglak... - miert? - mar nagyon féltem. - vagyis még nem. Majd ha váratlanul ér. - és oda suhant villám gyorsan hozzám. Meg puszilta a nyakmat és egy hirtelen mozdulattal belém harapott. Sikitottam, torkom szakadtálból, re semmi értelme nem volt. El engedte a nyakamat és le dobodt az ágyamra. - addig amíg nincs kedvem meg olni téged, akkor néha eg kicsit beléd kóstolók. -en csak a nyakamat fogva sírtam az ágyon.
