Az ellentétek vonzzák egymást ✓

🔥1🔥

Három.
Ennyi éve, hogy a HYDRA elfogott.
Ennyi éve nem emlékszem az igazi életemre.
Ennyi éve nem láttam a barátaim.

A HYDRA nevel.
A HYDRA az "otthonom".
Hogy ebben mi a "jó"?
-Harminc módon tudok embert ölni.
-A Bosszúállók csapata valószínüleg ki akar végezni.

Ez a HYDRA.
Én ki vagyok?
Jó kérdés.
A nevemen kívül semmit se tudok magamról.
A nevem pedig...
-Ms. Armstrong! Kérem kövessen, ha nem akar még egy kis áramot vezetni a testébe!
Az ismerős szavak hallatán felálltam. Amugy ott tartottunk, hogy a nevem Evelyn Armstrong. 19 éves vagyok. Legalább is a HYDRA ezt hazudta nekem.
Az alak aki bejött egy tudós féleség. Az elmúlt három évben folyton kísérleteket végzett rajtam. Ha nem akartam belemenni, akkor jöhetett a jó kis kínzás. Egy évig küzdöttem, utána belefáradtam. Most nem is érdekel mit tesznek velem. Ha kedvük úgy tartja, elküldenek küldetésekre...
-Figyel maga egyáltalán arra, hogy én mit mondok?-kérdezte a tudós.
-Nem,de nem is érdekel.
-Legyen kicsit fegyelmezetebb. Emlékeztetném arra, hogy még mindig a mi kezünkben van.
Na igen. Ahányszor meg akartam szökni, ők mindig ott voltak. Most már ezzel se próbálkozok.
Miért tegyem? Ha meg is tudnék szökni, hova mehetnék? Ha volt is otthonom, arra sem emlékszem.
A tudós bevezetett a már jól ismert szobába. Szinte már tudatosan mentem az ágyhoz. Felfeküdtem rá, majd vártam. A tudós beöltözve tért vissza. Kezében egy akkora tű, hogy tőrnek is elmenne. Nyeltem egyet, majd megpróbáltam megnyugodni. Nem féltem, csak most képzelj el egy tudóst őrült mosollyal az arcán és egy fél méteres tűt a kezében. Az említett tű már a karomban volt.
-Mire jó ez, hogy lassan már olyan leszek, mint egy tűpárna?-kérdeztem. -A kepésségére próbálunk rájönni.
Ja igen. Azt elfelejtettem közölni, hogy van egy képességem. Spontán meg tudok gyulladni. Tűz osztást is tudok alkalmazni. De, ha valaki fel akar gyújtani, akkor felejtse el. Immunis vagyok a meggyúlásra. Ez akkor derült ki, mikor az egyik kísérletnél "véletlenül" rám öntötték a kerozint. Majd ezt, "véletlenül" meggyújtották. Nem bizonyúltam éghető anyagnak.
Nem értettem, hogy a mai kísérlet mire megy ki. Szinte már mindenemet kivizsgálták.

🔥🔥🔥

Mikor végeztek velem, a "szobám" felé vettem az irányt. Talán kicsit finom voltam a szoba megszólítással. Igazából egy cella, de lénygetelen. Levetettem magam az ágyra. Vajon valaha kijuthatok innen? Láthatom a napfényt? A barátaim? Mindig az volt a vágyam, hogy egyszer újra szabad lehessek.
Felpattantam az ágyról, ami igazából egy matrac volt. A cellán volt egy ablak is. Ha nincs semmi dolgom, mindig itt állok. Csak nézem a HYDRA bázisa alatt nyüzsgő várost. Állítólag a HYDRA most azért költözött ide, mert van itt egy másik erőd is. A Bosszúállók bázisa. Mindenki utálja őket. Engem hidegen hagy a rivalizálás. Mivel a HYDRA "vendégszeretetén" mást nem nagyon ismerek, nem folyok bele ebbe a vitába. Nem tagadom, hogy sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer a híres Bosszúállók csapata lerombolja ezt az erődöt. Ezzel a vággyal éltettem magam úgy az első egy évben. Utána már nem igazán gondolkoztam ezen. Nem is tudhattam volna, hisz már vagy tizszer kimosták az agyam. Valamit azonban elronthattak, mert egy csomó dologra emlékszem. Bár lehet, hogy direkt így tervezték.
A nap lassan kúszott a csendesülő város alá. Én is elfordultam az ablaktól.
Kopogás hallatszott.
-Igen?
-Csak a vacsora-morogta egy foglár. Egyedül ők szoktak kopogni. Persze ők is csak azért, mert egyszer öltözés közben nyitottak be.
  A foglár bejött és letette a tálat az ágyamra. Ránéztem az ételre és el is ment az étvágyam. Félkemény krumpli, talpbetét vastagságú, félig nyers hússal. Mindig ez a kaja. Már megszoktam. Igazából nem is szoktam belőle enni. Ennek köszönhetően úgy néztem ki, mint egy csontváz, csak rajtam még volt bőr. A tálcát áttettem az asztalra.
Lefeküdtem, majd nem sokkal később elnyomott az álom.

~Reggel~

A nap a szemembe sütött. Ez volt az ablak átka, hisz függöny nem volt rajta. Miután a retinám kiégett, kikászálódtam az ágynak nevezett matracból.
A foglár újra kopogtatott.
-Reggeli?
-Igen-morogta. Kinyitotta az ajtót, de közben vigyázott arra, hogy ne tudjak megszökni. Igen, már megpróbáltam. Letette a fenséges reggelimet, majd elhagyta a szobát. A reggeli nem volt jobb a vacsoránál. Kaptam egy kőkemény kenyeret. Ez már haladás. Általában penészest kapok. A kenyérhez kaptam pár darab szalámit, meg egy pohár vizet. A víz mindenre hasonlít, csak vízre nem. Ettem néhány falatot. Ha valaki a kajába akarná a cella kulcsokat rejteni, akkor nem járna sikerrel, mert a kaja minden, csak nem éhség csillapító. 
  Miután befejeztem szerény reggelim mintha csak átlátna az ajtón, a tudós lépett be. Lassan kezdem megszeretni. -Újabb kísérlet?
-Nem! A főnökhöz kell menned!-köpte elém a szavakat. Megvontam a vállam, majd  követtem a drága tudósomat. A bázisnak volt egy olyan részlege, ami már megegyezett egy jól berendezett lakással. Tehát csak a foglyok laknak a kőkorszakban. Ez csodás.
  A főnökünk egy igazán szemét ember. Magas és kigyúrt, mint egy kosárlabdázó. A haja fekete. A szemét nem látom tisztán, de szerintem az is fekete.  A nevét az elmúlt három év alatt sem sikerült megjegyeznem de lehet, hogy nem is mondta.
-Szóval ő a gyúlékony csaj?-fordult a tudóshoz. Az csak némán bólintott. A főnök felállt a trónnak beillő székből, majd elém lépett. A szeme is fekete. Végig futatta a szemét rajtam, majd kicsit hátrébb lépett. Ahogy ránéztem, észrevettem valamit az ablakon. Mármint nem az ablakon, hanem az ablakon túl.
-Miért bámul engem?-szólalt meg fölényesen az ürge.
-Nem magát bámulom, csak a kilátásban gyönyörködök, amit maga kitakar.
Az ürge morgott valamit az orra alatt, de nem értettem.
-Amugy,-szólaltam meg ismét-gyakran szoktak SHIELD-es emblémával ellátott repülők repülni a bázisuk körül?
A főnök megfordult és igencsak meglepődött. Tenni azonban, már senki nem tudott semmit. A repülőről egy gránátot dobtak be, áttörve az üveget. Azonnal a földre vetettem magam, majd meghallottam a robbanást.

🔥🔥🔥

A füsttől köhögve álltam fel. A szoba itt-ott kigyulladt. A tűztől nem féltem, de azért jó lett volna elhagyni az épületet. Kiszaladtam a szoba ajtaján, majd a kijáratot kezdtem el keresni. Nem sokáig mászkálhattam egyedül, mert az a hülye tudós valahogy túlélte a robbanást. Elkezdett követni. Nem sírtam volna, ha belehal a robbanásba. Gyorsabban kezdtem el futni.  Szerencsére a kísérletek mellett, kiképzés is volt, így egész jól futottam. Szerencsémre a tudós barátunk is jól fut. Hogy tud ilyen gyorsan? Tovább szaladtam, de sajnos egy zsákutcába. A tudós eközben beért és elállta a kiutat. Elkezdett követni.
-Nagyon jól fut.-próbáltam elterelni a figyelmét. Kevés sikerrel.
Ő csak vicsorogva jött felém. Már majdnem a közelembe ért, mikor hirtelen megtorpant. A szemei fennakadtak, majd eldőlt, mint egy zsák. A hátában egy nyíl volt. A néhai tudós mögött két alak állt. Egy ijász, meg egy robot. Nem is igazán robot, mert a feje az emberi volt. A HYDRA sokat "mesélt" róla. Ő az önimádó Vasember.
A két alak közelebb jött. Még sose láttam Vasembert a páncélja nélkül. Mondjuk most rajta van, de a feje az fedetlen. Bevallom egy kicsit félek. Az elmúlt három évet egy cellában töltöttem, a HYDRA egyik bázisán. Nem igazán ismerek senkit a külvilágból, így nem is bízok meg bennük.
  Közben a két alak közelebb jött. Már kitudtam venni az arcukat. Vasemberre nézve azonban elakadt a lélegzetem. Hisz én őt ismertem...
Ő volt az egyetlen aki törődött velem. Könny szökött a szemembe. Ahogy közelebb jöttek észrevettem, hogy Vasember is döbbenten néz rám.
-Evelyn?-kérdezte suttogva. Válaszolni már nem tudtam, mert hírtelen valamilyen lövedék eltalált. Lenéztem a polómra ami tiszta vér volt, majd elsötétült minden.

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Marvel ff.
Remélem tetszeni fog nektek ez a kis történetecske.

Evelyn Armstorng.
Ő egy 19 éves lány. A HYDRA elrabolta 16 évesen. A haja feketés színű, míg a szeme kék.

/Essalar