Az ellentétek vonzzák egymást ✓

🔥14🔥

\Tony\

- Kérlek Evi nyisd ki az ajtót! Nem ezt akartam. Mikor az apád átadta ezt a levelet, akkor már Hydrás volt. Azt hittem, hogy bántani akar. Majd mikor a testvéred megölte, én át akartam adni, de sehol sem találtalak. Megszöktél, s hiába kerestelek, semmi nyomot nem hagytál. Aztán elmondták, hogy a Hydra elfogott. Kérlek Evi bocsáss meg! Nem akartam, hogy ez legyen... Én csak boldognak akartalak látni. Tudod, hogy nem értek az emberekhez... Sőt! Te ismersz a legjobban... Kérlek bocsáss meg!
- Menj innen Stark!

Hát jó. Már harmadik napja próbálkozok, de semmi változás. Lesétáltam a nappaliba. Senki sem volt ott. Leültem az egyik kanapéra.

Miért rontok el mindent? Miért van az, ha valami jó történik, akkor rögtön el is romlik?
- Szia Tony!
Megfordultam, s Pietro állt mögöttem.
- Evelyn küldi - lépett elém, majd egy levelet adott át. Szinte azonnal elvettem, s már el is kezdtem bontogatni.

Legyél 15 perc múlva az edzőterem előtt.

Evelyn

Az előbb még látni sem akart, most meg rögtön beszélni szeretne velem? Én ezt nem értem.

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Pietro lépett be a szobámba nem sokkal Tony távozása után. Csak őt engedtem be.
- Tessék - nyújtott át egy levelet.

Legyél 15 perc múlva az edzőterem előtt.

Tony

- Biztos, hogy nem!
- Kérlek Evelyn! - ült le mellém Pietro. - Rossz nézni a szenvedéseteket.
- Akkor sem!
- A kedvemért sem? - kérdezte. Láttam rajta, hogy mennyire szomorú. S hát nincs veszíteni valóm, ha elmegyek.
- Jó, legyen! - adtam be a derekam.

🔥🔥🔥

- Itt vagyok - mondta Tony.
- Ahogy én is - morogtam. - Mit akarsz?
- Hát... Te hívtál ide, szóval ezt neked kéne tudnod - mondta meglepetten.
- Nem! Te hívtál ide engem - feleltem, majd átadtam neki a levelet. Ő is adott egyet.

- Neked ki adta? - kérdeztem gyanakodva.
- Pietro.
- Ahogy nekem is. Tehát a csapat azt akarja, hogy béküljünk ki.
- Nem lenne rossz - felelte nevetve.
- Csak azzal nem lesz megoldva semmi!
Elakartam menni, de Tony elkapta a csuklóm, s gyengéden visszarántott.

- Már három napja tartok hegyi beszédet az ajtód előtt. Mindent megteszek azért, hogy megbocsáss nekem. Esetleg te is tanusíthatnál felém valamit, nem gondolod?
- Az utálat megteszi? - kérdeztem.
- Nem. Én sem így terveztem. El akartam mondani, de nem volt rá lehetőségem. Én csak jót akartam, de nem jött össze - mondta. Mélyen, legbelül éreztem, hogy igaza van.

- Nem bánom. De nem bocsájtottam meg neked.
- Rendben - felelte, majd elengedett. Én pedig szépen elbeszélgetek a drága Pietroval, hogy ezzel mit szeretett volna elérni.

🔥🔥🔥

\Pietro\

- Tudom, hogy nem a legjobb ötlet volt, de végülis sikerült - mondtam nevetve.
- Hát azt azért nem mondanám, de fogjuk rá - felelte Evi.
- Valamit csináljatok, mert rossz rátok nézni. S ez most nem vicc.

Láttam rajta, hogy valahol mélyen bánja az egészet, de nem akar ilyen könnyen megbocsátani. Ezt a döntését meg is értem.

- Sziasztok! - jelent meg előttünk Steve.
- Szia - szóltunk egyszerre Evelynnel.
- Hallom még mindig fújtok egymásra - mondta a kapitány.
- Kész pletykafészek ez a torony - morogta Evi. Felnevettünk a kapitánnyal, s a végén már Evelyn is csatlakozott.
- Ebben a toronyban azt is hallod, amiről nem is tudtál - mondtam nevetve.

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Szeretek a torony tetején álldogálni. Csendes, s soha senki nem zavar meg ott. Vagy mégis...?

- Mit csinálsz itt egyedül?
Pietro állt mögöttem.
- Élvezem a csendet.
- Hát akkor most nem fogod. Amíg én itt vagyok, addig sem leszel egyedül - mondta, majd mellém lépett.

Olyan kedves és odaadó velem. És én pont ezt szeretem benne. Minden reggel rátekintek a nyakláncra, amit ő adott. Erőt merítek belőle.

- Min gondolkodsz? - kérdezte.
- Miből sejted, hogy gondolkodok?
- Mert elbambultál. Szóval, min elmélkedsz? - kérdezte újra.
- A kapcsolatról, ami köztünk van. Nem tudom eldönteni, hogy mi mit is csinálunk.

Felnevetett. Még így is brutál jól néz ki. Azzal a mosolygós arcával, és a vidám szemeivel. Végül felém fordult.
- Engedd meg, hogy megválaszoljam a gondolataid - fogta meg a kezem. Kíváncsian várom, hogy mi fog ebből kisülni.

Elkezdett közeledni felém. Egy gyengéd mozdulattal fel emelte az állam, s végre megtörtént az, amit már annyiszor próbáltunk.

Nem zavart meg minket se egy emlék, se Clint, se semmi. Élveztem a csókot, amivel megválaszolta a kérdéseim.
- Most már tudod, hogy mit csinálunk ketten? - kérdezte enyhén lihegve.
- Nem is tudom - nevettem. - Bizonyos részei még nem világosak számomra. Nem szeretnék megbukni. Segít megérteni, tanár úr?
Elmosolyodott, majd ott folytatta, ahol abbahagytuk.

🔥🔥🔥

\Bucky\

Lehet, hogy nem fog sikerülni, de muszáj lesz megtennem. Meg kell tudnom, hogy ki az a lány. Olyan, mintha ismerném, de mégsem. Semmilyen emlék sem jelenik meg róla. Pedig érzem, hogy valahol már láttam, de semmi.

Itt állok a torony előtt, de nem tudom, hogy mit csináljak. Menjek be, vagy inkább hagyjam a fenébe? Oly nehéz a választás.

Nevetést hallottam a magasból. Ahogy felnéztem, egy fekete hajkoronát véltem felfedezni.

Az a lány...

Gyors döntésre jutottam. Ma este kiderítem a válaszokat!

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Hela!

Itt a rész. A kövi ugye az extra lesz. Az persze nem a folytatás lesz. Viszont a 16. Fejezet már igen.

Lassan a sztori végére érünk. Nem tudom, hogy utána lesz-e valami ebben a könyvben. Majd kiderül.

Éljen a Hydra!