Az ellentétek vonzzák egymást ✓

🔥4🔥

\Steve\

-Én...-kezdett bele Evelyn.
Gyerünk. Mondd ki az igent. Nem titkolom, hogy nagyon jó lenne, ha hozzánk tartozna. Biztos jól kijönne a többiekkel is. Bár szerintem már most is felhőtlen barátság van kialakulóban.
-...Elfogadom sz ajánlatát.
Ha nem lett volna előttem Fury, biztos elkezdek ugrálni örömömben. Félénken nézett rám. Hát akkor vihetem egy újra bemutatásra.
-Gyere. Szóljunk a többieknek.-mondtam. Evelyn bólintott. Csendben haladtunk.
-Vajon jól választottam?-kérdezte magától.
-Szerintem igen.
Megtaláltuk a csapatot. Evelyn a hátam mögé állt és végre mosolygott.
-Helló fiúk, lányok!-kiáltottam.
-Szia, Kapitány.-köszönt Tony közönbösen. Erre muszáj volt elmosolyodnom.
-Mi az a sejtelmes vigyor az arcodon?-kérdezte Nat.
-Hol voltál eddig?-szólt közbe Clint.
-Először is, Fury hívatott. Natasha a te kérdésedre meg az a válasz, hogy be kell mutatnom egy új csapattagot.
-Ugyan kit?-állt fel Tony.
Megfordultam. Evelyn még mindig mögöttem van.
-Gyere csak bátran.
Na azt a döbbenetet nem fogom elfelejteni. Mindenki lefagyva bámulta a mosolygó Evelynt.
-Biztos, hogy te voltál lefagyasztva?-nézett rám, mire egyszerre kezdtünk el nevetni. Majd Tony "kiolvadt" és egy boldog mosoly kiséretében megölelte Evelynt.
-Szóval neked is kell valami név.-mondta Banner.
-Valami tüzes.-kacsintott Tony. Ohh még véletlenül se gondolt rosszra.
-Esetleg Főnix?-kérdezte Nat.
-Nekem tetszik.-mondta Evelyn.
Így lett Evelyn Armstrongból, Főnix.

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Mostantól nekem is mennem kell majd a küldetésekre. Végre lett egy "családom". Már nem kell többé a HYDRAtól tartanom. Itt biztonságban leszek. Remélem. Ahogy végig néztem a jelenlévőkön, két ismeretlent vettem észre. Egy fiút és egy lányt. Szemeimmel Tonyt kerestem. Épp az egyik fotelben üldögélt, egyedül.
Lehuppantam mellé. Észre se vette.
-Föld hívja Tonyt!!
-Igen?-nézett rám ködös szemekkel.
-Minden rendben?
-Persze.-felelte.
-Azt akartam kérdezni, hogy kik azok ott, a sarokban.-mutattam, a számomra ismeretlenek felé.
-Ők a Maximoff ikrek. Pietro és Wanda. A fiú nagyon gyors a lány meg hát, mondjuk úgy, hogy egy boszi.
-Ohh.-mondtam. Ez a válasz is bizonyítja, mennyire csekély az értelmi szintem időnként. Végig pásztáztam a szememmel a fiút.. A haja, mintha zuzmarás lenne, vagy csak szimplán fehér. Ilyen fiatalon már őszül? Biztos a stressz hatása. Pietro észrevette, hogy őt nézem. Egy pár percig szemeztünk egymással.
-Helló!-huppant le mellém Natasha.
-Szia.
-Szeretnék gratulálni ahhoz, hogy csatlakoztál hozzánk.-mondta mosolyogva. Viszonoztam a gesztust, majd felálltam.
-Hová mész?-kérdezte Tony.
-Csak vissza a szobámba.-feleltem. Kellett egy kis magány. Meg kell emésztenem ezt a sok információt. A szobám előtt azonban áll valaki. Pietro az. Hogy a jó életbe ért ide, ilyen gyorsan?
-Szia.-köszönt előre. Vissza már nem fordulhatok.
-Hali.
-Te vagy az új tag, igaz? Mi is a neved?-kérdezte
-Evelyn. Evelyn Armstrong.
-Neked is adtak valami idióta nevet, igaz?-kérdezte.
-Én lettem a Főnix.
-Ez nem is olyan rossz.-felelte.
-Jó volt veled beszélgetni, de ha nem bánod, akkor most inkább egyedül lennék.-nyomtam le a szobám kilincsét. Bólintott, majd villámgyorsan el is tünt. Én viszont ledöbbenve álltam az ajtóban. A kezem akaratlanul is arra a pontra tévedt az arcomon, ahol hideg ajkai hozzám értek.

🔥🔥🔥

\Pietro\

Az új lány. Hát mit is mondjak. Olyan, más. Mintha lenne egy tüzes aurája.
-Te mit gondolsz róla?-szólalt meg mellettem Wanda.
-Nem tudom. Hisz még nem is ismerem. Te?
-Szerintem jó társ lesz. Nekem kedvesnek tűnik. Még Tony hülyeségeit is tudja kezelni. Már pedig ez nem kis szó.-felelte.
Igaza volt. Viszont én nem tudtam ilyen gyorsan véleményt fogalmazni. Mikor be akart lépni a szobájába, akaratlanul is kapott egy puszit az arcára. Ekkor éreztem meg azt, hogy forró a bőre.
-Mi is a képessége?-fordultam Wanda felé.
-A tűz. Lángba tud borulni. De meggyújtani nem lehet.
-Tehát teljes ellentétek vagyunk.-feleltem.
-Ugyan miért? Mert egy kicsit hidegebb vagy az átlagnál?-kérdezte.
-Igen.
Wanda nem nem válaszolt. A gondolataim leginkább csak Evelyn körül forogtak.

🔥🔥🔥

Azt tudni kell rólam, hogy nagyon rosszul alszok. Ilyenkor általában a toronyban szoktam sétálgatni, hogy hátha elfáradok. Időnként sikerül-de van úgy-hogy nem.
Most is egy ilyen sétán vagyok. Gondolataim újfent Evelyn körül szaladgálnak. Annyira szép. Kedves és, szerintem önfeláldozó személyiség. Szívesen töltenék vele több időt, de egyszerüen nem merek. Ha esetleg kioltom a benne rejlő tüzet, akkor mi történne? Megölném?

Kérdést, kérdésre halmozott a józan eszem. Ahogy magányosan lépdeltem a folyosókon, egy halk ajtó nyitódást, majd csukódást véltem hallani. A hang irányába osontam, de a lopakodás alaptalan volt. Csak Evelyn mászkált a folyosón. Itt a soha vissza nem térő alkalom.
-Helló Főnix.
Majdnem elröhögtem magam, mert szerencsétlen úgy megijedt, hogy majdnem felbukott a saját lábában.
-Jesszus! Rám hoztad a frászt.-suttogta, de közben nevetett.
-Miért nem alszol?
-Mert nem tudok. De ezt én is kérdezhetném.-mondta. Tehát ő se tud aludni.
-Időnként nem jön álom a szememre. Ilyenkor sétálgatni szoktam.
Evelyn csak bólintott. Olyan más volt, mint a többiek. Csendes, és talán egy kicsit visszahúzódó.
-Viszont én szerintem visszamegyek a szobámba.-mondta halkan.
-Visszakísérlek.
Némaságba burkolózva sétáltunk a szobája felé. Az ajtón belépve láthattam, hogy milyen egyszerü a helyiség elrendezése, díszítése.
-Szép szoba.
-Köszi.-felelte egy mosoly kíséretében.
-Akkor jó éjt!-mondtam, majd kiléptem az ajtón.
-Neked is!
Még mielőtt kiléptem volna, visszafordultam. Láttam, hogy már alszik is. A takarója egy kicsit le volt csúszva. Megigazítottam. Pár percig csak álltam fölötte. Majd egy puszi után, távoztam. Halkan becsuktam a szobája ajtaját, majd egy suhanással a szobámba termettem.

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Hela!

Ha jól tudom, akkor Pietro nem "hideg" de egy ekkora változás még szerintem nem akorra bűn. Ha mégis, akkor meg ez van.

/Essalar