\Essalar\
Visszaemlékezés...
A kés behatolt a testébe. Érezte hűvösségét. Látta kifröccsenő vérét. Az adrenalin végig száguldott a testén, majd félre lökte a fekete ruhás férfit. Evelyn a falnak támaszkodott, s közben véres oldalát markolászta. Az idegen pedig újra támadni akart. Ám Evelyn elé ugrott, s lefogta támadója karjait. Majd egy gyors muzdulattal letépte az arcát takaró maszkot.
-Bucky? - kérdezte a lány. Le volt döbbenve.
-Ki vagy te? Honnan ismersz? - tudakolta Bucky, de tovább közeledett a késsel.
-Barátok voltunk. Mind a ketten a HYDRA fogjai voltunk. Evelyn Armstrong vagyok. Nem ismersz meg?
-Én csak a munkámat végzem - felelte Bucky, majd újra a lányba döfte a kést...\Tony\
Szörnyű volt a látvány. Lyn véres teste felkavaró volt. Ha megtudom, hogy ki tette, én megölöm. A lehető leggyorsabban felvittük a dokihoz. Bruce el is kezdte a beavatkozásokat, de minket kiküldött. Fel-alá járkáltunk a folyosón. Bár Pietro inkább szaladt. Majd a folyosó végén feltűnt Clint.
-Beszélhetnénk, Tony?
Bólintottam, majd lassan eltávolodtunk a csapattól.
-Mi történt vele?
-Nem tudom - feleltem. -De, ha felébred, akkor majd kikérdezzük. Nyugodj le barátom, jó?
Lassan bólintott. Tudtam, hogy milyen rossz érzés a várakozás.🔥🔥🔥
Végül két órával később Bruce végre ajtót nyitott. Még így se lett jobb a látvány.
-Három szúrást találtam. Egyet az oldalán. A hasán, s egyet a lábán. Az utolsó a menekülésből származhat. Csoda, hogy a toronyig eljutott.
-Mikor fog felébredni? - kérdeztem.
-Egy-két óra múlva.
Leültünk, s vártunk.A többiek lassan kiszállingóztak, s csak Pietro, Clint és én maradtunk. Végül beköszöntött a várt csoda. Evelyn lassan felébredt. Szemei fókuszálás nélkül meredtek a semmibe. Majd lassan rám nézett.
-Hol vagyunk?
-A toronyban - feleltem. Körbejáratta a szemét a helyiségben. Az egyik ágyon Pietro aludt, míg az asztalon Clint szunyókált.
-Emlékszel arra, hogy mi történt? - kérdeztem.
-Nem akarok róla beszélni - felelte. Lassan felült, s fel is akart kelni, de leállítottam.
-Gyenge vagy még. Nem mész te sehová! Majd holnap.
-Hol van Steve? Beszélnem kell vele! - mondta Lyn. -Miért? - kérdeztem. Ő viszont hallgatott. Majd végül felállt. Igaz, hogy közben majdnem elesett, de ez nem érdekelte. Elsántikált az ajtóig, majd kilépett a folyosóra.
-Hova lett? - hallottam meg Clint álmos hangját. Pietro is ébredezni kezdett.
-Elment. Azt mondta, hogy Őskövülettel akar beszélni.
-Steve? - kérdezte Pietro.
Bólintottam, majd Evelyn után indultam. Nem járt még messze.
-Azt se tudod, hogy hol van.
-De te igen. Szépen elvezetsz hozzá - mondta. Tudtam, hogy a Kapitány az edzőteremben lesz. Éppen egy bábut püffölt. Szegény! Vajon mit árthatott neki?
-Látogatód van, Kapitány!
Értetlenül fordult meg.
-Neki nem az ágyban lenne a helye? - kérdezte.
-Beszélnem kell veled. A támadásomról van szó.
-Hallgatlak -felelte.
-Mikor a HYDRA elfogott, volt ott még valaki. Egy másik fogoly. Hamar barátságot kötöttünk, s ő sokszor mesélt a múltjáról. Arról, hogy volt egy barátja, akinek a neve Steve Rogers. Tényleg ismersz egy James Bucky Barnes nevü férfit?
Steve megkövülten állt előttünk. Nem azt mondom, hogy nagyon szeretem, de a szomorú szemei láttán megsajnáltam. Teljesen összetört a fickó.
-Ismertem. De ő meghalt. Kizuhant egy helikopterből, a szemem láttára.
-A lefagyasztották, mint téged. Majd egy gyilkost csináltak belőle. Ő akart megölni. Bárhol felismerném, Steve. Tudom, hogy ő volt az. Letéptem az arcáról a maszkot.
-Biztos rosszul láttad! - tiltakozott Steve.
-Nem! Felismerem, hisz szerettem őt.
Itt Evi elsírta magát. Megakartam ölelni, de ellökött magától.
-Megváltozott, Steve. Újraindították. Engem sem ismert meg. Emlékek nélkül szenved egy HYDRA börtönben. Azt se tudja, hogy ő kicsoda. Senkire sem emlékszik!
-Honnan tudod ilyen biztosan? - kérdezte Steve.
-Onnan, hogy velem is ezt csinálták. Bucky azt mondta nekem, hogy: De mindig melletted leszek. Tudom, hogy neked is ezt mondta.
Steve már teljesen összetört.
-Nem tenne... Nem tenne ilyet... Biztos rosszul láttad... Ő nem gyilkos... Bucky nem ilyen...
Teljesen elborult az elméje. Csak ült, s motyogott. Lyn pedig zokogva állt mellettem. Sosem értettem az emberekhez. Nem tudok velük normálisan beszélni, nem látom át őket. Csak a gépekkel értem meg magam. Újra megpróbáltam megölelni Evit, s most nem lökte el magát. Furcsa ezt kimonda, de megsajnáltam Stevet.🔥🔥🔥
\Evelyn\
Egyedül sétalgattam a folyosókon. A szemeim előtt Steve összetört arca lebegett. Nem akartam neki ártani, de tudtam hogy igazam van. Rossz érzés volt újra felidézni, a Buckyval eltöltött időt. Nem egyszerű barátok voltunk. S bár jóval idősebb nálam, én beleszerettem. Elolvadtam, amikor mellettem volt. Kiélveztem minden együtt töltött pillanatot. Aztán rájöttem, hogy ennek így semmi értelme. A viszonzatlan szerelem nem ér semmit. De nélküle nem tudtam élni. Amikor belém döfte a kést az emlékek újra elöntöttek. S mikor kihúzta, egy űrt hagytak maguk után. Egy üres test lettem. Egy élet és lélek nélküli ember. Lecsordult egy könnycsepp az arcomon. Régen akkor sem sírtam, fájt valamim. Most viszont összetört és gyenge vagyok. Lecsúsztam a fal tövébe. A gondolataim elárasztották az elmémet. Hasznavehetetlen vagy... Nincs értelmed... Mindenki utál... A barátod meg akart ölni... Tűnj el... Mindenkit elszomorítasz... Csak fájdalmat okozol... Nem vagy tagja a csapatnak... Gyilkoló gép vagy...
-Hééé! Evi, jól vagy? Jesszus, te sírsz? Mi a baj?
Arra eszméltem fel, hogy Pietro rázogatja a vállam.
-Pe-persze - feleltem.
-Nem úgy tűnik. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Steveről van szó?
-Már te is tudsz róla? - kérdeztem. Kész pletykafészek ez a torony.
-Tudok róla, hisz ott voltam.
-Akkor... Hallottál mindent?
-Igen - felelte. Lehajtottam a fejem. Felálltam, majd lassan távolodni kezdtem tőle. Ő azonban követett. A kezemben egy apró tűzgömböt idéztem meg. Pietro ezt észrevette, és inkább lemaradt. Nincs szükségem senkire. S nem is lesz!🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥
Hela!
Ezt a részt a lelkemben fortyogó végtelen háború ihlette. Kicsit érzelem dús lett.
Hail Hydra!
YOU ARE READING
Az ellentétek vonzzák egymást ✓
Fanfiction(ÁTÍRÁS, JAVÍTÁS ALATT) ---••--- Evelyn Armstrong a Hydra kezei között nőtt fel. Még javában gondtalan gyermek éveit taposta, mikor a szervezet elkapta, s egy gyilkos robotot képzett belőle. Távol volt a családjától, távol a barátaitól. Azt hitte, h...