Az ellentétek vonzzák egymást ✓

🔥16🔥

\Evelyn\

- Jó éjt, Pietro - mondtam a szobám ajtajában állva.
- Neked is, Hercegnőm - suttogta, majd kék villanás kíséretében, elszáguldott a folyosón.

Annyira boldog vagyok! Végre újre szerethetek valakit. Bucky óta nem sok ember volt, akire így tekintettem. Tulajdonképpen senki.

Rossz érzésem van. Valami történni fog...

Gyorsan lefürödtem, majd felvettem a pizsamám, s máris az ágyamban feküdtem. Nem hiszem, hogy sokat fogok aludni, de hátha.

Ajtó nyitódást hallottam... Vajon álmodom, vagy ez a valóság? Léptek közelítettek felém, de az álmosság miatt nem tudtam kinyitni a szemem...
Majd megéreztem azt az ismerős illatot. Kloroform... Egy pillanatra még ki tudtam nyitni a szemem. Egy fémkar kábított el...

🔥🔥🔥

\Pietro\

Boldogan sétáltam Evelyn szobája felé. Még élénken élt bennem a tegnap este.
Kopogtam, de semmi válasz nem érkezett. Biztosan alszik. Benyitottam, de a látvány borzalmas volt.

A szoba felismerhetetlen volt. Minden szét volt hajigálva, s Evelynnek semmi nyoma. Mi a fene történt itt? Ám észrevettem egy fekete kendőt az ágya mellett. Ahogy mellé léptem, megcsapott a kloroform jellegzetes illata.

Leszaladtam a nappaliba. Tony, Steve és Clint volt ott.
- Szia! Evelynt hol hagytad? - kérdezte Tony.
- Azt hiszem... Azt hiszem elrabolták...
Egy emberként pattantak fel.
- Miből gondolod? - kérdezte Clint.
- Ezt a kendőt - emeltem fel a kezemben tartott rongyot -, kloroformmal itatták át. A szobájában mindent felforgattak, és Evelyn nincs sehol!

•••

- Megtaláljuk - mondta nyugtatás képpen Natasha. - Okos lány. Még az első napokban adtam neki egy nyomkövetőt. Ha azt bekapcsolja, a rendszer azonnal jelezni fog.
- Nem tudunk tenni valamit? - kérdezte Tony.
- Várunk.

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Hasogató fejfájásra ébredtem. Körülöttem csend volt, s mindent ellepett a sötétség.
- Hol a fenében vagyok - morogtam. Egy széken ültem, s a kezeim hátra voltak kötözve. Csodás...

Egy ajtó nyitódását hallottam. Nem sokkal később a helyiségben felkapcsolódtak a lámpák. Átmeneti vakság... Ez csúcsszuper! Mikor a látásom kitisztult, Buckyt láttam meg az ajtóban.

- Mit akarsz velem? Miért csinálod ezt? - kérdeztem. Nem válaszolt semmit, csak közelebb jött. Az arcán szomorúság és kíváncsiság keveredett. Nyoma sem volt a dühös énjének. Egyenlőre...

- Engedj el, Buck - mondtam halkan. Miért rabolt el, ha nek akar megölni? Mi folyik itt?
- Nem - felelte rekedten. - Itt maradsz! A barátaid már biztos keresnek, bár itt úgysem találnak meg.

Gonosz mosoly húzódott az ajkaimra. Oh Buck! Te még nem tudod miben mesterkedek. A hátrakötött kezemmel megpróbáltam kitapogatni a farzsebemben lapuló nyomkövetőt. Bucky eközben újra elhagyta a helyiséget, de tudom, hogy kamerával megfigyeli. Mikor végre a kezemben volt a követő, óvatosan benyomtam, majd vissszacsúsztattam a zsebembe.

🔥🔥🔥

\Natasha\

Már két órája ülök a gép előtt, de semmi. Tony szinte percenként megkérdezi, hogy van-e valami. Pietro meg épp átvizsgálja a környéket, hátha talál valamit.

Éles csipogás hatolt a némaságban. A kijelzőn egy pont jelent meg. Tony mellém ugrott, s közben szólt a többieknek is.
- Ez az övé? - kérdezte a zseni.
- Egy pillanat. Ez a 371-es példány... Az pedig... Evelynnek adtuk! - kiáltottam fel diadalmasan. A többiek végszóra érkeztek meg, de mikor látták az örömünket, rögtön mentek csomagolni.

🔥🔥🔥

- Ebben az épületben lesz - mondtam a többieknek. Több csapatra oszlottunk, hogy hatékonyabb legyen a keresés. Clint és én együtt indultunk el északi irányba.
- Megtaláljuk, ugye? - kérdezte Clint.
- Igen! Ebben biztos lehetsz - feleltem magabiztosan. Evelyn a csapatunk egyik fontos tagja. Mi olyanok vagyunk, mint a katonák. Sosem hagyjuk hátra az embereinket.

Az egyik szobában megtaláltuk Evi ruháit. S sajnos benne volt a nyomkövető is.
- Baj van - szóltam bele a fülesbe.
- Mi? - hallottam meg Tony rémült hangját.
- Kihült a nyom - mondtam halkan. - Valószínüleg át kellett öltöznie, s a követő itt maradt.
- Tehát nem tudjuk, hol van? - kérdezte Pietro.
- Nem - válaszolta Steve -, de megtaláljuk!

🔥🔥🔥

\Evelyn\

- Hová viszel? - kérdeztem már vagy harmadjára, de Buck nem válaszolt. Fel kellett vennem, egy vörös ruhát - milyen irónikus -, tehát a nyomkövetőnek semmi haszna.

Éles csattanást hallottunk.
- Engedj el Buck! - kérleltem újra.
- Nem tehetem... Akkor sosem tudom meg.
- Mit? - kérdeztem. Nem valászolt, csak egy fehér ajtó elé terelt. Rögtön felismertem.
- Ne tedd ezt Buck! Csak oda ne!
Ám hajthatatlan volt. Kinyitotta, majd belökött a hűtőkamrába.

🔥🔥🔥

Nagyon hideg volt. Egy-két perc után már úgy éreztem, hogy átfagytam. Hangokat hallottam, de nem tudtam tenni semmit. Csak feküdtem a hideg padlón, s vártam a halált.

- Hol van Evelyn - kérdezte valaki. Talán Pietro. Kiáltani akartam, de csak egy nyögés lett belőle.

Kérlek Bucky mondd el... Kérlek...

- Ott találod, ahol nagyon hideg van - mondta Bucky, majd egy robbanás szerű hangot hallottam. Tuti megint egy füstbomba.

Már semmi sem jutott el a tudatomig. Utolsó erő tartalékaimmal felvettem egy rudat, és neki dobtam az ajtónak. Hátha meghallják...

🔥🔥🔥

\Pietro\

Tompa puffanás ütötte meg a fülem. Ahol nagyon hideg van... Hideg van... Hát persze! A hűtőkamra! Hiába rángattam, nem akart kinyílni.
- Segítsetek! - kiáltottam hátra. Együttes erővel sikerült.

Evelyn a padlón feküdt. Egy gyönyörű, vörös ruha volt rajta. Az én Hercegnőm... A teste hideg volt, de még lélegzett. Gyorsan kivittük, s visszamentünk a toronyba.

Mind a szobájában ültünk. Én próbáltam felmelegíteni. Végül nehezen, de kinyitotta a szemét.
- Hála az Istennek - mondtam, majd magamhoz szorítottam a törékeny testét.

- Nem kapok levegőt - suttogta. Gyorsan el is engedtem.
- Ugye nem öltétek meg? - kérdezte rémülten.
- Még él - morogta Tony.
- Nem olyan volt. Nem akart bántani. Válaszokat keresett, mint én. Válaszokat az emlékeire.

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Hela!

Kicsit sok volt a szemszög váltás, de azért remélem, hogy jó. Szép napot!