Az ellentétek vonzzák egymást ✓

🔥20🔥

\Evelyn\

Bucky a testvérem? De ez lehetetlen... Hacsak... Lehet, hogy engem is lefagyasztottak egy időre? Utálom a Hydrát...

Mindenki engem nézett. Vártak a reakciómra. Lehet azt hitték, hogy kiborulok, s felgyújtom a tornyot.

Tehát én szerelmes voltam a testvérembe? Mondjuk nem igazán lehet annak nevezni. Szerintem csak azt hittem, hogy érzek valamit.

Bucky egy félős mosollyal nézett rám. Előre léptem, majd újra megöleltem. A kirakós utolsó darabja is megkerült.

Egy jó két perc után, kibontakoztam az ölelésből, s Tonyhoz fordultam. Kicsit szomorúnak tűnt, de felülkerekedett benne a boldogság.
- Haragszol? - kérdezte.
- Nem is tudom. Éveken át titkoltad előttem. Aztán azt ígéred, hogy egyszer elmondod, és most itt vagyunk. Az biztos, hogy nem vagy normális - mondtam nevetve, majd őt is megöleltem.
- Ez az a Lyn, akit megsimertem - suttogta a fülembe.

🔥🔥🔥

\Egy héttel később\

Itt állunk. Láthatom, de mégis félek. Az övék... El vannak temetve...

- Jól vagy? - kérdezte Buck.
- Nem - feleltem. A sír mellé léptem. A nevet nem tudtam kiolvasni, túl régi már a sír, de valahogy éreztem, hogy anyáé. Ledobtam a rózsát a hideg kőre. A mellette lévőhöz sétáltam. Csak a fedőneve, Daniel Armstrong volt rajta. Apa sírja. Nem tettem rá semmit, csak álltam előtte. Bucky némán átkarolta a vállam.

Éreztem, hogy könnyek árasztják el az arcom. Inkább a bátyám védelmező ölelésébe fojtottam a bánatom. De furcsa kimondani... A bátyám...

- Gyere. Menjünk - suttogta a fülembe. Némán bólintottam.
Még haza is kell érnünk, mert Tony már megint szervezett egy bulit. De errre most csak mi, Bosszúállók vagyunk hivatalosak. Na meg Bucky.

🔥🔥🔥

Újra az ágyamon, újra dilemmában. Mit vegyek fel?
Az egyik székemen egy doboz volt. Eddig is itt volt?
Volt benne egy ruha. Mellette egy levél.

Húgocskám!

Ez a ruha anyué volt. Ha gondolod felveheted. Nem muszáj.

Buck

Mikor felvettem, egy kicsit szomorú voltam, de próbáltam boldognak látszani.

- Bejöhetek? - kérdezte Nat.
- Persze - feleltem, s közben letöröltem a könnyeim.
- De szép vagy - sikkantott fel.
- Pietro biztos összepisili magát, ha meglát - jelent meg Wanda is.
- Azt azért ne - mondtam nevetve.

Nat újra megcsinálta a hajam. Minden tökéletes volt, csak én voltam belül szomorú. Mikor készen voltam, újra a dobozhoz léptem. Volt még benne egy lánc is. A végén egy vörös kő volt. Anya ékszere... Feltettem a főnixem mellé.

🔥🔥🔥

\Pietro\

Megérkeztek. Az én Hercegnőm most is gyönyörű volt. De valami mást is észrevettem... Mosolygott, de belül szomorú volt.  Mielőtt oda mehettem volna, Bucky beelőzött. Inkább hagyom őket.

- Pietro! - kiáltott valaki utánam. Meglepődve fordultam meg. Evelyn állt mögöttem. Megfogta a kezem, majd a tömegbe vezetett.

- Mikor a földön feküdtél, azt hittem örökre elveszítettelek - suttogta, miközben a nyakam köré fűzte a karjait. Épp egy lassú szám ment.
- Úgy éreztem, hogy már sose leszek boldog - folytatta. A hangja szomorúsággal volt tömve.
- De nem így lett - suttogtam a fülébe. - Itt vagyok, s melletted leszek örökké!

Pár percnyi csönd telepedett ránk. Néztük egymás szemét, szótlanul.
- Miért vagy szomorú? - kérdeztem végül. Sóhajtott, majd a vállamra döntötte a fejét.
- Buckyval elmentünk anyáék sírjához...

Magamhoz öleltem. Kellett a közelsége. Boldognak akartam látni. Talán most...

Felemeltem az állát. Láttam pár könnycseppet csillogni a szemében. Tudta mi következik. Elmosolyodott. Végül a csókot ő kezdeményezte. Meglepődni sem volt időm. Köröttünk mindenki elmosolyodott.

Nevetve váltunk el egymástól.
- Még mindig félsz tőlem? - kérdezte.
- Csak ha dühös vagy - suttogtam a fülébe. Egyszerre nevettük el magunkat.

🔥🔥🔥

\Essalar\

Minden rendben volt. A kérdéseikre választ kaptak, az emlékeik fokozatosan visszatértek.

Evelyn sokat volt a testvérével, de a Harcegét sem hanyagolta el. Hetente egyszer ellátogatott a temetőbe. Sokat mesélt a szüleinek, bár inkább az anyjának. Mások butaságnak gondolhatnák, de Evelynt ez megnyugtatta.

A toronyban lakókkal is minden rendben volt. Nem zengett már a hangos veszekedéstől, ám a nevetéstől igen. Pietro és Bucky közé szoros barátság fűződött.

Hogyan alakult a szerelmesek kapcsolata? Az elején egyik sem gondolta volna, hogy idáig eljutnak. Annak, hogy most ilyen boldogok egy oka van. Még pedig az, hogy:

Az ellentétek vonzzák egymást...

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Itt a vége!
El se merem hinni. Persze ezzel még nem fejeződött be. Lehet kérdéseket feltenni a sztorival kapcsolatban, de egyéb kiegészítő dolgokat is olvashattok a következő részben.

Szép napot!