Az ellentétek vonzzák egymást ✓

🔥6🔥

\Tony\

Napok óta el sem hagyja azt az átkozott szobát. Senkit sem enged be, csak Pietrot.
-Hogy csinálod? - kérdeztem a mellettem lépegető Pietrotól.
-Mit?
-Azt, hogy téged beenged.
-Sehogy - mondta.
-Valahogy mégis, mert egyedül veled áll szóba. Gondolom még mindig az a baja, hogy nem mondom el neki az apja gyilkosának a nevét.
-Nem - felelte. -Az a baja, hogy nem tudja teljesíteni a fogadalmát. Az, hogy nem állhat bosszút.
-De ezt nem teheti meg!
-Miért? - kérdezte.
-Túl sokat mondtam - feleltem. A kínos pillanatok elkerülése végett, az egyik folyosónál lefordultam, s ott hagytam Pietrot.

🔥🔥🔥

\Essalar\
[Ha ezt írom, akkor ott írói szemszög lesz]

Evelyn fel-alá járkált a szobájában. Ki akart menni, de két dolog meggátolta ebben. Nem tudta, hogy a többiek, hogy fognak ránézni azután, hogy majdnem megölte Pietrot. A másik ok Tony volt. Nem akart vele haragot tartani, de a gyilkos nevét is tudni akarta. S, sajnos csak Tony tudta. Legalábbis ő azt hitte.

Végül rászánta magát arra, hogy elhagyja a szobája megynyugtató falait. Lassan lépdelt a kesze-kusza folyosókon. Majd a nappali előtt megtorpant.
-Helló Lyn! - hallotta meg Tony hangját.
-Szia - felelte Evelyn, de nem nézett a férfi szemébe. Bocsánatot akart kérni, de nem tette. Nem mert kezdeményezni.
-Mondanom kell valamit - mondták végül egyszerre. El is nevették magukat.
-Mondd előbb te - felelte Evelyn.
-Én szeretném, ha kibékülnénk. Szívesen elmondhatnám a gyilkos nevét, de nem tehetem. Még nem. Nem szeretnék haragot tartani.
-Én sem. És megértem, ha nem mondod el, bár zavarni fog. Csak annyit árulj el, hogy tudja-e valaki rajtad kívül? - kérdezte Lyn.
-Egy ember. De nem mondom el a nevét.
Evelyn bólintott, majd Tony nyakába ugrott. Pietro eközben mosolyogva figyelte őket hátulról. Az idilli pillanatot a nappali ajtajának nyitódása zavarta meg. Clint lépett ki, mire Tony-ék a másodperc töredéke alatt váltak szét.
-Áhh! Kibékültek a galambok. Gyertek már be. Ne itt csövezzetek! Vagy megzavartam valamit?
Próbálta elfojtani a röhögését, de nem ment neki. Végül mind a hárman elröhögték magukat.
A nappaliban szinte az összes Bosszúálló együtt volt. Nevetve idéztek fel jobbnál jobb pillanatokat. Evelyn is beszállt, bár ő csak a HYDRA történeteit tudta mesélni. Borozongva hallgatták a lányt, amint mindannapjait meséli el. Közben Pietro is megérkezett, így már teljes volt a csapat.
-Miről maradtam le? - kérdezte szórakozottan Pietro.
-Csak Lyn horror sztorijairól - felelte Tony.
-HYDRA?
-Mi más? - kérdezte Evelyn. Többen összesúgtak, s valószínüleg a három fél között vagy szerelmi háromszögeket alakítanak ki, vagy házasságot terveznek.

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Nem adom fel! Ki fogom deríteni az igazságot. Azt, hogy ki ölte meg az apám. Persze erről Tonynak nem kell tudnia. Se Pietronak. Végén még bezárnák egy sötét szobába.
-Lemegyek sétálni! - kiáltottam oda a többieknek. Ők bólintottak. Pedig azt hittem, hogy valakit mellém küldenek. Beszálltam a liftbe. Mikor kiértem az utcára arcon csapott a hőség. Cél nélküli sétára indultam, a közben reménykedtem, hogy vissza is találok. Szeretem megfigyelni a várost. A házakat, embereket. Még a sötét sikátorokat is. S közben mindig gondolkodok valamin. Jelenleg azon, hogy miként találjam meg apám gyilkosát. Lehet, hogy csak a bosszú hajt, de más is ezt tenné a helyemben. Ahogy csendesen sétálgattam, úgy éreztem mintha valaki követne. A HYDRA miatti félelmem sok érzékszervemet kiélesítette. A szemem sarkából láttam, hogy egy fekete ruhás valaki minden lépésemet megfigyeli, s közben követ. Az egyik sikátornál lefordultam, bár fogalmam sincs arról, hogy hol vagyok. Az alak tovább követett. Az arcát álarc fedi, s fekete ruhát visel. Valahonnan ismerősnek tűnik, de nem tudom honnan. Egyre közelebb jön hozzám, s én mozdulni se tudok. Miért kerülök folyton ilyen helyzetekbe?
-Mit akar?
A hangom remegett, s egyáltalán nem volt bátor.
-Semmit. Csak elégtételt azért, mert átálltál - suttogta. A hangja is olyan ismerős. Biztos ő is HYDRA katona. De ki? Egy kés villant meg a kezében. Már csak egy gondolat jutott el az agyamig. Fémből van az egyik keze...

🔥🔥🔥

\Essalar\

A Bosszúállók még mindig a nappaliban üldögéltek. Nem vették észre az idő múlását, így azon se gondolkodtak, hogy Evelyn mikor ment el. Eközben egy véres, fekete hajú lány lépett be a toronyba. Bevonszolta magát a lift be, majd vérea ujjlenyomatot hagyott az egyik gombon. Pár emelettel följebb kiszállt a liftből, s a nappali felé vette az irányt. Reménykedett benne, hogy a többiek még ott vannak. Az ajtó nyitva volt, s beszéd foszlányok hallatszottak ki. Az ajtó előtt megállt, majd tompa puffanással a földre hullott. A hangra a többiek is felfigyeltek, s döbbenten figyelték az ajtóban fekvő véres Evelynt.

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Tudom, hogy rövid lett, de már megint sokat késtem. Jó olvasást!

\Essalar\