Az ellentétek vonzzák egymást ✓

🔥8🔥

\Steve\

Már eltelt egy hét az Evelynnel folytatott beszélgetésünk óta, de én még mindig nem tudtam elhinni. Nem lehet igaz, hogy Bucky egy gyilkos lett. Folyton magam előtt látom azt, hogy mennyi mindent csináltunk együtt. A csapat értetlenül néz körbe, s nem értik, hogy mi történt. A napjaimat az edzőteremben töltöm. Kezdem antiszociálisnak érezni magam.

Ma is a bábuk között kezdek. Azon se lepődnék meg, ha elkezdenének beszélni. Szerencsétlenek már alig élnek az ütéseimtől.
-Szia, Steve!
A hang hallátán megfordultam. Evelyn állt mögöttem. Ő is elég ramaty állapotban van. A szemei alatt karikák vannak, s elég nyúzott az arca.
-Szia.
Nem igazán akartam vele beszélgetni, így visszafordultam a bábukhoz. Hallottam, ahogy Evi sétálgat mögöttem, majd a szemem sarkából láttam, hogy ő is egy gyakorló bábuhoz áll. Elvett egy botot, majd püffölni kezdte, épp ahogy én. Nem szóltunk egymáshoz. Egy pillanatra megálltam, s azt láttam, hogy Evi remegő kézzel kapaszkodik a fegyvertartó sarkába.
-Hé Evelyn, jól vagy? - kérdeztem, miközben közelebb mentem hozzá.
-Nem igazán.
-Ettél te ma valamit? - tudakoltam. Megrázta a fejét.
-Hát akkor gyere. Az a te bajod, hogy mindjárt elájulsz az éhségtől. Nézzünk le a többiekhez. Hátha van náluk még valami a reggeliből.
Bólintott, majd lassan sétálni kezdtünk a nappali irányába. Csak Tony és Clint voltak ott. Éppen reggeliztek.
-Jó reggelt! - köszöntek előre. Beléptem a helyiségbe, majd Evelyn is követett pár perc késéssel.
-Jesszus Evi! Szörnyen festesz - mondta Clint.
-Mi történt? - kérdezte Tony.
-Semmi - felelte Evelyn. - Csak nem reggeliztem, s úgy mentem el bábut püffölni.
Lassan leült az egyik székre, majd megkent magának egy kenyeret. Hiányzott a jókedve s az, hogy mindenkiben látott valani pozitívat.
-Evelyn!
-Igen?
-Beszélhetnénk? - kérdeztem. A hangom kissé megremegett. A lány bólintott, majd követett a folyosóra. Pár percig néma csendben álltunk, s arra vártunk, hogy a másik megszólaljon.
-Gondolom Buckyról szeretnél beszélni - fogott bele Evelyn.
-Részben. Nehéz elhinni azt, hogy a legjobb barátom egy gyilkos lett. Ugyanakkor nehezen, de megbékéltem a gondolattal. Sajnálom, hogy nem hittem neked.
Evelyn rám emelte kék szemeit, s lassan bólintott. Láttam ahogy a szeméből kicsordul egy könnycsepp, de Evi gyorsan letörölte.
-Én sem hittem el egészen addig, míg a kést belém nem döfte. A szeme nem mutatott semmilyen érzelmet. Nem volt önmaga.
Most jöttem csak rá, hogy Evi sokkal jobban össze van törve, mint én. Evelyn szerette, s szerintem még most is érez valamit iránta.
-Menj vissza. Meg se etted a reggelid - mondtam.

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Minden visszatért a rendes kerékvágásba. Remélhetőleg.
-Gond van! - lépett be Tony a szobámba.
-Mi történt? - kérdeztem.
-Látták Buckyt, és úgy tíz percel ezelőtt rabolt ki egy fegyver szállítót. Megpróbáljuk elkapni, s nem szeretnénk, ha te is jönnél.
-Mi van?!
-Ha Bucky meglát biztos, hogy megöl.
-Nem fogok itt ülni, s várni, hogy ti megnyerjétek a csatát - mondtam. Tony látszólag zavarban volt.
-Ígérd meg, hogy nem jössz utánunk! Kérlek!
Ilyet sem hallottam még tőle. Miért fontos neki ennyire, hogy itt maradjak? Mondjuk ha maradok, akkor tudok kutakodni az apám után.
-Rendben. Itt maradok - mondtam teljesen nyugodtan. Kicsit összehúzta a szemöldökét, s féltem, hogy lebukok. Majd bólintott, s ott hagyott. Megvártam, míg az összes Bosszúálló elhagyta az épületet, majd kutató munkára indultam.

🔥🔥🔥

-Jarvis! - szólitottam meg a mesterséges intelligenciát.
-Igen, Ms. Armstrong?
-Mit tud az apámról? Daniel Armstrong a neve.
Hülyeség volt pont Jarvist kérdezni, hisz az apám sose tartozott ide, de azért egy próbát megér. Valahogy mintha itt minden ismerős lenne, de mégsem. Mintha már jártam volna itt, csak azt nem tudom, hogy mikor.
-Az apja tíz évvel ezelőtt meghalt.
-Ezt én is tudom - feleltem. Próbáltam nyugodt maradni.
-Sajnálom Ms. Armstrong, de a többi akta le van zárva. Nincs engedélyem ahhoz, hogy megnézhessem.
Sejtettem. Biztos voltam abban, hogy itt Tony keze van a dologban.
-Esetleg olyan akta nincs, ahol a nevét megemlítik?
-Sajnálom, de nincs hozzáférésem a kért ügyekhez - mondta Jarvis. Hát ez szuper.
-Azért köszi.
Körbe néztem a helyiségben, hátha találok aktákat. Azonban Tony semmit sem hagyott elől. Talán számított arra, hogy valaki kutakodni fog.

Végül három óra haszontalan keresés után feladtam. Épp időben, hisz a többiek is visszaértek. Lementem a nappaliba.
-Szia! - köszönt Pietro. Fáradtnak tűnt.
-Mondj el mindent! Elkaptátok Buckyt?
-Nem - kezdett bele. -Elmenekült. Stevenek elég súlyos sérüléseket adott. De jól van. Tony meg ideges, mert majdnem tönkre tette a páncélját.
-A gyengélkedőn van? - kérdeztem.
-Ki?
-A római pápa! Stevere gondoltam.
Nevetve bólintott, majd töltött magának egy pohár vizet.

Elszaladtam a gyengélkedőhöz, ahol Tonyt is megtaláltam.
-Sziasztok!
-Szia - nyögte ki nehezen Steve.
-Jól helyben hagyott - mondtam halkan.
-Ha nem állok elé, megölt volna. Miért nem küzdöttél ellene? - kérdezte Tony. Ácsi! Tony aggódik Steve biztonsága miatt?
-Nem vagy te beteg? - kérdeztük egyszerre a sérült kapitánnyal.
-Nagyon vicces. Miért nem harcoltál ellene? Miért hagytad?
-Mert nem tudom bántani őt. Ő a barátom. Akár gyilkológép, akár nem.
-Én se tudnám bántani - suttogtam halkan.
-Ezért sem engedtem, hogy te is velünk gyere.
-Mert az jobb, ha itt hagysz őrizetlenül?
-Tudsz vigyázni magadra, nem? Ha nem Bucly ellen harcolunk, akkor te is jöhetsz. Ellenkező esetben itt maradsz - zárta le a témát.

🔥🔥🔥

\Natasha\

Aggódom Evelyn és Steve miatt. Ha szembe kerülnek Buckyval, inkább meghalnak, de nem fogják bántani. És ez nagyon nagy baj.
-Szia Nat!
Evi állt mögöttem. Annyira illik rá a Főnix jelző. Ha boldog, szinte újjászületik.
-Szervusz kölyök! Mit szeretnél?
-Csak annyit, hogy tudsz valamit az apámról. A neve Daniel Amrstrong. Vagy esetleg nem tudnál segíteni abban, hogy megnézhessem az aktáit?
-Sajnálom, de nem tehetem. Tony szerintem tudja, hogy miért nem árulja el neked a fontosabb tudnivalókat. Ne a bosszú vezéreljen. Élj boldogan, s ne gondolj arra, hogy mi történt a múltban.
Láttam, hogy a válaszom nem tetszik neki, de nem tehettem mást. Sóhajtott egyet, majd elfutott. Ilyenkor utálom magam.
-Sajnálom kölyök...

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Itt is van a kövi rész. S ez is eléggé sokat késett. No de most itt van, szóval további Hydra mentes napot.

/Essalar