Az ellentétek vonzzák egymást ✓

🔥17🔥

\Evelyn\

Három napon keresztül vizsgáltam át a Buckyról szóló aktáinkat. Ezeket egészítették ki az emlékeink. Meg akartam találni őt!
Eddig ha találkoztunk, mindig meg akart ölni. Most viszont életben hagyott. Miért?

- Mindenki menjen a nappaliba - mondta Jarvis. Remélem nem történt semmi. Közben összefutottam Pietroval is.
- Te tudsz valamit? - kérdeztem.
- Semmit - felelte. Akkor már ketten vagyunk. Kézen fogva léptünk be a helyiségbe.

Mikor mindenki megérkezett, Tony szólásra emelkedett.
- A múltban történt események miatt, arra döntésre jutottunk, hogy alaposabb megfigyelést fogunk alkalmazni. Ennek első lépése az volt, hogy a környéken pár megfigyelő pontot állítottunk fel...
- Csak röviden Tony - szólt közbe Steve.
- Rendben. A lényeg annyi, hogy a kamerák segítségével, megtaláltuk Buckyt. Itt is vannak a felvételek.

A videón az látszott, hogy Bucky gondolkodás nélkül lövi le az embereket. Ennyire megváltozott volna három nap alatt? Nem bírtam nézni. Inkább elfordultam.

- Ez nem lehet ő - suttogta Steve. Ez volt a hibánk. Mind a ketten szerettük/szeretjük Buckyt.
- Lehet, hogy a Hydra újraindította? - kérdezte Clint.
- Nem - feleltem végül. - Már egy ideje nem ment vissza a Hydrához. Ezt azért csinálja, mert elborult az elméje, de csak azért, mert válaszokat keres. Előjönnek neki is az emlékei, de nem tudja feldolgozni őket. Nem tudja, hogy mihez kösse.
- Miből gondolod? - kérdezte Tony. Mélyen a szemébe néztem, s csak utána válaszoltam.
- Mert ezt érzem én is.

🔥🔥🔥

\Tony\

A titoknak súlya van. Minél több van, annál nehezebb elbírni.

Utálok titkolózni Evelyn előtt. Legszívesebben elmondanék neki mindent, de nem tehetem. Azzal a küldetésünk biztonságát kockáztatnám.

Újra hadba szállunk, de ez az utolsó csata lesz. Itt fog eldőlni minden. Valószínüleg sok veszteséggel fog járni. Fogalmunk sincs, hogy Bucky mekkora sereget tudott magának szerválni.

Újra együtt ültünk a quinjet fedélzetén. Az utolsó csata...
Időnként Evelynre pillantottam, de ő csak bámult a semmibe. Kár, hogy az emberekkel sosem tudtam normálisan kommunikálni. Leginkább a gépek voltak a barátaim. S ez most sincs másként.

Bár... Mióta Evelyn újra mellettem van, nyíltabb vagyok. Mikor eltűnt, napokig csak kerestem. Eszembe se jutott, hogy a Hydra elfoghatta. Gondolni sem mertem ilyenre. A kedvenc helyeire is elmentem, de semmi.
Aztán Bucky hozta a hírt, hogy ne keressem. S nem sokkal később ő is a Hydrához került. Viszont Evelyn egyre közelebb került Pietrohoz. Annyira mások, és mégis összeillenek. Örülök, hogy ilyen párt talált magának.

Aztán ott van Steve. Ő is egy furcsa figura. Néha elviselhető, ám az esetek többségében inkább nélkülözném. Vagy csak én gondolom rosszul?

Sokan mondják, hogy egoista vagyok. Lehetséges. Talán az nehéz kommunikációs képességeimet azzal kompenzálom, hogy a egoista vagyok. Ezen úgy sosem gondolkoztam.

- Lassan leszállunk gyerekek - jelezte Clint, ezzel kirángatva a gondolataim mélyéről. Igaza volt. Nem telt bele két perc, és már a talajon voltunk. A terv abból állt, hogy megkeressük Buckyt, elbánunk a katonáival, őt pedig elfogjuk, s megrpóbáljuk kitisztítani az agyát. Tehát belerohanunk a halálba.

- Mindenki megjegyezte a tervet? - kérdezte Steve.
- Persze - felelte Nat helyettünk is.
- Akkor nyomás! - kiáltotta a kapitány.

🔥🔥🔥

Az első katona pont engem szemelt ki. Leadott pár lövést, de a páncélnak nem ártott vele. Egy szinte már reflexből jövő lövéssel intéztem el.

Egy óriás zöld paca "suhant" el mellettem. Tehát Hulk bevette magát. Akkor nagy bajunk nem lehet. Írtottam a katonákat, de közben rosszul is esett. Megint rengeteg kölyök volt köztük.

Mikor volt egy pillanatnyi szünetem, Evelynt kezdtem el keresni. Épp egy katonát ütött ki. Néha a képességét is használta, de csak ritkán. Mintha félne tőle.

Pietro körülöttünk szaladgált, s írtotta a népet. Clint lövöldözött orrba-szájba, Steve dobálta a pajzsát, mint egy frizbit, Thor játszott a villámjaival, Nat akrobatikus mozgásokkal intézte el a katonákat, míg Hulk azt tette, amit a legjobban tud, tehát tombolt. Ha egy szóval kéne kifejeznem magam, minden rendben volt.

Aha. Volt. Hol van Wanda? Láttam egy hatalmas kupacot, távol a többiektől. Biztos ott van a boszinkánk.
- Evelyn! - kiáltottam. Főnix meghallotta. Megmutattam neki a problémát. Bólintott, majd elindult a paca felé. Azonban valami váratlan dolog történt.

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Láttam a Wandát lefogó katonák kupacát. A testi erőmmel biztos, hogy nem győzhetek felettük, de a tűzzel igen. Egy probléma van csak, hogy ha kilövök pár tűzgömböt, akkor Wanda is megsérülhet.

A testem a düh hatására lángra lobbant. De valami mást is éreztem. A hátamból szárnyak nőttek ki, amik tüzes tollakból álltak. A ruhám vörös volt, és még mindig lángoltam.
Egy igazi Főnix lettem!

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Itt is a rész. Jó olvasást!