We are one forever (HUN)

6 fejezet: A visszatérés...

Hat év telt el azóta. Sigyn felnőtt, igazi nő lett, harcos. Bölcsessége gyarapodott, tudását bővítette a kilenc birodalom mindegyikében.

Fandrallal szerelmük mint a láng, hamar fellobbant, de el is aludt. Barátságuk viszont megmaradt.

Ám ahogy teltek az évek, Sigyn egyre inkább csak Asgardra tudott gondolni. Oda egyszer sem látogattak vissza. Bajtársai arcán is látta a honvágyat, amit lassan már alig tudtak visszafogni.

Sigyn egyedül őrizte a tüzet aznap, mikor kezdetét vette a hetedik évük. Kimért, precíz mozdulatokkal pakolta egymásra a fahasábokat, mikor Fandral lépett mellé.

- Sigyn! - A férfi letérdelt hozzá. Arcán az évek nem látszottak meg, de szemébe a pajkos csillogás mellé komolyság is költözött. - Hírnök jött hozzánk.

- Igazán? - Sigyn félbehagyta munkáját. - Kicsoda?

- Egy varjú. Levelet hozott.

- Elolvastad már?

- Igen. Odin visszarendeli a csapatunkat.

- Minek okán? - A lány arca meglepettséget tükrözött. - Történt valami Asgardban?

- Ami azt illeti igen. - Fandral elmosolyodott. - Thort megkoronázzák, s erre az eseményre mindenkinek el kell jönnie aki számít.

- Mikor indulunk? - Nevetett Sigyn.

- Most azonnal. Szóval az a tűz már nem kell...

Sigyn testében végtelen boldogság áradt szét. Eloltotta a tüzet és összeszedte fegyvereit, ruháit, majd csatlakozott az egyre gyülekező katonákhoz. Fandral mellé lépett, feltekintve az égre.

- Mily gyorsan összeszedték magukat. - Jegyezte meg csipkelődve.

- Vonzó okuk volt rá. - Válaszolta a férfi. - De most... Heimdall!

A Bifrost örvénye egy szempillantás alatt magába rántotta őket. Száguldottak Asgard felé. Csupán pár pillanatot kellett várniuk, hogy megpillantsák a kapu őrzőjét.

- Üdvözöllek titeket!

- Heimdall! - Biccentett Fandral. - Rég láttalak. Mondd csak, Thort hol találom?

- Odinnal a trónteremben értekezik. És magának. - Itt Sigynre szegezte átható arany tekintetét. - Lokit a szobájában találja.

A lány kissé elvörösödött és elrebegett egy köszönömöt, majd társait parancsnokuk és Heimdall felügyeletére hagyva a palota felé indult. Valaki már várt rá...

Az ajtó ugyanaz maradt, talán párszor átfesthették az évek alatt, de a tónust sohasem tévesztették el. Amíg itt lakott csak párszor járt a szobában, így kissé remegő kézzel kopogott be.

- Tessék! - Sigyn fellélegzett, az ismerős hang hallatára. Benyitott.

Loki asztalánál ült egy hatalmas kötet társaságában, de az érkező hangjára feltekintett. A lány megállapította, hogy ő nem változott egy csöppet sem, talán csak haja lett hosszabb néhány centivel.

- Sigyn!

- Én vagyok az. - Idegességében az újonnani találkozástól a kardja markolatát piszkálta. - Visszajöttem.

- Pedig azt hittem, hogy nem fogsz. - Loki egészen közel lépett hozzá.

- Hisz megígértem. Mondtam: találkozunk még.

- És én el sem köszöntem. - A herceg félrepillantott. - Te és Fandral...

- Szerelmünk mint a láng... Már elaludt.

- És meddig maradtok?

- A herceg koronázására visszarendelték a csapatokat. Utána úgy hiszem, elmegyünk.

- Igen. - Loki arcán árnyék suhant át. - A koronázás.

- De addig még sok időnk van, csaknem egy hét. - Sigyn mosolygott. - S ez idő alatt annyi mindent csinálhatunk még. Meg kell verned harcban, hogy kvittek legyünk, nemde?

Loki egy lassú mozdulattal kedvenc tőrjét idézte tenyerébe.

- Azt hiszem igazad van...