Loki olyan arcot vágott, mintha ezer jégóriás verné egyszerre. Csak állt a fal mellet, s gyötrődött magában.
- Loki? - Próbálkozott Sigyn újra meg újra. A mögötte pihenő harcosokra nézett, kik összegyűltek a tűz körül. - Gyere közénk, s mondd el mi a baj...
- Nem. - Motyogta a herceg.
- Nem bízol bennem?
- Apám most átkozta ki a bátyámat Sigyn.
- Úgy beszélsz Thorról, mintha már nem lenne közöttünk. Él még, csak Midgardon van...
- Nem lett volna szabad elengedni! - Tette hozzá Volstagg, mikor meghallotta, hogy miről beszélnek.
- Nem lehetett megállítani. - Sif lassan leült.
- De legalább csak száműzött, és nem halott. - Erősítette meg Fandral Sigynt. - Mi is azok lennénk, ha az az őr nem figyelmezteti Odint.
- Honnét tudta egyáltalán? - Kérdezte Volstagg, miközben Hogunt figyelte amint a karján éktelenkedő fagyási sérüléseket kezeli.
- Én szóltam neki. - Bökte ki végre Loki.
- Mi? - Fandral a herceg felé fordult.
- Meghagytam neki, hogy indultunk után menjen Odinhoz. Korbács jár neki, nem kellett volna Jötünheimbe érnünk.
- Te szóltál az őrnek?!
- Volstagg...- Próbálta a harcost csitítani Sigyn.
- Megmentettem magunkat. - Vágott vissza Loki. - És Thort. Nem tudhattam, hogy apánk kiátkozza a tettéért.
- Loki... - Sigynnek támadt egy ötlete. - Járulj Atyád színe elé, és térítsd jobb belátásra.
- És aztán mi lesz? Mindannyiótoknál jobban szeretem Thort, de tudjátok milyen! Arrogáns, vakmerő és veszélyes! Láttátok milyen volt ma! Hát ilyen király kell Asgardnak? - Azzal kiviharzott az ajtón.
- Asgard javáról beszél, de mindig féltékeny volt Thorra. - Suttogta Sif.
- Hálásnak kéne lennünk, megmentette az életünket! - Pillantott körbe Volstagg.
- Laufey szerint árulók voltak Odin házában. - Kezdte Hogun. - Egy varázslómester bejuttathat három Jötünt Asgardba.
- Loki mindig is bajkeverő volt... - Fandral Sigynre nézett. - Menj utána.
A lány bólintott. Belökve a hatalmas aranyozott ajtószárnyakat kilépett a folyósóra. Még látta a herceg távolodó alakját.
- Loki!
ESTÁS LEYENDO
We are one forever (HUN)
FanficAsgard. Falainak határán belül egy női szív gyászba burkolódzik és magányba taszítja önmagát. Segíthet neki valaki? Lehet e több a barátságból, a szerelemből? Vagy az árulás és tudatlanság tönkretesz mindent? Ha a szívek megint elszakadnak összeforr...