We are one forever (HUN)

27 fejezet: Rabok szabadlábon...

Sigyn épp pihenőjét töltötte, mikor riasztották. 

- A tömlöcökhöz! - Hallotta a kiáltásokat és a lábal dobbanását szobája ajtaján keresztül. Kardot ragadott, majd katonáival vállat vetve rohant lefelé. 

Már javában dúlt a harc, mikor a helyszínre ért. A foglyok kiszabadultak, hogy hogyan azt senki sem tudta, és egy hatalmas alakot látott elhaladni a bal oldali lépcsősoron. Azonnal a harcba vetette magát. 

- Mintha nem örülnének a szabadságnak. - Adott hangot nemtetszésének Fandral két vágás között, miket vékony kardjával mért a szökött szörnyetegekre. 

- Valakinek semmi sem jó. - Toldotta meg Volstagg társa mondandóját. 

- A kezetek járjon, ne a szátok. - Fegyelmezte őket Sigyn. Ő maga egy fejet vágott le a másik után. Pár pillanatig látta Loki lenyűgözött tekintetét. Ő még nem is tapasztalhatta miféle harcos is vált belőle. 

Ekkor érkezett meg Thor. 

- Térjetek vissza a cellátokba és nem esik bántódásotok. Erre szavamat adom. - Indítványozta a herceg, de a diplomácia irányától őt is hamar elragadta a hév. Kivégzett mindenkit, akit szabadlábon talált.

Sigynnek abban a pillanatban jutott eszébe a magas alak, ki a lépcsőn menekült. Vagy talán nem is menekült?

- Thor! - Kiáltott a férfinak, mire az rögtön reá szegezte a tekintetét. - Jane veszélyben van... - Ahogy ezt kimondta az épület megremegett. Az ellenség biztosan elérte a palotát, gondolta Sigyn. Mi baj lehet a pajzzsal? Súlyos kődarabok kezdtek hullani a mennyezet szerkezetéből, s a harcosok egymásra néztek. Komoly gondok lehettek odafent. 

- Mi? - Reagált a herceg amint levegőhöz jutott a felszálló portömeg leereszkedése után. 

- Az a szörnyeteg... - Sigyn nem egészen tudta megfogalmazni hogyan is nézett ki amit látott. Soha még életében nem találkozott ily sötét teremtménnyel. - Úgy hiszem az Étert keresi. 

Katonák tömege száguldott végig hirtelen a cellák közötti folyósón. 

- Asgard trónja elpusztult! - Kiabálták. - Gyorsan a királyhoz!

Erre még Loki is felkapta a fejét, az őt a külvilágtól elválasztó erőfalhoz lépett. 

- Thor menned kell! - Kiáltott felettesére Volstagg. A herceg hezitált. 

- Tudjátok tartani a börtönt? - Kérdezte. 

- Igen. Indulj! - Biztosította Fandral. Thor elviharzott. 

- Egyikünknek követnie kéne őt. - Szólt Sigyn. - Sif egyedül tartja a frontot fent. 

- Légy te az. - Fandral bólintott. - Igazad van, elkellhet a segítség. 

A nő bólintott, Loki cellája mellett sebtében elhaladva ügyet sem vetett a férfira. Kettesével szedte a fokokat a végtelennek tűnő lépcsősorokon, combja sajgott beléje. 

A palotában csak pusztítást talált, elfek és katonák hullái borították a padlót. Asgard trónja romokban magasodott a terem nyomasztó halál csöndjében. 

Sif még élt, találkozott vele az egyik oldalfolyósón. Harcostársa megtörtnek tűnt, ajka remegett a visszafojtott érzelmektől. 

- A királyné halott... - Közölte csöndesen.