We are one forever (HUN)

9 fejezet: Háború és halál...

Sigyn még sohasem volt Jötünheimben és nem is nagyon kívánt odamenni, de most mégis feléje vágtatott fakó lován a Szivárvány Hídon keresztül harcostársaival. Csakhamar megérkeztek a tisztes méretű szerkezethez, mi előtt már Heimdall várta őket. 

- Bízd csak rám. - Sietett el Thor mellett Loki. - Jó Heimdall...

- Elég lengén öltöztetek. - Fojtotta a hercegbe a szót a férfi. 

- Hogy mondod? 

- Azt hiszed megtéveszthetsz? 

- Biztosíthatlak, hogy...

- Elég! - Szólt közbe Thor, mire Loki elhallgatott, s leszegte fejét. - Heimdall, átmehetünk? 

- Sose surrant át ellenség őrségem alatt. Egészen a mai napig. Szeretném tudni, hogy történt. 

- Akkor ne mondd el senkinek, hogy elmentünk. - Lépett előre Sigyn. 

- Megértetted? - Erősítette meg szavait helyeslően Thor, aztán egy pillantásra sem méltatva Heimdallt elhaladt az Őrző mellett. 

- Mi van, ólommá vált a nyelved? - Heccelte Volstagg a még mindig megsemmisülten álló Lokit. 

Heimdall megnyitotta a Bifrostot, mire Sigyn testében jóleső bizsergés áradt szét. Fandralra nézett, mire a férfi rámosolygott. 

- Első utad Thorral? 

- Első. 

- Számíts rá, hogy nem lesz sétagalopp. 

- Vigyázzatok, mert betartom eskümet, - Figyelmeztette őket Heimdall. - hogy védem ezt a világot Kapuőrként. Ha visszatértetekkel veszélybe sodorjátok Asgardot, a Bifrost zárva marad. És Jötünheim jeges pusztáin fogtok meghalni. 

- Nem hagynád nyitva a hidat? - Kérdezte Volstagg. 

- Azzal felszabadulna a Bifrost minden ereje, és elpusztítaná Jötünheimet veletek együtt. 

- Nem terveztem ma meghalni. - Nevetett Thor bátran. 

- Senkisem. - Heimdall végszavára a Bifrost csillámló örvénye magával ragadta őket a csillagokon át. Másodpercek alatt repítette el őket Jötünheimbe. Sigyn összeborzongott. Körülötte sötéten meredeztek a fagyos sziklák, mintha egy ellenséges állat tátott szájában ülő fogak lennének. 

- Nem kéne itt lennünk. - Suttogta. 

- Maradj közel hozzánk. - Nézett rá Loki. - Akkor semmi sem történhet. 

- Haladjunk. - Lódult meg előre Thor. 

- Hol vannak? - Kérdezte Sif a Jégóriásokra utalva. 

- Elrejtőztek, ez a gyávák szokása. 

- Messzire jöttetek meghalni, asgardiak. - Hallották meg a sziklákról visszaverődő hangot. Laufey...

- Thor vagyok, Odin fia. 

- Tudjuk, kik vagytok. 

- Hogy jutottatok be Asgardba? 

- Odin háza hemzseg az árulóktól. 

- Ne mocskold be atyám nevét hazugságaiddal! - Emelte Thor kezében magasra a Mjölnirt. 

- A te apád egy gyilkos tolvaj! - Állt fel Laufey trónjáról. - Miért jöttetek? Csak nem békéért? Te vágysz a harcra. Sóvárogsz utána. Nem vagy te, csak egy fiú, aki férfinak akar látszani. 

- Ez a fiú megunta a gúnyolódást. 

Egyre több Jégóriás gyűlt köréjük, lassanként elvágva minden utat, amin keresztül esetleg menekülhetnének. 

- Thor, állj le és gondolkozz! - Lépett közelebb testvéréhez Loki. - Nézz csak körül, túlerőben vannak. 

- Tudd a helyed, öcsém!

- Nem tudod, mit okoznak majd a tetteid. - Sziszegte Laufey. - Én tudom. Most pedig menj, amíg még elengedlek! 

- Elfogadjuk a kegyes ajánlatot. - Hajtotta meg fejét Loki. Sigyn látta, szemében leheletnyi félelem táncol. - Gyere bátyám! 

- Fuss csak haza, kis királylány! - Röhögött az egyik Jégóriás, mire Thor megtorpant. 

- A francba... - Sóhajtott Sigyn. Thor megfordult és a Mjölnirrel hatalmas csapást mért az őt gúnyolóra. 

- Következő? - Kérdezte, miközben tovább ütötte az ellent.

Sigyn kivonta a kardját. Fedezte a többieket, s közben magát is védte. Thor tovább tüzelte az Óriások haragját, így egyre nehezebb helyzetbe szorítva őket. 

- Nehogy hozzátok érjenek! - Figyelmeztette őket Volstagg. Sigyn elhajolt egy ütés elől, viszont vállán végigszántott a gyilkos jégszilánk amit feléje céloztak. Visszatartotta kiáltását. Loki rögtön észrevette ezt, feléje futott, de a lány már mással volt elfoglalva. Fandral is megsebesült, mellkasát jeges fegyver szúrta át. 

- Thor! - Kiáltott hasztalanul Sif. 

- Mennünk kell! - Próbálta szólítani Loki is. 

- Akkor menjetek. - Válaszolt Thor, súlyosan lengetve kalapácsát, majd elhajítva azt.  

Laufey megelégelte a dolgot. Keze egyetlen legyintésével hatalmas szörnyeteget olvasztott ki a jég börtönéből. 

- Futás! - Kiáltotta Volstagg, miközben vállára emelte Fandralt. 

- Tudod tartani a lépést? - Kérdezte Loki Sigyntől. 

- Persze. - Válaszolta a lány, kezét vérző vállára szorítva. - Volt már rosszabb is. 

Az őket üldöző bestia lábai alatt rengett a talaj, már nagyon közel ért hozzájuk. Ám az utolsó pillanatban elnyelte egy közeli szakadék. Fandral erőtlenül felnevetett. 

- Heimdall nyisd meg a hidat! - Kiáltott Sigyn, majd meghátrált. A szörnyeteg hirtelen előttük termett a semmiből, s vesztüket is okozta volna, ha Thor nem siet a segítségükre és nem végez vele. De ez idő alatt a Jégóriásoknak esélyük volt újfent bekeríteniük őket...

Hasító fényáradat szakította ketté az égboltot. Odin érkezett nyolclábú lován, Sleipniren. 

- Atyám, együtt végzünk velük! - Kiáltott fel Thor. 

- Elhallgass! - Fedte meg Odin, miközben tekintetét a hozzá lépő Laufeyra emelte. 

- Mindenek Atyja... - Kezdte fenyegetően a Jégóriás. - Fáradtnak tűnsz. 

- Laufey, vess véget ennek! 

- A fiad kezdte el. 

- Való igaz. Ezek egy fiú cselekedetei, kezeld is akképpen. - Ennek véget vethetünk, itt és most. Mielőtt még több vér folyna. 

- Túl vagyunk a diplomácián, Mindenek Atyja. - Sigyn szorongó szívvel figyelte az eseményeket. - Megkapja, amiért jött: háborút és halált. 

- Legyen hát. 

Laufey keze csapásra lendült, ám cselekedetét nem tudta véghezvinni, mert a Bifrost elragadta előle Odint és a harcosokat...