We are one forever (HUN)

16 fejezet: Királyném leszel...

Sigyn a szivárványhídon talált rá Lokira, ki épp hazafelé tartott. 

- Hol voltál? - Szegődött mellé. 

- Midgardon... - Loki habozott. - És Jötünheimben. 

Sigyn figyelmen kívül hagyta a Jégóriások birodalmának említését. 

- Beszéltem anyáddal. 

- Miről? 

- Rólunk. 

Loki megtorpant. 

- Rólunk? 

- Rólunk. 

- Mit mondott? 

- Nincs ellenvetése. Még sohasem látott ilyennek, s boldog. 

- És te? 

- Engem csak a rangjaink közötti távolság tartott vissza. De anyád megnyugtatott, hogy ez nem számít. 

Loki elégedetten kiengedte a tüdejébe szorult levegőt. 

- A királyném leszel. - Suttogta, s gyengéd csókot nyomott Sigyn arcára. 

- Legjobb barátunkat száműzték... - Kezdte épp háborgását Fandral, mikor Sigyn belépett a harcosok szokott gyülekezőhelyére. - Loki a trónon, Asgard a háború küszöbén, és te mégis képes voltál megenni négy vaddisznót, hat fácánt, egy fél marhát és két hordó sört!

Volstagg elégedetten bólogatott...

- Hát nem szégyelled te magad?

... egészen addig amíg a minden földi jóval telített aranyozott tálca ki nem repült kezei közül Fandral által.  

- Az étvágyamat ne tekintsd közönynek!

- Befejeztétek? - Kérdezte Sif, s szétválasztotta a veszekedő feleket. - Mind tudjuk mi a teendő. 

- Mennünk kell. - Mondta Hogun. 

- Hova? - Kapcsolódott be Sigyn a beszélgetésükbe. 

- Meg kell keresnünk Thort. 

- Ez árulás! - Vetette ellen Fandral. 

- Fenét árulás, öngyilkosság! - Kontázott Volstagg. 

- Thor megtenné értünk. - Suttogta Sif. 

- Én nem mehetek. - Mondta Sigyn. 

- Miért? - Kérdezte a harcosnő. 

- Loki és én...

- Szeret téged. - Fandral szemében sötét láng gyúlt. - Az ő oldalán állsz. 

- Nem. - Csitította Sigyn. - Lokiban felülkerekedtek a démonai. Szüksége van valakire, aki megmenti önmagától. 

- Elég. - Sziszegte Volstagg. - Heimdall figyelhet minket. 

Kitárultak az aranyozott ajtószárnyak és egy őr lépett be. 

- Heimdall hívat titeket.