- Hiányoztál. - Lokin először látszott a vágyakozás, amióta belépett Asgard területére, ahogy nekidőlt az arany energia nyalábnak, mi elválasztotta a külvilágtól.
- Nem úgy látszott. - Sigyn igyekezett érzelemmentes maradni, fekete ruháját morzsolgatva ujjai között.
- Tessék?
- Ha hiányoztam miért nem jöttél vissza? - Fakadt ki a harcos. - Vagy talán küldtél jelet, hogy élsz?
- Miattad jöttem haza.
- Szerintem csak azért mert megbuktál. Elvesztetted harcod.
- Tényleg így gondolod?
- Igen.
Loki sóhajtott.
- Nem is szeretsz már?
- Azt nem mondtam.
- De időközben sokan kérték meg kezedet.
- De én mindig visszautasítottam mindenkit.
- Miattam?
- Többnyire.
Csend.
- Vártalak, mert azt gondoltam, hogy majd ha te térdelsz előttem akkor igent mondok. - Vallotta be Sigyn.
- És ha most...
- Sok miden változott Loki. Nem tudom, hogy most is azt a választ adnám e neked amit hallani szeretnél.
- Köztünk nem változott semmi...
- De. Eltűntél évekre, és most meg egy áthatolhatatlan fal választ el minket.
- Ez nem akadályoz semmiben.
- Engem viszont igen.
- Sigyn...
- Loki... azt hiszem ez a vége.
- Sigyn!
Sigyn semmit sem érzett ahogy a börtön kijárata felé vette az irányt. Talán jobb volt Loki halottan, a tudattal, hogy nem temette őt maga alá valami szőrnyű feketeség? Már képtelen volt maga elé képzelni azt a fiatal herceget ki irányt régen szerelmet érzett.
Felemelte kezét min táncot lejtett egy kicsiny lángcsóva, annak a napnak emléke mikor először találkoztak. Mintha más világban történt volna, ahol ő Fandralt választja és ő meg Loki csak barátok maradnak örökre. Bár talán az is ide vezetett volna.
Vajon meg lehet menteni még őt? Lokit? Maradt benne egy szemérnyi jóság is? Erősen kételkedett benne. Talán az őiránta érzett szeretete nem halványult el kék szemeiben, de Thorra már nem tudott ugyanúgy nézni. Ahogy Friggára sem. Talán észreveszi egyáltalán, hogy eltaszítja az embereket akik segíteni akarnak neki?
Észrevette azt, hogy még őt is eltaszította magától?
أنت تقرأ
We are one forever (HUN)
أدب الهواةAsgard. Falainak határán belül egy női szív gyászba burkolódzik és magányba taszítja önmagát. Segíthet neki valaki? Lehet e több a barátságból, a szerelemből? Vagy az árulás és tudatlanság tönkretesz mindent? Ha a szívek megint elszakadnak összeforr...
