We are one forever (HUN)

29 fejezet: Thor kérése...

Az elkövetkezendő napokban csönd borult Asgard palotájára, a falakba mélyen beleitta magát a gyász. Sigyn fontos megbeszélésekkel terelte el a figyelmét erről és többnyire Lokiról is. Úgy szeretett volna lemenni hozzá, még egyszer átölelni, de nem tehette. Jó katona hívén engedelmeskedett királya parancsának, kinek ezekben a nehéz időkben igencsak javára szolgálhatott támogatása. 

- Továbbra sem tudjuk felvonni a palota pajzsát. - Kezdte Fandral az aznapi haditanács témáját ismertetni. - A tüzérség nem tudja érzékelni őket, még Heimdall sem látja őket. Uram, - Fordult Odinhoz,miután gyors pillantást váltott Sigynnel. - teljesen védtelenek vagyunk. 

- Jane most már a rabod? - Érkezett hirtelen Thor. 

- Ezt hogy érted? - Kérdezte Sigyn, de a herceg válaszra sem méltatta. 

- Hagyjatok magunkra!

Az istennő kénytelen volt távozni, de háta mögött még épp hallotta a kibontakozó beszélgetés foszlányait. 

- Nem akarok veszekedni veled. 

- Én sem veled.  

Sóhajtva könyörgött azért, hogy Thor nehogy valami égbekiáltó tettel álljon elő. Fűtötte a bosszú a fiatal herceget és ő úgy érezte meg kell akadályoznia majd minden tettét amivel veszélybe sodorhatja önmagát. 

- Sigyn! - Hallotta meg saját nevét. Az emlegetett... volt egy halvány sejtése, hogy mit akar majd tőle. 

- Igen Thor? 

- Szükségem van a segítségedre. - Érte utól őt Thor indulatokkal fűtött arccal. 

- Még mit nem. 

- Szót sem szóltam... 

- De tisztában vagyok azzal mit akarsz. Csak azzal a részével nem, hogy mi az én szerepem benne. 

A herceg nagyot sóhajtott, mintha a kilenc királyság minden terhe vállára szakadt volna. - Valószínűleg így is volt. 

- Szükségem van Loki segítségére is. Nélküled viszont félek, kezelhetetlen lene. 

Sigyn bőszen átkozta magát. 

- Mesélj...