Félsz tőlem? 【BTS-FF】Jungkook

1.

(Megjegyzésem, a BTS nem úgy banda, hogy igazolt, hanem egy iskola zenész csapata)

Eun ( Szofi anyja a későbbiekben)

Olyan este hat óra lehetett, amikor indultam haza fele, de a városi park mellett megálltam, mert valami fura hang közeledett. Egy mini repülő le szállt a park dombján, es emberek kiszállva hurcoltak valamit maguk után egy sikátorba, majd ott hagyták a zsákot, es vissza rohanva eltűntek, mint akik ott sem voltak. Nem akartam semmibe bele kerülni, ezért tovább indultam.

Szofi

A hosszú videó után, elaludtam, majd legkésőbb már egy zsákban ébredtem.

-Hagyjuk itt, aztán majd meghal- hallottam a katona hangját. Majd egy nagyot puffantam és már csak a cipőjük kopogását hallottam eltávolodni. Hallottam, ahogy a repülő felszáll és én ott maradtam egyedül. Próbáltam kiszabadítani magam, de nem ment.

-Segítség! Help me!- kiabáltam folyamatosan olyan fel percen keresztül.

Eun

Valaki elkezdett kiabálni onnan, ahonnan azok az emberek elrohantak. Elkezdtem futni a hang felé. Ott volt a zsák a sikátorban, fogtam elő vettem a bicskám, és kiszabadítottam a lányt.

-Minden rendben, semmi baj, nem bántalak.

Szofi

Egy női hangot hallottam meg, és beletelt egy kis időbe, amíg felismertem a nyelvet. Még jó, hogy megtanultam az angol mellett a koreait.

-Minden rendben, semmi baj, nem bántalak. - mondta a nő. Szépen, lassan lelassult a lélegzetvételem, es körül néztem.

-Hol vagyok? - néztem a nő szemébe

-Szöulban vagy kislány, de hogy kerülsz ide? - ahogy feltudtam fogni milyen messze vagyok az otthonomtól, ami már nem az otthonom.

Visszaemlékezés:

A minifilmben bemutatták, hogy amikor elfogtak, a szüleimmel tárgyaltak a katonák, és a szüleim pénzt adtak a katonáknak, majd elkezdtek nevetni rajtam. Örömteli nevetés volt.

A látásom el homályosult, majd legördült az első könnycsepp az arcomról, és kitört belőlem a sírás.

Eun

Nem bírtam nézni, ahogy ez a szép kislány sír.

-Gyere haza viszlek, segítek rajtad.

Másnap

Eun

Szegény lányt nagyon megviselte az, hogy elkerült az országától, elmondta milyen lett az országa a kommunizmus miatt. A férjemmel megbeszéltük, hogy nem hagyjuk magára szegény lányt, nekünk nem lehetett gyermekünk, ezért eldöntöttük, mi fogjuk felnevelni. Reggel azzal kezdtem, hogy csináltam reggelit a lánynak, es elő készítettem neki pár ruhát az enyémeim közül, szegénynek azért legyen mit felvennie. Hagytam neki üzenetet, mit hol talál, és hogy ismerkedjen a férjemmel, majd elindultam a bevándorlási hivatalba, és elintéztem a papírokat, hogy nevet változtatunk a lánynak Min Seo-Yun Szofi. Mivel a férjem neve Min Wonshik, az enyém pedig Kim Eun. Amint elintéztem ezeket menten elindultam haza, hogy elvigyem Szofit ruhákat vásárolni.

Szofi

Mikor felébredtem körbe néztem, és egy sima szobában tálaltam magam. Az ágy szélén volt egy ruha kupac, amit felvettem, majd kiléptem a szobából, és egy folyosón találtam magam, majd lementem a lépcsőn, és egy nagy nappali tárult elém. Nagy kanapé, egy tv 📺, és pár polc tele könyvekkel.

-Jó reggelt! Én Wonsik vagyok Eun férje. Gyere reggelizz meg, pár dolgot meg kellene beszélnünk.- szólalt meg egy férfi hang. Követtem a konyhába, ami stílusos volt.

-Eunnal hagyott neked üzenetet, és úgy döntöttünk, hogy mi fogunk felnevelni, ezért új nevet kapsz. Remélem nem baj?

-Mi lesz a nevem?

-Min Seo-Yun Szofi

-Nem, nekem tetszik - mondtam, miközben fogyasztottam a reggelimet, majd nyílt feltételezéseim szerint a bejárati ajtó. Majd az ajtó hangja után Eun érkezett be a konyhába.

-Üdvözöllek a családban Min Seo-Yun Szofi. Mostantól mi vagyunk a szüleid. Nyugodtan érezd otthon magad. Most pedig irány a bevásárló központ. Délután pedig majd még ismerkedsz Wonshikkal.

-Köszönöm Unnie

-A-a nyugodtan hívj Ommanak Wanshikot pedig Appanak

-Oki Omma.?-mondtam ki félénkén.

Elindultunk bevásárolni, és furcsa volt, hogy így segítettek nekem, és örökbe fogadtak.

-Szofi figyelsz mit mondok?- kérdezte Omma

-Igen, először ruhát veszünk, majd bútorokat és stb.

-Okos kislány

-Omma mi lenne, ha ismerkednénk?

-Értem, akkor mondok magamról egy csomó dolgot. 32 éves vagyok. Igazi háziasszony vagyok. Wonshik 33 és irodában dolgozik, én pedig tanár vagyok abban az iskolában ahová menni fogsz tanulni. Most mesélj magadról.

-17 éves vagyok, kiskoromban tanár szerettem volna lenni, de a hazám nagy főnöke nem akarta, mert lázadó voltam. Nagyjából ennyi. A volt családom, pedig fizetett azért, hogy kidobjanak egy idegen országba, valami hülye okkal. Rajongok az egyik suli zenekaráért ezért kidobtak ide, azt hitték szerintem, hogy nem tanultam koreaiul, pedig nem vagyok buta. Kitűnő tanuló voltam.

Miután haza értünk gyorsan kifestettük a falamat, szerencsére gyorsan száradó festéket használtunk, majd beraktuk a bútorokat, könyveket, ruhákat egyebeket, és a sulis ruhám. Valahogy így nézett ki:

De beköltözéském után, az első iskola napon felborult az addig kialakított egyensúlyom. Amikor is hatalmas pofára esésesem volt az miatt az ember miatt, akit ...

__________________________________
Sziasztok!
Neki láttam ennek a történetnek is, remélem tetszeni fog mindenkinek. Szerintetek nekem is kellene becenevet adnom az olvasóimnak? Ötleteket várok 😉

Chu~~~
DarkOfDancer aka Dodi

NYE:✔