Mi az iszlám?
Az iszlám szó az arab szalama szótőből származik, jelentése béke és engedelmesség. Az iszlám szó vallási értelemben Istennek való engedelmességet, Isten akaratába való belenyugvást jelent. Az iszlám vallás követője a muszlim.
Korán:
Az iszlám szent könyve, tanításainak és törvényeinek forrása, amit a muszlimok Isten végső kinyilatkoztatott szavának tartanak. A hit alapjaival, az erkölccsel, az emberiség történetével, az imádsággal a bölcsességgel az Isten és ember kapcsolatával, valamint az emberi viszonyok különböző formáival foglalkozik.
Szunna:
Mohamed Próféta életmódja, tanításai és jóváhagyásai. Lejegyzett formája a hadíszok (a prófétára visszavezethető, hiteles közlések). Ez az iszlám tanításainak és törvényeinek másik forrása, amely a Korán általános rendelkezéseit a gyakorlatban magyarázza.
Az iszlám öt pillére:
Az iszlám lelki értékrendje öt alapvető fizikai kötelességen, ún. pilléren nyugszik, amelyek teljesítése minden muszlim hívő számára kötelesség. Ezek:
1., Tanúságtétel (sehede), vagyis az Isten (arabul: Allah) egyedülvalóságának és Mohamed prófétaságának tanúsítása.
2., Ima (szala), amelyet naponta ötször kell elvégezni a megadott időben.
3., Böjt (szaum), amelyet a muszlim közösség minden tagjának kötelező megtartania évente egyszer egy hónapig (Ramadán hónapban).
4., Kötelező adakozás (zakát) a szegények részére.
5., Zarándoklat Mekkába (haddzs), ha a hívő képes rá.
Dzsihád
A dzsihád „szent háború"-ként való értelmezése nem tükrözi a szó eredeti jelentését. A dzsihád a legvégsőkéig való fáradozást jelent Isten elégedettségének elnyerése érdekében. Nagyobb része az ember saját lelkének rossza ellen folyik, de dzsihád az is, ha a muszlim idegen támadóktól megvédi országát, vallását.
Mohamed Próféta élete
Az iszlám hit szerint Isten utolsó prófétája és küldötte a próféták hosszú sorában (melynek tagjai Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus stb.).
I.sz. 570 körül született Arab-félsziget közepén fekvő Mekkában. (Abban az évben, melyet az arabok az Elefánt éveként ismertek. Abban az évben kísérelte meg – sikertelenül – Abraha abesszin kormányzó az Ábrahám prófétához fűződő mekkai szentély – a Kába – lerombolását.) Apját (Abdullah) még születése előtt, édesanyját (Amina) ötéves korában vesztette el. Árvaként nőtt fel, előbb nagyapja, majd annak halála után nagybátyja, a Kurajs törzs egyik vezetője (Abu Tálib) gondoskodott róla. Ifjú korában pásztorkodással, majd kereskedéssel foglalkozott. Huszonöt évesen feleségül vette az özvegy Khadidzsát (aki ekkor negyven éves volt). Hat gyermeke született tőle, két fiú és négy leány.
Írástudatlan ember volt, s nem ismerte a korábban kinyilatkoztatott szent iratokat. Prófétasága 610-ben, negyven éves korában vette kezdetét. Három évig titokban, majd nyilvánosan hirdette az iszlám vallást. Mohamed Próféta 622-ben az ellene tervezett merénylet elől Medinába (a korábbi Jathrib) vándorolt, s az ottani törzsek támogatásával létrehozta az iszlám állomot. 630-ban hatalmas sereg élén, harc nélkül vonult be Mekkába. Lerombolta a bálványokat és megtisztította a Kába szentélyét a politeizmustól. 632-ben halt meg Medinában.
Halála után az iszlám államot a kalifák (helytartók) vezették. A kalifák közül kiemelkednek az ún. igaz úton vezetett (rasíd) kalifák, akik nem tértek el az államvezetésben az iszlám elveitől. Ők: Abu Bakr (ur. 632-634), Omar (ur. 634-644), Oszmán (ur. 644-656), Ali (ur. 656-661) és Omar inb Abdul-Aziz (ur. 717-720).
Szunniták és síiták
A szunniták Mohamed Próféta életmódját, a Szunnát követő muszlimok.
A síiták Ali (a Próféta unokatestvére és veje, aki később kalifa lett) pártján álló muszlimoknak vallják magukat. Ali vér szerinti utódait imámnak, és titkos tudással bíróknak tekintik. Ezáltal az iszlám öt pilléréhez hatodiknak hozzáteszik az imámátust, melynek lényege, hogy az imámok tévedhetetlenek és a rejtett dolgokat tudják és a közösséget csak ők vezethetik.
Az iszlám elterjedése
A korábban perifériának számító Arab-félszigeten az új iszlám állam (kalifátus) kialakulását és megerősödését sem a bálványimádó arab törzsek, sem pedig a környező nagyhatalmak, a Kelet-Római Birodalom (Bizánc) és Perzsia, nem nézték jó szemmel. A muszlim államnak először a mekkai Kurajs törzs vezette bálványimádó arab törzsek támadásait kellett visszavernie. Mekka elfoglalásával az arab törzsek letették a fegyvert, felvették az iszlám vallást és csatlakoztak az iszlám államhoz. Ezt követően a Bizánc és Perzsia sorozatos támadásaira válaszolva az iszlám állam kiterjesztette határait Perzsia és Bizánc területeire is. Ezzel Észak-Afrika, illetve Nyugat- és Belső-Ázsia a kalifátus fennhatósága alá került. Ezeken a területeken a korábban üldözött keresztény felekezetek, illetve a zsidóság vallásuk szabad gyakorlására, illetve a Szentföldre (Palesztina) való zarándoklásra kapott jogot. A vallási türelem, a tudományos fejlődés, illetve az anyagi jólét jelentős növekedésének hatására az elkövetkező évszázadokban a lakosság tömegesen vette fel az iszlám vallást.
Külön köszönet a Magyarországi Muszlimok Egyházának akik felhívták figyelmünket a korábbi jegyzet hibáira, hiányosságaira és a javított tételt a rendelkezésünkre bocsátották.
