A náci ideológia jellegzetességei
A fasiszta mozgalmak keletkezésüket tekintve, a társadalom mély válságai és a változás gyorsuló üteme ellen forduló, kispolgári beállítottságú, radikális tiltakozó mozgalmak.
A náci párt programja
A Német Munkáspártot (DAP) 1919 januárjában alapította Anton Drexler (vasúti lakatos), azzal a céllal, hogy gyűjtőhelye legyen az 1. világháborús vereség után létrejött rendszerben csalódott, a társadalom perifériájára került, baloldal- és kapitalizmusellenes rétegeknek. Magukénak vallották a Dolchstobt, amely szerint a hátországból a hadsereg hátába mért tőrdöfés okozta a háborús vereséget, a megaláztatást. Adolf Hitler 1919 szeptemberében lépett a pártba, majd tevékenyen részt vett a pártprogram kidolgozásában. A 25 pontból álló tervezet a népjólét megteremtését, az osztályellentétek megszüntetését, a kapitalista kamatszolgaság megtörését, a nemzeti közösség és a nemzetállam szerepének elismerését és a németek önrendelkezési jogának helyreállítását követelte. A párt felvette a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP; Nazionalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) nevet, melynek 1921-től Hitler lett az első elnöke.
A párt alapvetően forradalmi jelszavakat hangoztatott, s a tagok túlnyomó része egzisztenciális helyzetének változását remélte a mozgalom sikerétől. Hitler törvényes eszközökkel kívánta a hatalmat megszerezni, nem lerombolni akarta az államot, hanem a maga képére formálni. A hagyományos politikától eltérően a nemzetiszocialisták nagy súlyt fektettek Hitler szónoki képességeire, az egyszerű szavak mágiájára, a propagandára, a látványos, tömegpszichológiailag hatásos nagygyűlésekre, a fáklyásmenetekre. A húszas évek közepétől a befolyásos támogatók által pénzelt Völkischer Beobachter (Népi Figyelő) nevű pártlap széles tömeghez volt képes eljuttatni a náci szellemiséget.
A Führer-elv
Az NSDAP csúcsán a vezér és kancellári tisztséget betöltő karizmatikus vezető, Hitler állt, utána helyettese és a birodalmi vezetők következtek. A Felhatalmazási törvény alapján a kancellár rendeleti úton kormányozhatott, a döntések a náci pártban születtek kiiktatva a parlamentet.„A Führer parancsol, mi követjük őt". A Führer-elv lényege, hogy Hitler megszabta a követendő célokat, irányította és felelősségre vonta az alárendelteket, döntéseiért személyesen viselte a felelősséget. A Führert a népközösség megszemélyesítőjének, a közerkölcs bajnokának, a német gazdasági csoda megteremtőjének, kiváló katonai vezetőnek, a nemzet ideológiai ellenségeivel (marxistákkal, bolsevistákkal, zsidókkal) szembeni védőbástyának tekintették.
A párt mellett álltak a részben piramilitáris pártkülönítmények: az SA (Sturmabteilung; rohamosztag), az SS (Schutz-Staffeln; véderő) és a csatolt szövetségesek (orvosok, tanárok, jogászok, hivatalnokok szakszövetségei); a hatalomátvétel után megalapított politikai rendőrség, a Gestapo (Titkos Államrendőrség) a megfélemlítés eszközévé váltak.
A gazdasági önellátásra, az expanzív külpolitikára való törekvés náci jelszava „a tér nélküli nép"eszméjében (Volk ohne Raum); majd az élettér-elmélet (Lebensraum) kidolgozásában nyilvánult meg, amelyet 1937-ben fogalmazott meg Rosenberg, a párt faji ideológusa.
A náci ideológia összetevői
A szellemi gyökerei heterogének, és részben meghamisítottak. Ösztönzést merít az ifjúsági mozgalomból, átveszi a bajtársiasság frontélményét, és a fasizmus egyes vonásait. Megtalálható benne Nietzsche „hatalomakarása", Richard Wagner fatalizmusa, Mendel örökléstana, a fajelmélet, a szociáldarwinizmus, a pángermán messianizmus, a germán-kelta mitológia éppúgy, mint Spengler tételei a nyugati világ alkonyáról.
