A párizsi forradalom (1848. február 22.) híre március 1-jén érkezett Pozsonyba. Kossuth az alsótábla március 3-i ülésén általános támadást indított az abszolutizmus rendszere ellen. Felirati javaslatban követelte a kötelező örökváltságot. Új alkotmányt követelt nemcsak a magyaroknak, hanem a birodalom többi népének is. Követelte még a népképviseletet, a független nemzeti kormányt, a jobbágyfelszabadítást és a törvény előtti egyenlőséget.
Március 13-án kirobbant a bécsi forradalom. Az udvar az országgyűlés föloszlatását mérlegelte. István nádort Bécsbe rendelték, hogy ne tudja összehívni a felsőtáblát. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult. Arra bátorította őket, hogy követeléseikkel gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre.
A bécsi forradalom új helyzetet teremtett. Március 14-én Pozsonyban a felsőtábla elfogadta a Felirati javaslatot. Másnap küldöttség vitte a föliratot Bécsbe. Március 15-én kirobban a pesti forradalom. A „márciusi ifjak", Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János még március 14-én este a Pilvax kávéházban elhatározták, hogy a követeléseknek másnap utcai tüntetéssel adnak hangot.
A „forradalmi csarnokból" kilépve legföljebb tizenöten lehettek. Néhány óra múlva Pest utcáin soha nem látott, húszezres tömeg hömpölygött. Petőfi és társai elindultak az egyetemre. Az egyetemi ifjúság csatlakozása után mintegy ezren folytatták útjukat Landerer Lajos nyomdájához. A tömegben az egyetemi ifjúság, a pesti polgárok mellett ott voltak a József-napi vásárra érkező parasztok ezrei is. Itt Irinyi József „a nép nevében" lefoglalt egy gépet és kinyomtatták a „Nemzeti dal"-t és „12 pont"-ot, ami forradalmi jellegű memorandum. Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, az ellenzéki nemesekből megalakult a Közcsendi Bizottmány, majd a tömeg megindult Budára, hogy a legfontosabb kormányszékkel is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, hanem elfogadta a „12 pont"-ot és szabadon bocsátotta Táncsicsot. Pest forradalma – ellentétben Párizséval és Bécsével – vértelen forradalom volt. Este a Nemzeti Színházban a tömeg kérésére eljátszották a Bánk bánt.
Polgári átalakulást és nemzeti függetlenséget követeltek
Közös teherviselésÚrbéri viszonyok megszűntetéseTörvény előtti egyenlőségJobbágyfelszabadításNemzeti BankCenzúra eltörléseNemzeti őrseregFelelős minisztériumÉvenkénti országgyűlés PestenA politikai státuszfoglyok szabadon bocsátásaGazdasági függetlenségA katonaság esküdjön meg a magyar alkotmányra...Unió
Bécsben március 17-én V. Ferdinánd jóváhagyja a Felirati javaslatot első félelmében, de már március végén próbálkozik az udvar visszavonni a javaslat önálló hadügyre és pénzügyre vonatkozó pontjait.
Március 30-án tömegtűntetést szerveztek Pesten, ahol Habsburg-ellenes jelszavak is elhangzottak, majd V. Ferdinánd április 11-én szentesíti a törvényeket.
(Kiegészítés)
Az áprilisi törvények tehát biztosították a polgári átalakulásnak és a nemzeti függetlenségnek feltételeit. Intézkedések:
Az önkéntes örökváltság következtében mindössze a parasztság 1%-a vált szabaddá. Az új törvény értelmében a kötelező örökváltságnak köszönhetően a parasztság felszabadult, és 40%-a földtulajdonossá vált (a többi zsellér volt). Eltörölte a földesúri adókat, a terményjáradékot, a pénzjáradékot, a robotot valamint a dézsmát. A parasztok tehát telkeik tulajdonosai lettek. Meghatározták továbbá a kárpótlás összegét is, ami a telek egyévi jövedelmének húszszorosa volt. [9-12. törvénycikk]Kimondta a közteherviselést. [8. törvénycikk]Eltörölték az ősiség törvényét [15. törvénycikk]Kimondták a keresztény felekezetűek egyenjogúságátEltűntek a származási előjogok, amely egyfajta jogegyenlőséget alakított ki.A politikai rendszer is megváltozott, és ezentúl a törvényhozás a népképviseleti országgyűlés kezébe került. [5. törvénycikk].
A népképviseleti országgyűlés:
A népképviseleti országgyűlés szintén két házból állt: az egyre jelentéktelenebb felső-házból és az alsóházból, ahol ténylegesen megvalósult a népképviselet.
Működése:
Az országgyűlés évenként ülésezett Pest-Budán, és hozzájárulása nélkül nem lehetett feloszlatni, valamint tagjait (a követeket) 3 évenként választották. A választójog az áprilisi törvények értelmében cenzusos lett, vagyis a korábban választójoggal rendelkezők megtarthatták ezen jogukat, továbbá választójogot nyertek azok a húsz év feletti férfiak, akik minimum egy telekkel rendelkeztek, vagy minimum egy segéddel dolgozó üzem tulajdonosai voltak, vagy egy legalább 300 forintot érő ingatlannal rendelkeztek. Választhatók azon a 25 év feletti férfiak voltak, akik rendelkeztek választójoggal, és tudtak magyarul. Ez a rendelet kifejezetten liberális szemléletre utalt, s így az ország 7-9%-a vált választóvá, ami Európai szinten is kiemelkedő volt ebben az időben.
Politikai rendszere:
A végrehajtói hatalom élén a kormány állt. Székhelye Pest-Budán volt. Az uralkodó továbbá nem adhatott, hirdethetett ki törvényt addig, amíg azt a szakminiszter aláírásával ellen nem jegyezte. Kimondták továbbá és a Partium csatlakozását Magyarországhoz [6.-7. törvénycikk], és eltörölték a cenzúra intézményét. A parlamentben és a megyegyűléseken folyó tanácskozásokról korlátlanul lehetett tudósítani, és zárt ülésen nem lehetett érvényes határozatot hozni.
Rendeletet hoztak továbbá a nemzetőrség felállítására, amely a polgárok ideiglenes fegyveres szolgálatán alapuló katonai egység volt, és az alkotmányos rend védelmére szerveződött.
Az állami önállóság kérdése:
A magyarok körében az az elképzelés volt jellemző, miszerint Magyarország és az Osztrák Császárság tiszta perszonáluniós kapcsolatban áll. Ez volt ugyanis a nemzeti önállóság záloga. Ezt az elképzelést csak erősítette a szakminiszterek ellenjegyzési joga, és az, hogy az uralkodó távollétében az államfői jogokat István nádor gyakorolta, aki magyarbarát politikát folytatott (nem is Bécsben élt, hanem Budán volt háza).
Külügy: ennek intézése továbbra is az uralkodói felségjog maradt. A magyar országgyűlésnek nem volt joga beleszólni, hogy a Habsburg birodalom milyen külpolitikát folytat, és mivel Magyarország is a Habsburg Birodalom része volt, ezért azonosulnia kellett a külpolitikájával, sőt támogatnia kellett azt. Ez komoly befolyást biztosított az uralkodónak a magyar ügyekbe.
Hiányosságai:
Az áprilisi törvények nem rendezték egyértelműen Magyarország és az Osztrák Császárság viszonyát.Nem szervezte át kellően az igazságszolgáltatás rendszerét: eltörölte ugyan az úriszéket, ám az igazságszolgáltatásban még mindig sok feudális maradvány jelentkezett.Az úrbéri viszonyok eltörlése is okozott némi problémát, ugyanis a felszabadult jobbágyságnak csupán 40%-a lett telkének tulajdonosa, ugyanis a törvény nem rendelkezett egyértelműen a földterületek állapotáról. A közhasznú területeket nem sorolták a telekállományba (ezt ugyan a parasztok megpróbálták elfoglalni, de nem sikerült nekik), a majorsági területeken dolgozó parasztság sem kapta meg az általa művelt parcellát, ugyanis az a földesúr magán kezelése birtoka volt, és nem tartoztak a telki állományba az irtásföldek és a telepített szőlők sem. Ezen kívül megmaradtak egyes földesúri kiváltságok is, mint például az italmérés, a mészárszéktartás, stb. kiváltsága, és bizonyos szolgáltatásokat sem töröltek el, mint például a szőlődézsmát, ugyanis ezt nem a telek után fizették a parasztok.Az áprilisi törvények nem rendezték továbbá a nemzetiségi kérdést sem, és tovább élt az az illúzió, hogy a nemzetiségek megelégedve az egyéni jogokkal, elfogadják majd a magyar vezetést, és asszimilálódnak
1848. április 7-én megalakult a felelős magyar kormány, a kijelölt miniszterelnök gróf Batthyány Lajos lett. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetői közül került ki
Kossuth Lajos – pénzügyminiszter – közmunkaügyi miniszterDeák Ferenc – igazságügyi miniszterMészáros Lázár – hadügyminiszterKlauzál Gábor – földművelés- és iparügyi tárcaSzemere Bertalan – belügyminiszterEsterházy Pál – császár személye körüli miniszterEötvös József – vallás- és oktatásügyi miniszter
A kormány programja a rend és béke volt. Konszolidálni kellett a forradalmat, azaz erőt gyűjteni, hogy aztán továbbfejlesszék a vívmányokat. Pénzre volt szükség és hadseregre.
