Ki vagy Tanár úr? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

Prológus

NamJoon

~ Kérlek Nam. Csak ezt az egyet kérem tőled - idegesen doboltam egy ujjammal az asztalom lapján. Az én drága barátom oly különleges hívással keresett meg, amit soha nem akartam hallani.

- Yoongi, ezt te sem gondolhatod komolyan. Tudod jól, hogy messzire elkerülöm - végét sziszegtem a kezem ökölbe szorítva.

~ Tudom, tudom - sóhajtott keservesen. ~ De már csak te maradtál lehetőségnek. Senki nem akarja elvállalni.

- Az a te bajod - hallottam ahogy felszívja magát és... 3, 2, 1..

~ Kim NamJoon ezt vond vissza! Igen is jó igazgató vagyok! - szemeimet forgatva dőltem hátra a székemben.

- Egy szóval sem mondtam, hogy rossz igazgató vagy. Már annyira felidegesítenek téged a kölykök, hogy félre hallasz - sóhaján már eltudtam képzelni, ahogy az asztalára könyökölt és a hajába túrt.

~ Kérlek Nam, csak te bírsz el velük.

- Most ezt vegyem annak, hogy rosszabb vagyok mint ők?

~ Ja, veheted úgy - komoly hangjára a szemöldököm rángott, ő meg csak vigyorog, biztos voltam benne. ~ Ha nem találok nekik tanárt, akkor befellegzett az igazgatói karrierem. Rengeteg tanárom miattuk mondott fel, vagy kórházba került.

- Miért nem rúgod ki őket? - próbáltam a visszautasításaimba kapaszkodni, de sajnos kezdtem meg fontolni a dolgot.

~ Mert meg fenyegettek a szüleik. Ha csak felfüggeszteni merem a gyerekük tönkre tesznek - keserves hangjára kezdtem meg enyhülni. Asztallapra könyökölve masszíroztam az orrnyergem. Ha nem segítek neki, akkor egész életemben hallgathatom, ahogy szidja a kő szívemet. De ha elfogadom még több teher fogja nyomni a vállaim, amik így is nehezek. Fogalmam sincs mit tehetnék..

~ Tedd meg értem, gyerekkorunk óta barátok vagyunk.

- Én is tudom. Nem kell minden kérésednél az orrom alá dörgölnöd - hallottam a vonal túl felén a vihogását, mire leakartam csapni a telefont. - Holnap választ adok. - Válaszát se vártam meg, csak bontottam a vonalat. Nem tudom miért vállaltam el, hisz nem vagyok én tanárnak való. Sőt egész 30 évem alatt kerültem az iskolát, rühelltem az épületet is. De legfőképp a kivételezést a családom miatt. Majd meg látjuk mi lesz ebben az iskolában, ahol nem diák vagyok, hanem tanár. Lehet jól is elsülhet..

🍁