Ki vagy Tanár úr? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

XV.

NamJoon

Csókját viszonozva lehunytam szemeim. Kezeimet felemelve átkaroltam a derekát és jobban húztam magamhoz. Kezeit összekulcsolta a nyakam körül mire megnyaltam alsó ajkát, engedélyt adva nekem átvezettem nyelvem és táncra hívtam az övét.

Lassú nyelv táncunkból egyre vadabb lett, kezeimet lentebb vezettem és éreztem ahogy meg feszülnek az izmai, de nem húzódott el. Fenekére simítva belemarkoltam gömbjeibe mire csókunkba sóhajtott, és jobban bújt hozzám.

Levegő hiány miatt elvált tőlem, de nem húzódott el. Lassan kinyitotta szemeit amikkel egyenesen az enyémekbe nézett, amikben vágyakozás csillogott. Megdöbbenésemre fejét nyakhajlatomba döntötte és mintha szipogott volna.

- Taknyos? - kérdeztem halkan, de ő nem válaszolt csak erősített a kezei szorításán. - Mi bajod lett? Egyáltalán ez mi volt? - Próbáltam eltolni magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni, de ő nem mozdult.

- Álmodtam - halk hangjára ledermedtem. - Magával álmodtam. Veled. - Tegezésére döbbenten néztem a tarkóját. - Csókolóztam veled, többször is. Te rosszul lettél és kórházba kerültél, én utánad mentem és akkor jöttem rá, hogy érzek valamit irántad. De én mindig elfutottam az érzéseim elől - rekedt hangja igazolta, hogy pityereg. - Betegséged miatt egy napig nem jöttél be az iskolába, féltem, hogy valami baj történt veled ezért elkértem a címed az igazgatótól. Elmentem hozzád, beszélgettünk, de te ledöntöttél az ágyra és... - Beszélt és beszélt, míg én dermedten álltam és bámultam a szemközti falat. - Én elfutottam. De a táskámat ott hagytam nálad, ezért vissza mentem te pedig ezután vissza hoztál az iskolához. De akkor az autóban azt mondtad, hogy nincs köztünk semmi csak a tanárom vagy. Én ezen kiakadtam és haza rohantam, de te utánam jöttél és adtál nekem egy esélyt. Nekünk - lassan felemelte a fejét, szemeimbe nézett. Választ várt, de én nem tudom mit is mondjak erre.

- Taknyos, ez csak álom volt.

- Nagybátyámmal is találkoztál - szólalt fel erélyesen, de én a szemöldökeimet ráncoltam.

- Taknyos, én semmi rokonoddal nem találkoztam - ingattam a fejem. - Mindent álmodtál, értsd meg. - Szűrtem a fogaim közt.

- Akkor adj esélyt most.

- Mi? - hirtelen kijelentésén hátra hőköltem.

- Adj esélyt nekem, újra - kezeit az arcomra simította és még közelebb hajolt hozzám. - Kérlek NamJoon, lefekszem veled csak adj egy esélyt. - E szavaira elborult az agyam.

- Normális vagy? Mi ez a hülyeség, hogy lefekszel velem?

- Tudom, hogy akarod! - kiabálta el lépve tőlem. - Tudom, hogy akarsz engem, akkor miért nem adsz esélyt?!

- Mert te ezt álmodtad! - kiabáltam már én is. - Attól, hogy ezeket elmondod én még semmit nem akarok tőled! - Ahogy kiejtettem ezeket a szavakat a számon, meg is bántam. Taknyos egyet hátrébb lépet, szemeiből könnyek záporoztak. - Taknyos ez.. érts meg engem is. Te ezt mind meg álmodtad, én nem. Én nem érzem azokat amiket te, nekem te valóban csak a diákom vagy - próbáltam ráhatni, de a szavaimmal csak rontottam a helyzetemen. Szemei megvillantak és tudtam kitalált valamit, valamit ami számomra rossz lesz.

- Akkor elérem, hogy belém szeress.

Chanyeol

- Akkor elérem, hogy belém szeress - ahogy a végére értem megszólalt a csengő és elkezdtek belépdelni az osztálytársaim. Mégsem érdekeltek, csak NamJoon szemeibe néztem amik hitetlenkedve néztek engem. Tudom, hogy megleptem, tudom, hogy most nem ért semmit. De én se értem ezt az egészet. Arra emlékszem, hogy hétfőn Jungkook jött Sehunért, én pedig Yurával sétáltam haza. De azt már nem tudom, hogy otthon valóban találkoztam e Jiminnel, vagy azt is megálmodtam? Nos, majd otthon kiderül, most más a fontos.

- Chan? - Minseokra kaptam a tekintetem. - Leülnél? - Vissza néztem NamJoonra, de ő már háttal állt nekem és kibámult az ablakon. Ajkaimon mosollyal ültem le a székemre. Éreztem az értetlen szemeiket, de én csak NamJoont néztem, ami látszólag nagyon zavarta, én pedig ettől csak jobban éreztem magam.

Egész órán zavart volt. Félre beszélt, táblára teljesen mást kezdett írni, és sokszor nyúlt a hátsó zsebébe rejtett cigis dobozához mégse vett ki belőle. Élvezetes volt tudni arról, hogy ez mind miattam van. Miattam érzi zavarban magát, bár lehet inkább a szemeimtől.

De én is kaptam tekinteteket, nem is keveset. Jongdae, Baekhyun, Minseok akik engem bámultak komor szemekkel. Nem néztem feléjük pedig tudom, hogy kérdésekkel fognak bombázni. De én nem fogok velük foglalkozni. Amint kicsengetnek tudom, hogy kifog sietni a teremből, le az udvarra és ráfog gyújtani. Biztos abban, hogy az udvaron semmit se fogok lépni, hogy nem fogok hozzá szólni se. Ezt nagyon rosszul tudja.

Amint megszólalt a csengő ő az ajtó felé sietett, én nem mentem utána. Komótosan álltam fel, kisétáltam az ajtón egyenesen a lépcső felé lépdelve.

- Channie - befutott mellém Yura, és a kezembe karolva sétált mellettem. - Mit akart tőled? - Olyan gúnnyal beszélt, amitől grimaszba torzult az arcom.

- Hogy ne aludjak az órán.

- Ennyi? - hitetlenkedésére nem reagáltam csak bólintottam. Ahogy lelépdeltünk a lépcsőn, bejárati ajtóhoz sétáltunk és kiléptünk rajta. Akkor pillantottam meg őt. Egy padban ült, maga elé bámult és szívja a cigit. Furcsa, hogy az igazgató nincs ott, de ezzel csak segített nekem.

- Menjetek előre - löktem el magamtól Yurát és NamJoon felé sétáltam. Vagyis akartam. Ismerős ujjak kapták el a könyökömet és húzott maga után, de megdöbbenésemre pont oda ahol ő ült, vagyis egy paddal arrébb. Minseok és Jongdae egy-egy oldalamra ültek, Baekhyun és Sehun pedig előttem ültek. Felé néztem, aki minket nézett hitetlenkedve, majd rám pillantott.

- Szóval mi bajod?

- Mondtam már. Csak megbeszéltük, hogy ne aludjak el az órákon - Minseokra se nézve válaszoltam, de NamJoon már nem engem nézett csak maga elé. Már a cigije is az ujjait égeti, ő mégse reagál.

- Ne hazudj - szűrte a fogai közt.

- Megfogom szerezni a szívét - hallottam ahogy a lélegzetük is el áll. NamJoon izmai befeszültek, cigijét a hamutartóba dobta, és felállt egyenesen az autója felé sétált. Mielőtt reagálhattak volna felpattantam és utána siettem. Mielőtt elindult volna beugrottam mellé, hitetlenkedő szemein elmosolyodtam. Egy kezemmel combjára tenyereltem mire éreztem ledermedt, közelebb hajolva hozzá szabad kezemmel az arcára simítottam. Ujjaimmal hajába túrtam és ajkaira hajoltam. Amikor éreztem viszonozza csókomat még közelebb bújtam hozzá, de ekkor hirtelen pattantak ki szemeim. Csípőmre fogott és az ölébe ültetett amitől megéreztem valamit.

- Viseld el a következményeid - hirtelen hajolt ajkaimra, kezeit levezette a fenekemhez, és belemarkolt. Itt adtam fel és csak sodródtam az árral..

🍁