Ki vagy Tanár úr? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

X.

NamJoon

Reggel amint felkeltem, meg is bántam. Telefonom ébresztőjét szándékosan kikapcsoltam, de Yoongi ébresztett helyette. Kinyomva őt fordultam a másik oldalamra, ekkor újra kezdte. Idegesen nyomtam ki újra, vissza aludni már mégsem tudtam. Lassan kikeltem az ágyból és éreztem, hogy sokkal jobban vagyok. Nem kellett nekem semmi csak egy alvás, egy hosszú alvás.

Újabb telefonhívásra már kezdett elegem lenni, de végül újra kinyomtam. Felálltam az ágyról és lesétáltam a lépcsőn a konyhába. Elkezdtem lefőzni a kávémat amikor hallottam fent csörög a telefon, de közben megszólalt a csengőm. Nem is lenne furcsa, ha Yoongi hívna és közben rám törné az ajtómat. Nos, itt van a furcsa, ha ő ideges nem csengőzik csak dörömböl az ajtón.

Tehát vagy ő van az ajtó mögött és más hív, vagy más van az ajtó mögött és Yoongi hívogat. De amikor abba maradt a telefon csörgés, az ajtón kopogtak. Kétkedve sétáltam az ajtóhoz, látogatóm még mindig nyugodt volt. Lassan a kulcshoz nyúltam, elfordítottam a zárban és a kilincsre helyeztem a kezemet. De aki az ajtóm mögött volt, állam is a földet verdeste.

Izzadság cseppek az arcán csillogtak, haja homlokához tapadt, szaporán vette a levegőt, de még az iskola táskája is a hátán volt.

- Taknyos? - lassú mosolyra húzta az ajkait.

- Nehéz volt meg találni magát. Bemehetek? - mutatott mögém.

- Persze, gyere - arrébb álltam az útból, mire megköszönte és bentebb lépdelt.

- Szép helyen lakik, a semmi közepén - szemeim forgatva sétáltam a konyhába. Hallottam ahogy kuncog, de jött mögöttem. Furcsa, hogy pont ő van nálam, inkább az, hogy meg is keresett.

- Mit keresel itt? - fordultam felé, alig néztem néztem rá már előttem állt.

- Miért nem jött tegnap? - összeráncoltam a szemöldökeim.

- Tegnap? Hisz tegnap kórházban voltam - most ő ráncolta a szemöldökeit. Nem értem miről beszél, én tegnap kórházban voltam, még ő is ott volt.

- Tanár úr, akkor kedd volt, ma csütörtök van - világ forgott körülöttem. Taknyost kikerülve felfutottam a lépcsőn, be a szobámba. Éjjeli szekrényről felkaptam a telefonom, de amint felnyitottam rengeteg hívás és üzenet fogadott, az összes Yoongitól. Az ágyra rogytam felnyitva pár üzenetet.

"Hol vagy?" "Jól vagy?" "Haver kezdesz meg ijeszteni!" "Írj már vissza, vagy hívj!" "Ne szórakozz velem baszd meg!!" Ehhez hasonló üzenetek a többi 95 is...

- Tanár úr - nem reagáltam csak bámultam magam elé. Ez hogy lehetséges? Átaludtam egy egész napot? Ez abszurdum.. - NamJoon. - Taknyosra kaptam a tekintetem. Halvány mosollyal nézett engem, észre se vettem, hogy mellettem ül. - Ne csodálkozzon ezen, hisz nagyon rosszul volt. Ez csak jó, ha ennyit aludt, akkor biztos, hogy kipihente magát - halványan elmosolyodtam. Kezemet felemelve az arcára simítottam, mire jobban bele dőlt a szemeit lehunyva. Akár egy nagyra nőtt macska.

- Kedves vagy, de velem ilyen nem szokott lenni legyek akármilyen fáradt.

- De akkor még nem ismert minket  - ezen nagyobb lett a mosolyom. Lepillantottam az ajkaira, majd újra a szemeibe, megdöbbenésemre ő kezdett el felém közeledni. Fél úton találkoztak az ajkaink, viszonozta a csókomat nyelvem már átengedve. Lassú táncra hívtam, amit viszonzott nekem. 

Ahogy egyre vadabb lett hátra döntöttem az ágyamon. Csípője mellett térdeltem, egy kezemmel feje mellett támaszkodtam másik kezemmel a hajába túrtam.

Chanyeol

Amikor a tanár nem jött órára már rosszat sejtettem. Aggódtam érte, nagyon. Sok minden járt a fejemben. Lehet olyan súlyos, hogy ki se engedik? Vagy kiengedték már, csak ő nem jön be? Ennyire megutált amiért elfutottam? Egyáltalán bántotta az amit tettem? De amikor az igazgató azt mondta menjünk haza, csak még rosszabb gondolatok jártak a fejemben. Baek még meg is kérdezte, hogy miért nem lesz óránk.

- Mert nem érem el azt a faszt - ezzel pedig becsapta az ajtót. Fiúkkal eltávolodtunk egymástól, őket nagyon nem is érdekelte, hogy mi lett vele csak morogtak az elmaradott órák miatt. Alig hittem a fülemnek amikor ezeket hallottam tőlük. Hisz eddig annyira oda voltak érte most meg... Nem is érdekeltek csak tudni akartam, hogy mi van vele, hogy van, jól van e.

Így hát igazgatói irodához siettem, ahol az igazgató bent volt és kiabált, káromkodott. Már ennyiből letudja szűrni az ember, hogy az én drága tanárom bizony nincs a kórházban. De ha ott nincs, akkor hol van? Otthon lenne? De hol lakik? Valahogy ki kellene derítenem, ezért először a tanáriba indultam, hátha van ott bármiféle papír róla. Átkutattam minden fiókot, polcot, szekrényt. Még a tanárok asztalait is, de nem volt sehol bármiféle információ róla. Tehát csakis az igazgató tudja, hogy hol lakik. Igazgatót pedig, hogy csalogassam ki onnan? 

Épp a folyosón sétáltam bármiféle ötlet gyanánt, amikor megláttam a három balhés lányt és elvigyorodtam. Meg is van. Igazgatóihoz futottam, kopogás nélkül berontottam.

- Nem érek rá! - kiabált, pedig hátra se nézett rám. 

- Igazgató úr baj van - erre már rám kapta a tekintetét. - Yani és a barátnői megint kezdik, bántalmaznak egy lányt. - Láttam ahogy össze szorítja a fogait, majd káromkodva dobta a telefonját az asztalra és kisietett mellettem. - Bocs lányok - végig néztem, ahogy elsiet a folyosón, de ahogy eltűnt a fordulóban az asztalához futottam. Minden fiókját kihúzogattam Kim NamJoon nevet keresve, de nem találtam ami kezdett idegesíteni. Szekrényekbe is benéztem, kotorásztam, de semmi!

És akkor a telefonjára néztem. Nem szabad más telefonjába kutatni, ne is kövessétek a példámat, de ha nincs más megoldás, akkor muszáj. Telefonért nyúltam és próbáltam feloldani, nehéznek is bizonyult. Hülye kódjával ment el a legtöbb időm, a nagy semmiért. Nem volt benne semmi sem hogy hol lakik, ezért idegesen sétáltam ki az irodájából. Itt próbálkozok, és az is lehet másnap már jön, nagyot tévedtem. 

Másnap se jött be tanítani, az igazgató pedig már kész gőzmozdony volt.. 

- Igazgató úr! - kiabáltam utána amikor kirobogott a teremből. 

- Mi az Chanyeol? Nem éppen érek rá - szűrte a fogai közt felém fordulva.

- Hol lakik? 

- He? - fél felhúzott szemöldökkel nézett rám. 

- Kim NamJoon hol lakik? Inkább nekem mondja el, mint Jimin találja meg - szóltam közbe amint láttam nyitja a száját. Megdöbbenésemre megmondta a címet, nem is teketóriáztam. Táskámat vállamra dobva futottam egészen a város széléig, olyan szinten elvolt dugva maga a ház, hogy kész kín szenvedés volt mire megtaláltam. És most... 

Itt vagyok nála, fekszem az ágyán ő fölöttem támaszkodik és élvezem ajkai érintését, de amikor keze a férfiasságom felé közelített lelöktem magamról és eltávolodtam tőle. Szapora lélegzetvétellel néztem sötét barna szemeibe, amikben ott a vágy. Vágy amit irántam érez, vágyakozás amit én idéztem fel benne, mégis elmenekülök. Megint menekülök, futok az érzéseim elől, egy gyáva vagyok...

  🍁