Ki vagy Tanár úr? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

XXIII.

Yoongi

- T-Találkozni? - Nam dadogására elkomorultam és kikaptam kezéből a telefont. 

~ Igen, találkozni.

- Nem akar - Nam hitetlenkedve nézett rám, de Wang nem válaszolt.

~ Hello Yoongi. De rég hallottam a hangod. 

- Nem kell nyalizni Wang, hagyd békén Namot. Jár valakivel - ezzel elemeltem a fülemtől és kinyomtam a hívást.

- Mégis mit csinálsz? - felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Semmi közöd ahhoz, hogy találkozok vele vagy sem.

- Chanyeol - alig mondtam ki a nevét elhallgatott. - Holnap vacsorázni mész vele, azzal a fiúval aki szeret téged. És te Wanggal akarsz találkozni? 

- Nem - bólintottam, majd vissza adtam neki a telefonját. 

Wangot még régebbről ismerjük, és köztudott Nam teljesen oda volt érte. De váltig állította, hogy nem szerelmes belé csak vágyakozik iránta. Ezt senki se hitte el neki, de meg hittük ebben az illúzióban. Talán 25 lehetett amikor Wang egy levelet hátra hagyva eltűnt az életünkből, vagyis Naméból. Nem volt köztük semmi, mivel Wang nem volt meleg, sőt megvetette őket, de voltak jelek amikor Namnak udvarolt. Egyikük se vette észre, hogy szerelmesek voltak egymásba. Wang mégis a családját választotta, és szülei akaratához híven elvett egy nőt, és átvette az apja cégét. 

NamJoon teljesen összeomlott. Alig lehetett kihúzni a depresszióból, sőt.. Öngyilkosságot is elkövetett. Folyton inget hord, ezért nem látszódik a keze, de ő barom meleg vízben felvágta az ereit. Csak a szerencsén múlott, hogy megtaláltam őt, különben.. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha akkor azon a napon nem mentem volna át hozzá. 

NamJoon

Tudom, tudom, hogy igaza van Yoonginak. De egy találkozóba igazán nem hal bele a taknyos sem. Hisz holnap találkozok vele, Wang pedig ma akart. Ruháimon pihent telefonra néztem, vívódtam magamban. Írjak neki vagy felhívjam? Egyáltalán akarok vele találkozni? Ökölbe szorítottam kezeimet és lerántottam magamról az inget, de akkor megláttam azt ami mindig emlékeztetett a múltra. 

Elhagyott egy kibaszott levelet maga után hagyva. Elvett egy nőt, átvette az apja cégét és boldogan élnek míg meg nem halnak. Akkor most mi volt tőle ez a telefon? Egyáltalán mi a faszért tartotta meg a számomat, amikor én kitöröltem?! 

- Ha azon gondolkozol, hogy találkozni akarsz vele, nézz a kezedre és végre felejtsd el - utálom, hogy mindig tudja mire gondolok. Sóhajtva vettem fel a saját ingemet, nadrágomat és a telefonomat zsebembe süllyesztve léptem ki a fülkéből.

- Nem kell ruha - hallottam, hogy utánam szól, de én már kisétáltam az üzletből és az első dolog amit meg tettem... Elővettem a cigis dobozom és rágyújtottam. Most kell, különben meg őrülök. Yoonginak teljesen igaza van. Wang sose szeretett, Wang nem volt meleg. Most pedig itt van taknyos, aki állítólag szeret engem, pedig ő sem a férfiakhoz vonzódik. Taknyosra kell koncentrálnom, elakarja érni, hogy bele szeressek, és remélem, hogy sikerülni fog neki. De Wang lépéseire nemhogy én nem számítottam, de még Yoongi sem. 

Végül csak vett valami ruhákat, ami állítólag nekem nagyon fog tetszeni. Előre félek.. Nos, épp az iskola felé vezettünk, vagyis ő vezetett, félt karambolt okozok amennyire remegnek a kezeim. Igen, még mindig megvisel, hogy megkeresett engem. De ami fogadott minket az iskola kapujában, mindketten ledermedtünk és nem érdekelt minket, hogy dudálnak ránk.