Ki vagy Tanár úr? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

XIX.

12 évvel ezelőtt..

Harmadik személy..

Yoongi futott a titkos házukhoz, hogy minél hamarabb oda érjen. Mindig is ő volt az a fajta ember aki mindenhonnan elkésik, de NamJoon nem rótta meg miatta. Hiszen ő tudta, hogy milyen életet él, mégis azon a napon nagy vita keletkezett ki közöttük. NamJoon szándékosan hívta össze a többieket egy tanácskozásra, mivel egy rossz hírt kapott. Helyesbítve levelet. 

- Miért nem tudsz időben ide érni?! - Yoongi alig tette be a lábát a házba, NamJoon már leordította amiért késik. Hirtelen kiabálásra a cukor megfagyott, de egy perc se telt el már ideges szemekkel nézte a Főnökét.

- Te is tudod, hogy miért késtem! 

- Az engem nem érdekel! Mondtam, hogy sürgős! - többi tag csak a fejüket kapkodták kettejük közt. Nem hallották még őket egymással kiabálni, de ebből tudták, hogy valami nagy baj lehet. 

- Inkább mondjad, már mindenki itt van - Jimin hangja csendült fel a hirtelen csendbe. NamJoon kezei ökölbe szorultak, majd lassan felemelte a kezét és akkor látták meg a levelet a kezében. 

- Ez miatt hívtalak ide titeket.. - kérdések hada vetődött hirtelen rá, de ő nem foglalkozott velük csak szét bontogatta a levelet. Mély levegőt vett és hangosan olvasni kezdte. 

"Hey,hey Namie! 

Remélem emlékszel még rám, hát persze, hogy emlékszel rám. Hisz szerény személyemet ki felejtené el? Nos, azért írom neked ezt a szép levelet, hogy tudassak veled egy-két dolgot. A drága kis húgod itt van velem, szegény egyfolytában a drága Bátyuskáját hívja, de te nem vagy itt. Mily tragikus eset, nem igaz? Ha fontos a húgod épsége, akkor hozz nekem 50 millió wont, és semmi baja nem esik a kislánynak. De ha nem hozol.. Hát legyen meglepi. 

A te drága riválisod!"

Szobában megfagyott a levegő. Mindenki dermedten nézte az egész testében remegő fiút, fiút aki még csak alig töltötte be a 18. életévét. 

- Mégis.. - NamJoon félszemmel a legfiatalabb tagjukra nézett. - Hogy kapta el? - Kérdezte elhaló hangon. Jungkook imádta Főnöke kishúgát, már-már saját kistestvéreként tekintett rá. Talán ő a második akit lesújtott a kislány életveszélybe kerülése. 

- Nem tudom, de muszáj meg mentenem - idegességében össze gyűrte a kezében tartott papírt. 

- És hogy akarod? Oda adod neki a pénzt? - Yoongi mellkasa előtt összefont kezekkel állt és hátát a falnak vetette, de nem nézett senkire csak a padlót. Nem mutatja, de még őt is megviselte a levél és a tudat. 

- Nem - erre felkapta a fejét. - Csak eljátsszuk. - A cukor elvigyorodott és már is közelebb lépdelt a csoporthoz, akik már elkezdték tervezni hogyan is verjék át. Hajnalokig tervezgettek, egy terv sem volt jó, amikor is Hae felhozott egy ötletet. Az a terv tetszett mindenkinek, így arra kezdtek készülni, de egy valamire nem számított senki. Hogy sehogy se fognak jól ki jönni belőle... 

NamJoon, és Yoongi egy kietlen sikátorban álltak, egy lélek se járt arra. NamJoon ideges volt, ideges, hogy átverték, hogy az ő drága kishúga mégis megsebesült. Arra még gondolni se mert, hogy valóban megviccelik és valójában a kishúga nincs veszélyben, de sajnálatára ismerte annyira a riválisát, hogy nem viccel. Ez pedig be is bizonyosodott amikor egy kocsi megállt a sikátor végén, amiből két férfi és egy kislány szállt ki. 

Narie a bátyához akart futni, de lefogták őt, ami végett NamJoon kezei ökölbe szorultak. 

- Oppa! - sírt fel hangosan. 

- Nincs semmi bajod? - Yoongi lassan a lába mellett heverő táskáért nyúlt és felemelte.

- Nincs.. - hüppögte.

- Ne félj, rendben? - NamJoon a riválisa vigyorára elfintorodott.

- Így van kicsi Narie. A te Oppád meg ment igaz, oppa? - gúnyos hangjára összeszorította a fogait. Nem tehet semmit amíg nincsenek elég közel hozzá, tartania kell magát a tervhez legyen akármilyen fájdalmas neki. Fáj látnia, hogy az egyetlen családtagja, aki szereti őt még a viselkedése ellenére is, annak a markában van kit meg vet. De egy valamit nem ért. A riválisa gazdag, sőt még a Kim családnál is. Ezért nem érti, hogy a fiúnak mi szüksége lehet 50 millió wonra amikor, bármit megkaphat.. 

NamJoon ekkor jött rá, hogy átverték őt. Nem a pénz volt a fontos hanem...

- NamJoon! - forró érzésre a vállához kapott. Nem akartak mást csak megölni őt, ez végett rabolták el a kishúgát. E gondolatokra egyre idegesebbnek érezte magát, elöntötte a düh a fejét. Nem látott át a vörös ködön ami eltakarta a szemeit. Előrántotta a fegyverét és vigyorgó riválisára tartotta a fegyvert. - NamJoon! - Nem hallotta Yoongi kiáltását, ez végett nem számított valamire. 

- Engedd el a húgom, Jihu - szűrte a fogai közt NamJoon, de a fiú vigyorától még inkább idegesebb lett.

- Nem - rántott vállat. Reagálnia se volt ideje a riválisa fegyvere elsült, de nem ő kapta a golyót. Sikátorban víz-hangzott a lövés hangja és egy sikoly. NamJoon dermedten állt egy helyben és nézte Narie földre hullott élettelen testét. Egyre szaporábban vette a levegőt, nem érezte a barátja kezét. Nem hallott. Nem látott. De egy valami lebegett a szeme előtt, a bosszú. 

Gondolkozás nélkül rontott rá a két fiúra, akik csak vigyorogtak rá, de nem sokáig. Riválisára fogta a fegyvert, akinek mozdulni se volt ideje holtan feküdt az aszfalton, szemei közé kapott golyótól elhalálozott...

NamJoon Narie teste mellett térdre esett, kezéből kihullott a fegyver. Testét beborította a vér, őt mégsem érdekelte csak kinyúlt a kishúgáért és magához húzta. Keservesen zokogott húga testét magához szorítva, kérlelte, hogy nyissa ki a szemeit, de már nem nyíltak ki. Soha többé. 

Jungkook, Jimin és Yoongi fogaikat összeszorítva könnyeztek és nézték Főnökük hátát aki sírt, zokogott, ordított fájdalmában. E végzetes nap után a csoportjuk feloszlott. NamJoon eltűnt, ahogy Yoongi is, de Narie temetésére még egy csoportként vettek részt. Kislány tiszteletére tetették, hogy még egy csoport, bajtársak, de ahogy kiléptek a temető bejáratán, mindenki szét széledt, ki-ki a maga útjára ment...

  🍁