Ki vagy Tanár úr? (NamYeol ff.) [✔] {Javításra vár}

XII.

NamJoon

- Chanyeol! - keze után kaptam, de későn. Kiugrott az autómból és belefutott a forgalomba. - Csessze meg! - Idegesen ütöttem a kormányra és még vagy háromszor. Faszért szólaltam meg, akkor most itt ülne még mellettem. De nem.. Kim NamJoon soha nem tudja mikor kell befogni a száját.

Kivágtam az ajtót és olyan erővel csaptam be, hogy hallottam a járdán sétálók ijedt hangját. Remegő kezekkel nyúltam a hátsó zsebemhez, és elővettem a cigis dobozomat. Annyira remegtek a kezeim, hogy a dobozban lévő szálak majd kiesnek, de e véget még meggyújtani se tudtam..

- Kurva életbe! - meggyújtatlan cigimet az aszfalthoz dobtam. Éreztem a döbbent és hitetlenkedő szemeket, de nem érdekeltek. Nem tudom kiverni a fejemből könnyáztatta arcát, sírásra görbülő ajkait. Megsirattam olyan szavakkal amik igazak, de még nekem is fájtak. De ő sokkal rosszabbul fogadta, mintha... Szemeim kerekre tágultak és egy ötlettől vezérelve a telefonom után kaptam, és felhívtam a cukrot. Igen, Yoongit..

~ Hol a faszban voltál?! - csak egyszer csörgött, de ő már beleüvölt, bár számítottam erre.

- Később mindent elmondok, de most segíts - hallottam, ahogy mély levegőket vesz.

~ Hallgatlak.

- Nagy baromságot tettem és megríkattam, kellene az otthona címe - csend, hosszúra nyúló csend.

~ Meg is nevezed? - sóhajtva túrtam a hajamba, és vissza ültem az autómba.

- Park Chanyeol - furcsa mód nem kérdezett semmit, csak elmondta a címet, ami nekem túl furcsa volt.

~ Ha ott végeztél gyere be - lágyabb hangjára elhúztam a számat. Leordított, de teljesen igaza volt benne, egy napig semmit nem hallott rólam, egy nyamvadt üzenetet se küldtem neki.

- Sajnálom - sóhajtott majd bontotta a vonalat. Telefonom az anyós ülésre dobtam és beindítottam az autót már Park család háza felé vezetve.

Nos, amilyen nagy házban élnek, talán egyedül is megtaláltam volna, főleg egy fekete motor láttán. Nyögve döntöttem hátra a fejem, de végül erőt véve magamon kiszálltam az autóból és egyszerűen benyitottam a kapun majd az ajtón. Francnak se kell az engedélyük.

- Chanyeol, nyisd ki - lépcső felé kaptam a tekintetem. Hallottam ahogy dörömbölnek az ajtón. Lépcső felé indultam, fellépdeltem a fokokon és befordultam a hangok irányába, szembe is találtam magam Chim hitetlenkedő szemeivel.

- Főnök? - villámló szemekkel néztem rá. - Mit keresel itt? - Taknyos szülei engem néztek, de furcsa mód az apja az ajtóhoz engedett.

- Amióta haza rohant nem jön ki - nem reagáltam csak bekopogtam az ajtón, semmi nem történt így újra bekopogtam.

- Hagyjatok már békén! - hátrébb léptem.

- Az ajtót majd én fizetem.. - nem foglalkoztam Chim szavaival csak felemeltem lábam, és berúgtam az ajtót a kilincsénél. Taknyos ágyon ült, de erre felpattant, hitetlenkedve nézett rám, bele a szemeimbe.

- NamJoon..? - elhaló hangon suttogta a nevemet. - Mit keresel itt?! - Már is kiabált, amin felhúztam a szemöldökeim.

- Te teljesen meg hülyültél? - beljebb lépdeltem, mire ő hátra lépet, de csak visszaesett az ágyára. - Autók közé futottál és még azt kérdezed mit keresek itt?! - Kiabáltam egyre közelebb lépdelve hozzá, de ő elfordította a tekintetét. - Nézz rám, ha hozzád beszélek a kurva életbe!