ɪɴ ᴀᴋᴀᴛsᴜᴋɪ! [Átírás Alatt]

1.rész~Deidara&Tobi~ [Átírva]

Egy fának dölve tértem magamhoz. A hirtelen fénytől alig láttam majd szép lassan ki tisztult körülötem a táj.
- Hol vagyok? - suttogtam. Körbe néztem mindenhol fák egyre sürüben. Fel áltam el indultam az egyik irányba. A lágy szél bele fújt a hajamba nem láttam töle semmit.
- Hé te. Hm. - ismerős volt a hangja. Kisepertem a hajam a szememből és fel néztem rá. Úr isten ez Deidara az Akatsukiból.
- Deidara. - ugrottam a nyakába.
- Ismerlek? - el engedtem.
- Nem. Bocsi. - hajtottam le a fejem mert rá jöttem hogy ők nem ismernek. Én meg mindent tudok az egész Akatsukiról. Rá néztem Tobira épp egy pillangot probált elkapni el kezdtem mosolyogni rajta. Amúgy mért is Tobizom mikor tudom hogy a maszk alatt Obito van.
- Gyere velünk. Ha elenkezel erőszakal viszünk magunkal - mondta Deidara. Sóhajtotam egyett.
- Jól van. Úgy sincs más választásom. - el mentem melletük.
- Akkor megyünk? - fordultam vissza mosolyova. Deidara bólintott így a két fiúvalaz oldalamon indultunk el. Mikor oldalra pillantotam meg láttam Obito sharinganját nem tudom vissza tartani a kuncogást.
- Ne nevesd ki Tobit. Tobi jó fiú. - karbatett kézel meg állt. Most meg sértődött? Élőbe mégviccesebb ahogy játsza a hülyét. Oda sétáltam hozzá közelenbb hajoltam hozzá, hogy csak ő hallja amit mondok.
- Bocsánat Obito. - sugtam a fülébe majd ott hagytam és vissza mentem Deidarához. Miután Obito be ért minket felém fordult.
- Te honnan tudsz Tobiról? - nyávogta a vékony hangján.
- Az titok. - mondtam és rá kacsintottam.
- Deidara-sempai ez a lány honnan tud Tobiról? - kérdezte a mellete sétáló szökétől.
- Honnan tudjam Tobi. Én arra vagyok kiváncsi engem honnan ismer. Hm. - én csak lehajtott fejel vigyorogtam. Bár talán jobban oda kéne figyeljek mit mondok még is csak az Akatsukiról van szó. De olyan nehéz megállni élvezem, hogy én mindent tudok róluk ők meg semmit sem rólam. Az unalmas életembe egy kis igazalom még ha talán ez az egész csak egy álom is.
- Az egész Akatsukit ismerem. - montyogtam magamba észre se vetem hogy kicsit hangosabban beszélek.
- Mit mondtál? - hoppá ezt el csesztem.
- Semmit. - vágom rá miközben kezemel magam előtt hadonászok. Áh...de hülye vagyok. Nem tudom, hogy csak rám hagyták vagy nem érdekelte őket, de a továbbiakban nem sokat beszéltünk. Ha ez egy álom akkor hamarosan úgy is felébredek, de addig kiélvezem minden percét. Elengedem magam és csak élvezni fogom az életet mármint az álmomat. Egy barlang előtt áltunk meg Deidara feloldotta a jutsut majd bementünk.

___________________________________________
Sziasztok!
Végre ide is eljutottam, hogy átírjam igyekszem nem nagyon változtatni a sztorin ha még is átírok valamit arról szólni fogok az új rész elején. Nagyon kezdő voltam mikor bele kezdtem ebbe szóval elég rövidek a részek ezen valószínűleg nem fogok változtatni viszont az új részek biztos hosszabbak lesznek.

Ha el nem felejtem az átírás után vissza olvasom a helyesírási hibákat meg egyebeket ki javítom. Most csak azt átirással foglalkozok nem az átnézéssel.

Ui.: Köszönöm, hogy még mindig olvasátok ezt a könyvem. ♥️ Nagy ölelés mindenkinek aki itt van.🤗🥰

Átírva 2022.07.26.