ɪɴ ᴀᴋᴀᴛsᴜᴋɪ! [Átírás Alatt]

3.rész.~Szobatárs választás.~ [Átírva]

- Itachi biztos be jösz neki. - kuncogot Kisame.
- Ilyesmiről szó sincs. - közelebb léptem hozzá.
- Aha persze - perverzen rám vigyorgott.
- Hallod én kinyirlak. - mondtam.
- Nem mintha sikerülne. Te engem nem tudsz megölni. - vágott vissza.
- Azt nem tudhatod amint meg tanulok harcolni te halot vagy halacska. - rá vigyorogtam. Már egy ideje éreztem hogy valaki lyúkat éget a hátamba persze kimás mint Obito felé fordultam.
- Tobi meg kérhetlek hogy ne nézz ennyire? - kérdeztem.
- Tobi jó fiú. - ezen el röhögtem magam. Vissza fordultam a többiekhez.
- Tehát Tobi igazából O... - nem tudtam befejezni valaki befogta a szám. Mondjuk ugyse mondtam volna ki csak húzom az agyát.
- Ezt még megbeszéljük. - sugta a fülembe Obito a normális hangján majd el engedet.
- Nyugi csak húzom az agyad. - vigyorogtam rá.
- Tobi mit titkolsz előlünk? Hm. - kérdezte Deidara.
- Semmit - legyintetem.
-Amúgy Deidara szeretnék majd kérni töled valamit. - mondtam.
- Mit szeretnél? Hm. - kérdezte. De nem tudtam válaszolni mert vissza jött Pain kezébe egy köpenyel és egy gyűrűvel. Amiket ide adott nekem
- Tessék. - elvetem.
- Köszönöm.
- Holnap el mondom kivel mit fogsz edzeni. De most válasz kivel akarsz egy szobába lenni. - végig néztem a többieken. Hidan biztos nem, Kisame se. Hmm...ki legyen Itachi, Daidara vagy Obito vagy esetleg Sasori.
- Hmm.... - kezem a szám ellé tettem mintha gondolkoznék.
- Cica válasz engem. - karolta át a válam Hidan.
- Ch...álmodba. - le löktem a kezét magamról.
- Na jó akkor legyen Tobi. - néztem az emlitett személy felé.
- Tobi? Mért ő mért nem én? - kerekedet el Hidan szeme.
- Azért mert Tobi jó fiú. - mondatom végére el nevetem magam. A többiek velem együtt nevetek kivéve Hidant. Be mentem az új szobámba végig nyultam az ágyon. Pár perc múlva kinyilt az ajtó és Obito lépet be rajta gyorsan feláltam.
- Obito úgye nincs harag? - újjai nyakamköré fonodott és szorosan a falhoz nyomott. Egyre szorosabban szoritotta mígnem fuldokló hangokat kezdtem kiadni.
- N...ne...m...ka..pok...le...ve...göt. - kezéhez kaptam de nem engedett a szoritásán. Mikor már pirosodot a fejem el engedett én meg a földre estem. Köhögve felálltam.
- Sajnálom na. Én csak húzni akartam az agyad. - lehajtottam a fejem.
- Hát sikerült is. - lekapta a maszkját és az ágyra dobta. Felkaptam az ágyból el kezdtem a kezembe forgatni majd megálltam Obito előtt.
- Obito benem bizhatsz sose árulom el senkinek kivagy. - rá mosolyogtam és adtam az arcára egy puszit. Oh...elpirult milyen édes. Valaki kopogott rá adtam a még mindig sokos Obitora a maszkot.
- Gyere. - szóltam ki. Deidara lépett be.
- Gyertek kész a kaja. - elindultam az ajtó felé Obito még mindig ugyan ott állt.
- Vele meg mi lett? - mutatott rá Deidara.
- Egy kicsit lesokolt. - kuncogtam majd kimentem a szobából. Le ültem az asztalhoz Deidaráék mikor ki jöttek őkis helyetfoglaltak. Obito úgy viselkedet mint általában kivéve hogy csendesebb volt mint szokott.
- Mit csináltál hogy így le sokolt? - fordult felém Deidara.
- Én semmit. - kuncogtam.
- Csak meg mondtam hogy bizhat bennem aztán adtam egy puszit az arcára. - csend lett.
- Most mi van? - néztem körbe.
- Te láttad maszk nélkül? - hüledezet Deidara én csak bolintottam és folytattam az evést. Mikor befejeztük vissza mentem a szobába. Fáradt voltam egyből bedöltem az ágyba és már aludtam is.