ɪɴ ᴀᴋᴀᴛsᴜᴋɪ! [Átírás Alatt]

2.rész.~Találkozás mindenkivel~ [Átírva]

Végig sétáltunk egy hosszú sötét folyoson na jó teljesen nem voltsötét a falon pár helyen fáklyák pislákoltak. Be mentünk egy ajtón ahol Pain várt minket. Nem volt olyan nagy a hely csak egy nagyobb kerek asztal volt bene körülötte tíz székkel.
- Meg hoztuk. Hm. - mutattot felém Deidara. Ők ketten még meg beszéltek valamit amiből nem hallotam semmit. Biztos Deidara elmond mindent Painnek amit megtudott rólam. Szépen kifecsektem itt a dolgokat míg ide értünk. Csak tudnék egyszer csendbe maradni semmi baj nem történe. Tobi mellettem állt gyanusan méregetett bár ez érthető azok után, hogy Obitonak hívtam. Egy kicsit arébb akartam menni mellőle de meg botlottam és el estem. Még mielőtt földet értem volna valaki el kapott. Fel néztem a "megmentőmre" egy narancssárga maszkot láttam amiből egy sharingan nézett vissza rám. Gyorsan kiugrotam karjai közül nehogy baj legyen. Most már tényleg oda kéne figyeljek arra, hogy mit csinálok.
- Te. Gyere velem. - mutattot rám Pain.
-Oké. - mondtam és követtem. Be mentünk egy helységbe ami nekem valami iroda félének tünt.
- Ülj le. - mutatott az egyik székre majd ő is le ült.
- Először is hogy hívnak? - kérdezte monoton hangon.
-Asame. - bele néztem a szemébe ijesztő de én nem félek.
- Klán? - ezt muszáj volt meg kérdeze bár mondjuk számitotam rá.
- Nem tudom. Még azt se tudom hogy kerültem ide. - akadtam ki.
- Deidarától hallotam hogy mindent tudsz az Akatsukiról. Ez igaz? - nézett egyenesen a szemembe.
- És ha igen? Mit csinálsz meg ölsz? - kelek ki magamból és patantam fel a székből. Basszus uralkodj már magadon még ha ez egy álom is akkor se akarok meghalni.
- Van bátorságod annyi szent. A csakrád is különleges. Választhatsz be lépsz az Akatsukiba vagy meghalsz? - nos igen Paintől valami ilyesmit vártam.
- De nem tudok se harcolni se jutsut használni. - néztem rá kikerekedet szemekel.
- Majd mi tanitunk. És most gyere be mutatlak a többieknek. - fel áltunk át mentünk egy másik terembe ahol a többiek voltak. Mikor be léptünk mindenki felént fordult.
- Mi lesz a sorsa? Hm. - kérdezte Deidara.
- Csatlakozik hozzánk. Hozok neked egy köpenyt és egy gyűrűt addig maradj itt. - mondta és el ment. Vissza fordultam a többiekhez.
- Hogy hívnak cica? - jött oda  Hidan.
- Asami. És tudod kit nevez cicának. - förmedtem rá. Azt hiszem fel kell adjam, hogy vissza fogom magam nem megy ez nekem.
- Harapos a cica. Én Hi...- nem hagytam hogy befejeze közbe szóltam.
- Tudom kik vagytok. - hunytam be a szemem egy pillanatra majd mikor kinyitottam kiszurtam a többiek között Itachit szokás szerint érzelem mentesen figyelte az eseményeket. Közelebb léptem hozzá és arcához hajoltam.
- Itachi mosolyogj már egy kicsit régebben olyan kis cuki voltál. - közbe két kezem a válára tetem. Lehet ezt nem kellet volna mondanom de már mindegy.
- Ezt hogy érted? - kérdezte meglepeten.
- Sehogy! - meg veregetem a válát aztán ott hagytam.