ɪɴ ᴀᴋᴀᴛsᴜᴋɪ! [Átírás Alatt]

4.rész. ~Felelsz vagy mersz?~[Átírva]

Még sötét volt mikor felébredtem felkeltem az ágyból Obito még aludt persze maszk nélkül. Oda mentem az ágyához és figyeltem ahogy szuszog. Szája enyhén szétnyilt olyan kis aranyos volt. Végig simitottam az arcán majd kerestem papírt és ceruzát le ültem az ágyra és elkeztem rajzolni. Mikor kész lett végig néztem az alkotásomon rajta volt az összes Akatsuki tag. Mire kész lettem vele már feljött a nap. Rá néztem a még mindig alvó Obitora közelebb mentem és csak néztem.
- Ki ne esen a szemed. - szólalt meg hirtelen kinyitotta a szémét és rám nézet.
- Nem fog ki esni nyugi. Már egészen hozám nőt. - kuncogtam félmosolyra húzta a száját ami elsőnek kicsit fura volt töle, de nem foglalkoztam vele.
- Én megyek. Vedd fel a maszkot és gyere te is ha gondolod. - kimentem a konyhába le ültem rá támaszkodtam az asztalra. Néhány percel később Obito jelent meg az ajtóba.
- Fáradt vagy? - ált meg melletem.
- Nehem. - ásitottam.
- Ha nem engem figyeltél volna biztos nem lenél fáradt. - ült le melletem. Felé fordultam.
- Nehogy azt hidd hogy téged néztelek egész este. - mondtam felvont szemöldökel. Lassan kiszálingoztak a többiek is így le ültünk reggelizni.
- Pean mi a mai program? - kérdezte Kisame.
- Ma pihi van. - ált fel az asztaltól. Pain elment majd pár perc múlva vissza jött.
- Tessék itt van kivel mit fogsz edzeni. - ide adot egy lapot gyorsan átfutottam. Deidarával kezdek holnap aztán Itachival. A többi utána derül ki.
- Nézétek mit találtam Asame ágyán. - szaladt be Obito az ajtón a kezébe a rajzomal.
- Hé Tobi azt add vissza. - szóltam rá. Sikerült vissza szerezem töle de addigra már mindenki minket figyelt.
- Cica mi az? - lépett oda hozzám Hidan.
- Semmi. - rejtettem a hátam mögé a lapott. De valaki ki vette a kezemből.
- Nem is rossz. Hm. - nézet végig a lapon Deidara.
- Ahj, akkor nézétek meg tök mindegy este csináltam. - körbe adogaták.
- Tartsátok meg. - mondtam mikor vissza akarták adni. Hamar a nap végéhez közeledtünk.
- Srácok felelsz vagy merszezünk? - kérdeztem mikor már meguntam az ücsörgést.
- Az mi? - kérdezte Kisame.
- Meg kell pörgetni egy üveget és akire mutatt attól meg kérdezed hogy 'felelsz vagy mersz?' ha felel akkor kérdezhetsz töle valamit ha mer akkor meg kell csinálja az amit mondasz. Ha nem válaszol vagy nem csinálja meg akkor kap egy büntetést. - magyaráztam el
- Rendben én benne vagyok. - egyezet bele Kisame.
- Tobi is. - nyávogta Obito
- Mi is. - mondták a többiek kivéve Pain ő el ment a dolgára. Kerestünk egy üveget körbe ültünk és elkezdtük. Egy ideje játszotunk nálam még nem ált meg. Most Itachi pörgetett csak pörgött és pörgött és megált rajtam.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Itachi.
- Felelek.
- Honnan jöttél igazából? - kérdezte némi gondolkozás után. Mindenki rám emelte a tekintetétt. Úgy láttom erre nagyon kiváncsiak. Lássuk, csak semmi túl lényeges info.
- Hát egy olyan helyről ahol nincsenek ninják. Szar az egész élet átbasznak kihasználnak. Nem birják elfogadni ha az ember más érzéketlen barmok akiket ki kéne nyírni. De ott vannak az animék a zene és a net. Ha ezek nem lenének én már rég megöltem volna magam. Suliba kiközösitések vannak. Mondjuk tölem félnek én vagyok a suli 'csendes gyilkosa'. - asszem ebbe nem volt semmi túl lényeges.
- Asame... - kezdte Kisame.
- Egyszere egy kérdés a többit a játék után. - mondtam. Megfogtam az üveget és meg pörgetem. Hidanon ált meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Oké. Öleld át Kisamét hátulról és érzékien sugd a fülébe hogy 'kivánlak'. - perverzen rá vigyorogtam. Majd csendben figyeltem a történéseket. Vonakodva de felált oda ment Kisaméhez át ölelte és bele sugta a fülébe amit kértem. Csillogó szemekel néztem végig belül fangörcsöltem de ők csak annyit láthatak hogy vigyorgok. Játszotunk tovább sokat nevetünk aztán Konan pörgetett rajtam ált meg.
- Merek. - vágtam rá egyből.
- Rendben akkor. - végig nézet mindenkin.
- Csókold meg Tobit. - rá néztem az emlitett személyre kicsit megilyedt aztán vissza fordultam Konanhoz.
- Oké. Tudom mire megy ki a játék Tobit akarjátok maszk nélkül látni de abból nem esztek. - Obito felé fordultam.
- Emlékszel mit mondtam tegnap? - bolintott.
- Csugd be a szemed. - ő értette de a többiek értettlenül néztek rám. Lassan a maszkjához nyúltam a légkör egyre feszültebb lett. Ovatosan a fél arcát szabadá tettem hogy hozzá férjek a szájához. Közelebb hajoltam hozzá szemem lehunytam és rá tapadtam az ajkára. Finoman értek egymáshoz teljesen belefeledkeztem a csókba. Obito bejutást kért a számba amit meg is adtam neki. Fel térképezte az egész szám. Kezét lassan a derekam köré fonta én meg a nyaka köré. Hosszú csókunk után el váltam töle mielőtt teljesen eltávolodtam volna vissza tettem a maszkot rá.
- Huu ez azta. - mondtam. Obito lehajtota a fejét a többiek meg csak szomorúan pislogtak.
- Most mi van? - néztem körbe.
- Reménykedtünk benne hogy most láthatjuk Tobit maszk nélkül. - mondta Konan.
- Meg mondtam hogy abból nem esztek. Meg igértem Tobinak hogy megörzöm a titkát és be is tartom. - mondtam. Hamarosan befejeztük az játékot mivel már elég késő volt. Be mentem a szobába néhány percel később Obito is be jött. Le vette a maszkját és oda jött hozzám.
- Asame köszönöm. - mondta olyan halkan hogy alig lehetett hallani.
- Úgyan nincs mit. Megigértem. - az ajtó előtt sutyorgást hallotam.
- Maszkot fel. Úgy néz ki hallgatoságuk van. - oda mentem az ajtóhoz kinyitottam és Kisame Deidara meg Konan esett be az ajtón.
- Nincs jobb dolgotok? - kérdeztem.
- De van. - mondták egyszere és elmentek. Vissza csuktam az ajtótt és befeküdtem az ágyba.