ɪɴ ᴀᴋᴀᴛsᴜᴋɪ! [Átírás Alatt]

8.rész. ~Katana~

- Itachi. - szóltam oda neki.
- Igen? - nézet rám oda sétáltam hozzá és megálltam előte.
- Szeretnék egy katanát. - jelentetem ki határozotan karbatett kézel.
- Az még korai. - mondta.
- Ne legyél már ennyira izé. - néztem rá durcásan.
- Jól van meglátom mit tehetek. - el ment. Le ültem hogy meg várjam néhány perc múlva vissza jött.
- Gyere velem. - egyből felugrotam és követem. Be mentünk egy helységbe ami tele volt fegyverekel.
- Válasz. - mondta. Oda sétáltam a katanákhoz végig néztem mindet aztán kiszurtam egyet ami rögtön meg tetszet.

Pengéje fekete egy kis pirosal, markolata szintén piros. Egyszerüen gyönyörü volt egyből bele szeretem. Kezembe vettem és Itachihoz fordultam.
- Ezt szeretném. - vigyorogtam. Vissza mentünk folytatni az edzést.
- Tanitsam meg hogy forgasd? - mutatott a kezembe lévő katanára. Hevesen bologatam majd ki húztam a tartojából. Itachi meg ált mögötem és meg mutata hogy tartsam a katanát. Megfogta a kézfejem és irnyitotta a kezem. Majd hátrébb ált és figyelt. Néhány percel késöbb meg áltam mert lépteket hallotam. A hang irányába fordultam és Hidan közeledet felénk. Valamért amint meg látam dühös lettem.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem dühösen.
- Jöttem meg nézni hogy haladtok. Segítsek gyakorolni. - hajolt közelebb hozzám.
- Mért is ne. Egy egy-egy harcot szeretnék elened. - néztem rá kihívoan.
- Biztos vagy benne? - vigyorgott.
- Persze. - minden lépését ismerem nem tud meg lepni.
- Rendben. - elövete a kaszáját. Mindketten fel vettük a kezdő pozt.
- Támadj. - nem kellet kétszer mondania neki rontottam de tudtam hogy szemből nincs esélyem. Át csusztam a lába közt le fogtam hátulról és a nyakához tettem a pengét.
- Meg adod magad? - kérdeztem kuncogva. Bolintot én meg el engedtem.
- Gyerünk még egyszer. Ne fogd vissza magad. - meg álltam vele szembe. Újból támadtam ki védte. Hátrább ugrotam most ő támadot. Hirtelen olyan volt mintha nem én irányitottam volna a testem. Nagyon fel gyorsultam fel ugrotam meg pördültem a levegöbe. Mikor földet értem egyenesen Hidan felé futottam. Reagálni se tudot mikor le szurtam. Újra irányitani tudtam a testem kihúztam belőle a pengét. Hidan fájdalmasan fel nyögöt és a vérző sebhez kapta a kezét.
- Ezt mégis hogy? - nézet fel rám Hidan.
- N-nem tudom. - kerekedet el a szemem.
- Mára szerintem ennyi elég lesz. - tette a válamra Itachi a kezét csak bolintotam. Hidanal az oldalunkon mentünk be.
- Hidan veled mi történt csupa vér vagy? - kérdezte csodálkozva Kisame.
- Asame le szúrt. - most először szólitott a nevemen.
- Ez igaz? - nézet rám Kisame.
- Igen. És cseppet se bánom megérdemelte. - tettem karba a kezem. Majd meg fordultam és ott hagytam öket.