ɪɴ ᴀᴋᴀᴛsᴜᴋɪ! [Átírás Alatt]

7.rész. ~Találd el a közepét.~

Másnap felkeltem ki mentem le ültem meg támasztotam az álam alatt és gondolkozni kezdtem.
- Csak nem rólam álmodozol cica? - támaszkodott az ajtónak Hidan.
- Tch. Nem. - fordultam felé.
- Mért vagy velem ilyen cica? - ült le mellém.
- Elöször is ne hívj cicának. Másodszor nem lenék veled ilyen ha te se lenél velem ilyen. Söt egész jól kijönénk. - tartotam fel a mutattó és a középsö újjam. Egy idő után csatlakoztak hozzák a többiek is.
- Tobi beszélni akar veled. - nyávogta melletem Obito.
- Oké. - kicsit távolabb meg áltunk.
- Mere voltál az este? Elég későn jötél be a szobába. - kérdezte sutogva a normális hangján.
- Kint voltam. Kellet a friss levegő. - mosolyogtam.
- Oké. - vissza mentünk a többiekhez és le ültünk reggelizni.
- Asame a tegnapi beszélgetést nem fejeztük be. - törte meg a csendet Kisame.
- Elég későn látalak titeket be jönni. - fél szemel Deidarára pillantottam ő meg rám.
- Na jó én inkább megyek. - fel áltam és be mentem a szobába. Fogtam egy papírt rá írtam megint egy üzenetet "Ma este. Ugyan akkor. Ugyan ott." Össze hajtottam és vissza mentem.
- Itachi kint vár az edzés miatt. - mondta Pain én csak bolintottam és el indultam ki. Úgy mentem hogy pont Deidara mellet keljen elmenyek mikor mellé értem észrevétlenül a kezébe nyomtam a papírt és tovább mentem. Mikor ki értem egy asztal szerüségen töröket dobó csillagokat és egyébb éles eszközt láttam. Egy fára fel volt téve egy céltábla is. Egyből az éles eszközökhöz sietem és csillago szemekel néztem. Fel vettem egy kunait végig simitottam az éle mentén úgy hogy ne vágja el az újjam.
- Tetszik? - lépett mellém Itachi.
- Nagyon imádom az éles dolgokat. - le tettem a kunait és mosolyogva felé fordultam.
- Akkor a feladatod az lesz hogy probáld meg el találni a közepét a céltáblának. Ha nem megy segítek. - fel vettem egy kunait céloztam és el dobtam öt centivel a céltábla felet találtam el. Fel vetem még egyet céloztam de le esett a földre túl gyengén dobtam el. Egyel se találtam el a táblát. Itachi meg állt mögötem a fülemhez hajolt.
- Koncentrálj vegyél mély levegöt és dobd el. - sugta a fülembe majd hátrébb ált és figyelt. Nagy levegőt vettem be csuktam a szemem. Éreztem ahogy a szél végig fut a bőrömön ahogy gyengéden fúja a hajam. Hallotam ahogy a fán a levelek mozognak. Hirtelen a szél és a hangok is le lassúltak. Csak a szívem szüntelen dobogását hallotam. Határozotan ki nyitottam a szemem és el dobtam a kunait. Két centivel vétetem el a közepétől.
- Ez szép volt. Már csak a pontoságon kell dolgoz. - tovább gyakoroltam kétszer a közepébe találtam aminek nagyon örülultem.