ɪɴ ᴀᴋᴀᴛsᴜᴋɪ! [Átírás Alatt]

9.rész. ~Vérörökség~

Be mentem a szobába be csaptam magam után az ajtót. Le ültem az ágyra fel húztam a lábam át öleltem és sírtam. Fogalmam sincs mért de jól eset ki adni magamból. Egy idő után ki nyilt az ajtó nem néztem fel nem tudtam ki az. Az illető le ült mellém rá néztem Obito volt melletem épp a maszkját vette le majd rám nézett.
- Asame a szemed... - nézet rám kerek szemekel.
- Mi van vele? - kérdeztem.
- Nézd meg te. - a kezembe nyomot egy tükröt. Bele néztem és teljesen le esett az álam. Nem a kék szemem fogadot hanem a sharingan.
- Mi? Ez mégis hogy lehet? - néztem Obitora.
- Úgy néz ki te is Uchiha vagy. - mondta.
- Nem, az nem lehet. - újra bele néztem a kis tükörbe és be kellet lásam hogy igaza van. Én is egy Uchiha vagyok. Senki se tudhatja meg föleg Deidara ő utálja az Uchihákat.
- Ne mond el a többieknek kérlek. Én se mondtam el a titkod kérlek más ne tudja meg - néztem rá kérlelően.
- Rendben. - sóhajtot
- Köszönöm. - le töröltem a könnyeim és el tüntetem a sharinganom. Fel áltam el indultam az ajtó felé mert már sötétedet és találkoznom kell Deidarával. Mikor a tóhoz értem Deidara már ott várt. Rá mosolyogtam és igyekesztem kerülni a szem kontaktust. Ha hozám ért elhúzotam nem értete mi van velem. Némán ácsorogtunk míg nem Deidara meg törte a csendet.
- Asame minden rendben? Nagyon távolság tartó vagy és nem mondasz semmit. - nézet rám agodva.
- Minden rendben. - le hajtottam a fejem.
- De azt hiszem ez nem fog meni köztünk. Sajnálom. - ott hagytam nem birtam a szemébe nézni. Pár méter után vissza fordultam.
- Szeretlek. - sutogtam az északai sötétségbe. Könyeim némán folytak végig az arcomon. A sötétség ölelésébe sétálgatam végül vissza mentem a tóhoz.