A nevem Harley.
Csak egy név és megannyi fájdalom, szenvedés egy testben. Egy kék, zöld foltos testben.
"Egy székhez volt kötözve.
Arca, tiszta vér a felsője félig szétszaggatva.
Az egyik pasas emelte volna a kezét ,hogy megüsse mikor oda rohanta...
Kaptam egy szobát. De ezt is feltételekkel. Bármiféle rossz mozdulat vagy szó hagyja el a számat akkor bántják Harleyékat és engem is. A tetteim súlyától függően.Borzalmas. Próbálok megfelelni de előfordul ,hogy nem tudok uralkodni a számon. Most is ez történt.
-Nem hiszem el ,hogy nem tudod tartani a szádat te büdös kurva!-és megszorította a kezemet és hasba vágott. Ennek nyoma marad. Elkezdtem köhögni és összegörnyedtem. A házi gazda nincs itthon így azt csinálnak velem amit akarnak.
-Sajnálom..sajnálom tényleg sajnálom...-remegtem. Minden egyes pillanatban féltem,hogy mi lesz a következő lépés.
-Rendben. Megbocsátok.Gyere állj fel!-Úgy tettem ahogy kérte. Nem mertem a szemébe nézni. Ez is csak egy gyilkos a sok közül.
Megfogta az állam és úgy irányított ,hogy a szemébe nézzek. Látta a meggyötört arcomat,a kételyeket,a félelmet a szememben.A következő pillanatban elengedte az állam .
-Menj ki!-üvöltött rám. Nem kellett kétszer mondania. Úgy futottam ki az irodából ahogy csak tudtam. Igyekeztem minél észrevétlenebb maradni. Nem akarom ,hogy arra kényszerítsenek amit nem akarok. Láthatatlanúl el jutottam a szobámba. Nem volt nagy szám de egy kis magánszférát biztosított. Nekem ennyi pont elég volt. Neki dőltem az ajtónak majd eleredtek a könnyeim. A sírás elálmosít.
~○●○~
-Nyisd ki az a tetves ajtót vagy betöröm!-feszegette valaki az ajtót.Gyorsan elmentem onnan. Az ajtó erősen vágódott ki .
-Bocsá....
-Te ne kezd itt megint miért nem engedtél be?-kiáltott rám a házigazda Raymond.
-Me..mert elaludtam a..az ajtó előtt. Sajnálom.
-Azt tudod mondani ,hogy sajnálom de ,hogy szívesen leszoplak az már nem mi!?-a szemem elkerekedett és könnyek gyűltek a szemembe. Lehajtottam a fejem nem akartam látni.
-Engedj beljebb!-utasított. Úgy tettem. Felkapcsolta a villanyt majd körül nézett.
-Milyen az arcod? Az igazat.
-Az egyik embered m..megtalált és én nem akartam vele menni az irodájába de fel..felráncigált és elkezdtem segítségért kiabálni és,ezt kaptam érte.
-Erik volt az igaz!?-kérdezte indulatosan .
-I..igen.-mondtam félve.
-Rendben még én elintézem addig öltözz dögösen ,mert tárgyalni jönnek az Olaszok. És viselkedj nekem ,mert ha nem tudod mi lesz.-mondta kimérten.
-A lila vagy a vörös..
-A vörös jó lesz. Kiemeli a szemed.-bólintottam ő meg elviharzott. Istenem segíts meg!
Félóra múlva már kész voltam. Enyhébb sminket használtam a ruha így is túlságosan kihívó.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
