A Maffiában

１．ｆｅｊｅｚｅｔ

Borús volt az idő ,ahogy a hangulatom is. Steve megint hülyét csinált belőlem a suli előtt. Utálok ebbe a suliba járni. Van az az érzés,hogy ennél már nem lehet rosszabb. Na akkor még nem tudtam ,hogy ez lesz életem legrosszabb napja. Hátra fordultam, de nem láttam senkit. Így tovább folytattam az utam a biztonságot nyújtó otthonom felé. De egy ág reccsenés keltette fel a figyelmem. Megint hátra fordultam , egy fekete csuklyás férfi ment mögöttem. Nem voltam benne biztos ,hogy követ, ezért befordultam az egyik legközelebbi utcába ,mint kiderült egy sikátor volt. A férfi követett. Egyre gyorsabban és gyorsabban közeledett felém.
Elkezdtem futni.

-Ne fuss kis cica! Úgy is elkaplak.-kiabálta utánam.

-Ne, hagyjon békén!!-kiáltottam.
Segítség,segítség!!

-Úgy se hallja senki.-Ebben igaza volt. Beért meg fogta a jobb csuklómat és a falhoz szorított.

-Engedjen el kérem!-mondtam kétségbeesetten.

-Sajnálom, de már két hete figyellek.Nem hagyhatom ,hogy az eddigi munkám kárba menjen. Tudod a főnök igényt tart rád.De előtte talán eljátszadozok veled.-nyalta meg gusztustalanul az ajkait. Nekem ma végem.

-Ne ne kérem!-Nem akartam még egyszer ,hogy ez történjen. Mert nem akarom még egyszer átélni. Elkezdtem sírni és a lábaim remegtek.

-Mi a baj kiscica?-pánik. Kibaszott pánik.

-Engedjen el hagyjon békén!-Megpróbáltam ellökni magamtól, csapkodtam ,de ettől mérgesebb lett.Teljes testével hozzá nyomott a falnak.

-Tudod drágám ,itt ebben a pillanatban olyan kemény a farkam ,ha ruhástól dugnálak meg még azt is éreznéd...Értem miért kellesz a főnöknek.-a meglepődöttség kiülhetett az arcomra ,mert ördögi vicsorgásba kezdett. Nem tudtam megszólalni. Csak folytak a könnyeim. A légcsövem összeszorult és nem jött ki hang a torkomon.

-Nyugi cica, ha jó leszel akkor nem lesz semmi baj.- Eltávolodott tőlem és elengedett. De úgy állt be, hogy ne tudjak szökni. Nagy sóhaj hagyta el a számat.

-Figyelj cica ,nem bántalak... egyenlőre-megfeszültem az utolsó szó hallatán. Elővett egy fegyvert és felém tartotta.

A lélegzetem elállt. Ugye nem öl meg itt helyben?

-Ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondom akkor nem lesz semmi baj.- bólintottam.

-Gyere ide.-oda mentem maga felé fordított és kiszívta a nyakamat.-Csak mihez tartás végett tudd ,hogy kikhez tartozol.-Ugyan az a hang...

"Eleget vártam rád".

A fickó megfordított és kifelé indultunk a zsákutcából. A pisztolycsövét a hátamnak támasztotta. Már ki volt biztosítva és az ujját a ravaszon tartotta. Bármikor lelőhetett volna.
Mikor ki értünk beszállított egy fekete Rangeroverbe. Mikor beültünk a hátsó ülésre akkor láttam ,hogy a sofőrön kívül még volt az anyósülésen egy fickó. Jobban megnézve nem lehetett túl idős. Én elhúzódtam a fegyveres fickótól minél messzebb.

-Szia szépségem!-Nem szóltam semmit ,halálra voltam rémülve.

-Nem hallod ,hogy hozzád beszélek?- megint nem szóltam semmit.

-Jack!-Ekkor magához rántott a fegyveres fickó és az oldalamba fúrta a pisztolycsövet. Nyeltem egyet.

-Mit akarnak tőlem?-kérdeztem kétségbeesett hangon.

-Mi semmit,csak a főnök.-mondta a srác elől. - Más néven az apám.

-Mi? Mit akart az apád?-kérdeztem félve.