A Maffiában

2/17 Talányok

Harley szemszöge:

Már egy ideje nem kaptam ütéseket. Nem is jöttek le.  Nem tudom mióta vagyunk itt, sőt Carlt már egy jó ideje nem láttam. Csak remélni tudom ,hogy nem esett komolyabb baja. Féltem Angelt. Nagyon félek ,hogy nem marad életben. De tudom ,hogy erős lány. Bízok benne. A kereső csapatok nem tudom miért tétlenkednek. Már ha egyáltalán keresnek minket.  Ajtó csapkodást halottam majd hirtelen valaki berúgta az ajtót. Nem látom ki az. A fény elvakít. Csak most látom ,hogy egy fagyasztó szobában vagyok. Most már értem miért vacogok. Már egy ideje elvetéltem a baba sajnos nem élte túl ezt a  kegyetlenséget. Nem tudom mióta de az első párnapban már elvesztettem egy életet. Homályosodik a látásom a könnyek utat törnek maguknak. A kereső csoport megtalált végre. Valaki felvesz majd hívja a többieket. A szemem lecsukódik , a hangok tompulnak.

-Nem lesz semmi baj.-hallom majd  elvesztem az emlékezetem. Remélem még felkelek.

...

Magamhoz tértem.
Győzött a túlélési ösztön.
A másodperc töredéke alatt 3 pár kéz kezdett matatni a testemen,hogy sztetoszkóppal mérhessék a szívem lüktetését, a reflexeimet. Nem szerettem ha hozzám érnek most még is körül vettek az orvosok. A fehér szinte vakított. Túl sok volt egyszerre a szemem vissza csuktam.

-Nyissa ki !-Szólított fel az orvos. Válaszom csak egy fej rázás volt. Hát ha nem akkor majd én alapon kinyitotta a szememet. Nem lett jobb. A szemem nem bírta a fényt könnyezni kezdtem. Az orvosok megvizsgáltak majd kimentek. Mark jött be.

-A...an..gel...-alig tudtam beszélni egyszerűen a hangszálaim nem engedték.

-Egy ideig nem fogsz tudni beszélni a hangszálaid nagyon megsérültek a fojtogatásoktól. Angelt nem találtuk meg. Sajnálom. Viszont annak a férfinek a holttestét aki elrabolt annak igen. Angel ujjlenyomatai voltak rajta a pisztolyon. Ő lőtte le. Erős lány ne aggódj. Viszont nem egyedül ment el . Valaki eljött érte . De nem erőszakkal vitték el lehet ,hogy szövetségesekre talált.-nem hiszem ,hogy abból a porfészekből találhatott is bármilyen szövetségest. És miért nem keres vagy miért nem jött vissza  vagy egyáltalán miért nem szökött meg még?

Sok kérdésre nem kaptam választ sőt lassan a kérdéseket se mertem fel tenni ,mert a megválaszolatlan kérdések kétségeket vonnak maguk után.  És most az egyszer nem akarok kétségeket. Angel remélem kibírja és vissza jön. De az biztos ,hogy megkeressük és megtaláljuk. Nem maradhat egyedül .

És nem is fog.

Angel szemszöge:

Will vissza ment az árvaházba most "itthon" vagyok és várom őket. Itthon egy furcsa szó még is melegséggel  tölt el ,hogy ezt a házat otthonomnak nevezhetem ,mert az. Jelenleg ez az otthonom. És úgy érzem végre boldog lehetek. Nem tudom Harley és Carl élnek-e még de ha igen a nyomukra akadok. Mindenesetre azért megfőzöm a vacsorát.
...
Mikor végeztem pont akkor toppantak be. A szemeim elkerekedtek mikor Olíviát és Jamest láttam meg. Hát ők volnának William gyerekei. És tényleg . A hasonlóság apró jeleit véltem felfedezni. De biztosan az anyukra ütöttek.

-Sziasztok!-köszönök.

-Szia Harley!-mondják egyszerre majd oda futnak hozzám és megölelnek. De jól esik.

-Te honnan ismered őket?-csodálkozik Will.

-Hát tudod velük voltam amíg az árvaházban voltam.

-hát jó. Na de együnk éhen halok.-mondja Carl majd mindenki leül az asztalhoz

-Jó étvágyat mindenkinek!

-Viszont!

Sziasztok ez lenne az új rész. Igen eléggé sokáig tartott hiszen egy hetet vártatok rá de remélem azért tetszik.😍