1. Nap
-Lee Bo Na!-szólt a főnököm.
-Igen Sam?
-Emlékszel még a versenyre amire jelentkeztél?
-Um....-gondolkozni kezdtem.-Az SM kampányra gondol?
-Igen. Na...gratulálok, mert nyertél.-mosolygott rám a főnököm.
-Sam....tudod, hogy mennyire imádom az SM-t....AKKOR MÉG IS MI A BÁNATÉRT CSESZTET VELE???
-Ki csesztet? Állj már le. Itt a papír nézd meg!
-Mi....tényleg nyertem.-mosolyogtam mint egy hülye.
-Khm.
-Öm...hehe. Sam...tudja, hogy szeretem magát.
-Látom! Na de menj készülni mert 2 óra múlva mész.
Ez a verseny arról szólt, hogy ki ismer jobban bandatagokat és persze táncfelusmerés is volt. A cég pedig ki sorsol egy bandát akikkel 25 napig együtt fogunk lakni. Mikor én láttam kiket kaptam elestem a járdán. Nem nézett senki hülyének...áh hol. Én az NCT bandát kaptam.
Mikor haza értem gyorsba össze pakoltam és mentem. Az ajtó előtt megálltam, és felnéztem. Aha. A tetejét nem láttam a cégnek, bárhogy próbáltam nézni. Kicsit nagyon magas.
Mikor beléptem az ajtón egy különös pali állt ott és engem nézett. Ofc én csak nézelődtem körbe mint aki nem is látja őt. Erre megszólalt.
-Lee Bo Na! Ha befejezted a nézelődést indulhatunk?-kérdezte tőlem.
-Ja, hogy maga rám vár?-mutattam magamra.
-Indulhatunk?
-Persze...-követni kezdtem.
Beszálltunk a liftbe ahol rajtunk kívül még 5 ember volt. Olyan komoly volt az arcuk, hogy én elkezdtem magamba nevetni ők meg mind rám néztek. Csendbe maradtam. De csak 2 másodpercre. Utána jobban nevettem.
A 3.emeleten kiszálltunk.
-Kövess.
Követtem a palit aki még a nevét se akarta elmondani. Egy folyosón mentünk ahol sokan dolgoztak, pláne papír munkával.
A pali leültetett engem egy asztalhoz ahol egy vörös hajú hölgy ült.
-Innentől ő segít! Szép napot.-és elment az emberem.
-Szia, Sarah vagyok. Te vagy Lee Bo Na, a nyertes?-kérdezte a hölgy.
-Igen. De.. miért kellett ide ülnöm?
-Ezt a lapot kellene aláírnod aztán mehetünk is.
-Rendben. Kész. Más nem kell?
-Nem. Mehetünk?
A nő kísért tovább. 1 fokkal jobb volt mint a pali, neki legalább tudtam a nevét. Felmentünk a 4.emeletre. Kibaszott nagy volt!!! Szó szerint. Tele volt képekkel, és díjakkal.
-Arra menj tovább. És tessék itt a kulcs.
-Köszönöm.
Elindultam egyenesen. Volt ott egy nagy terem ajtó ahonnan hangok jöttek ki. Biztos voltam benne, hogy ez nem a szobám lesz. Hát...igazam volt.
-Áh Lee Bo Na igaz?-jött oda hozzám WinWin.
-Um...igen. Sziasztok.-hajoltam meg. Nagyon féltem és nem tudom miért. Nem mertem a szemükbe nézni.
Mindenki bemutatkozott egyesével nekem. Hogy milyen sokáig tartott....pedig mindenkit ismerek szóval fölösleges volt.
-Na de srácok. Melyik lesz a szobája?-kérdezte Jungwoo.
-Ami nálunk van üres szoba, nem?-Jaemin folytatta.
-Áh igaz.-folytatta Taeyong.-Bo Na. Majd a fiúkat kell követned a dormba. Egy külön szobába leszel ne aggódj. És mivel mi csak esténként, vagy hétvégenként vagyunk itthon így ne aggódj. Tudsz egyedül is lenni. Vagy le is mehetsz a földszintre.
-Értem. Köszönöm.
-Na de srácok. 4:25 van. Próbáról el fogunk késni.-Lucas aggódni kezdett. Amikor felállt én megszólaltam.
-Geci, de magas vagy!-hangos vélemény.
-Köszi.-mosolyogni kezdett.
-Oh.-csaptam a számra. -Ezt hangosan mondtam?
Mindenki hangosan nevetett.
-Akkor gyere velünk Bo Na.-Chenle ment elől.
-Ez a mi szobánk.-felelték mind.
Szép volt amúgy. Kicsit rendetlen, de szép.
-A szobád a folyosó végén jobb oldalra van. Pakolj le és gyere ki. -Haechan udvariaskodott.
Beléptem a szobámba. Őszinte leszek. Nem nagyon tetszett. Vagyis egy bajom volt vele. Az ágy. Baszott kicsi. Egy személyes. Hogy fogok én ezen forgolódni?? Majd megoldom.
Kimentem a fiúkhoz.
-Bo Na! Nem mesélsz magadról kicsit? Gondoltuk...te mindent tudsz szinte rólunk, igaz?-Renjun és az a cuki mosolya boom.
-Igen hehe. Akkor...meséljek magamról?
-Igen.-felelték.
-Rendben...szóval. Lee Bo Na a nevem. Itt Szöulban élek. Egy panzióba dolgozok itt nem messze a cégtől. A szüleimmel élek. Kb 160 cm vagyok. 18 éves. 2000.04.03. a születési dátumom. Szeretek rajzolni és táncolni.
-Oh. De hiszen neked akkor...1 hét múlva szülinapod van?-Mark meglepődött.
-Igen. Amúgy..nektek nem kell próbálni?
-Mi később megyünk. Vagyis 7 órakkor és olyan...10 körül végzünk. Ha unatkoznál lemehetsz, vagy bejöhetsz a próba terembe.-vágta Jaemin közben a sunyi fejeket.
-Um...szerintem majd mindent lassan fogok csinálni. Be kell kicsit illeszkednem.
Nem sokára 7 óra lett.
-Bo Na! Akkor mi megyünk! Majd jövünk.-köszöntek el a fiúk.
-Sziasztok, jó próbát.
Egyedül maradtam. Körbe nézelődtem. A szobáikat is megnéztem. Van ami rendbe volt de volt ami nem. Vagyis ruhák a földön. Magamra ismertem.
Volt ott játék is. Vagyis ilyen számítógépes játék. Ilyennel játszottam sokszor otthon.
Mondjuk kb másfél óra múlva meguntam. Gondoltam elmegyek fürdeni.
Hát az a fürdő szoba anyám. Kibaszott nagy tükör. Kád, zuhanyzó, krémek, minden ami luxus lehet.
Fél 10 lehetett mikor mentem. A kádba belefeküdtem, szólt a zene. Elvoltam. Semmit sem hallottam, tudtam, hogy még van időm.
-Megjöttünk Bo Na. Hát ez hol van?-Jeno kérdezte.
-A szobájában nincs. Nem hallottok hangokat?-Jisung hangja aggódó volt.
-Hé Jaemin nézd meg a fürdőt.
-Jó.-nyitotta ki az ajtót Jaemin és mindenki egy sikításra figyelt fel aztán egy ajtó csapódásra.
-Megvan Bo Na.-Jaemin feje merev lett.
-Rá nyitottál?-suttogva kérdezte Jisung. Jaemin csak bólintott.
5 perc múlva ki jött Bo Na.
-Azt mondtátok később jösztök ezért mentem most fürdeni. Um...baj van Jaemin?.
-Szégyenlem magam.-szomorú volt a hangja.
-Mert?-kérdeztem. -Ja....semmi baj. Nem tudtátok, hol lehetek. Meg jókor nyitottál rám. Szerencsére rajtam volt a fürdő köpenyem. Szóval semmi baj.
Köszönöm, hogy aggódtatok.
-Lee Bo Na. Ugye holnapra nincs terved?-kérdezte Chenle.
-Um...nincs.
-Szuper.-mondták egyszerre.
-He?
-Holnap elviszünk pár helyre téged.
