Rohantam fel a lépcsőn, azt hittem ott esek össze de azt kívántam, hogy még ott legyen. Ne menjen el, várjon meg engem, hogy elmondhassam az érzéseimet neki. Közben lejátszódtak a fejemben az események a 3 fiúval kapcsolatban. Vagyis, hogy ki mit tett értem, de tudtam, hogy fölösleges ezen gondolkozni, hiszen a szívemnek nem parancsolhatok. Tudtam, hogy mit kell tennem és ha magamban tartom az csak rosszabb.
Mikor felértem a lépcsőn megláttam őt. Nem hadováztam a szemébe mondtam. De fel kellett ám néznem rá mivel magasabb mint én. Igaz mindenki magasabb a fiúk közül nálam de akkor is. Majd kiböktem.
-Szeretlek téged.-igazából féltem a válaszától, de próbáltam magabiztos lenni.
-Én is.-felelte Lucas.
Na jó végem, tényleg azt mondta amit hallottam? Vagy csak beképzeltem?
Majd magához húzott engem. A szívem majd ki ugrott a helyéről. Nem akart bennem maradni. Mondjuk megértem, de az a gáz, hogy verejtékezni kezdtem közben, ja, ciki volt. De éreztem a test hőjét, a szeretetét, az illatát amit eddig nem vettem észre. Mindent. Furcsa volt először, hogy ilyen történt de örültem neki.
-És Mark és Jaemin mit fognak szólni ehhez?
-Már tudják.
-Tessék?
-Mielőtt ide jöttem beszéltem velük. Vagyis leültettem őket. Elmondtam nekik, hogy habár őket is kedvelem, téged kedvellek a legjobban hármótok közül. Megértettek engem.
-De mióta kedveltél meg, vagyis mikor? Na már beszélni sem tudok.-mosolyodott el Lucas.
-Semmi baj, hát...emlékszel a szülinapomra mikor lekaptál? Na akkor. Első csókom volt és akkor tudtam, hogy kedvellek téged.
-És ha nem csókoltalak volna meg?
-Akkor nem tudom, lehet nem kedveltelek volna, de lehet igen. Ezt már nem tudjuk meg, de most ami van, az a legfontosabb. Nem de bár?
-De.-majd ismét magához húzott. - Bo Na.
-Hm?
-Hunyd le a szemed.
Majd lehunytam, gondolhatjátok, hogy mi történt. Igen, megcsókolt. Nagyon lassan csókolt meg, de élveztem. Más volt ugye mint az első. És persze hosszabb is. Mikor lassan távolodott el tőlem, szemünket kinyitottuk, de én vissza húztam magamhoz, és ismét csókolóztunk.
Majd elérkezett a reggel, és a látogatási idő. A kórházban aludtunk el persze, a váróban. Mikor be engedtek minket akkor kézen fogva mentünk be oppához. De ő nem volt ott. Majd mentünk a nővért megkérdezni.
-Elnézést, hova lett a hármas kórteremből Jaehyun?-kérdezte Lucas.
-Önök hozzá tartozók?
-Most komolyan ez a legfontosabb kérdés?-kérdeztem.
-Azok vagy sem? Idegeneknek nem adok ki információt.
-Igen, én egy bandába vagyok vele és egy dormban is élünk.
-Ön is NCT tag? Várjunk, Lucas?!
-Igen az vagyok. Elmondaná hol van?
-Miért nem ezzel kezdte? És persze, fél órával ezelőtt vitték a műtőbe.
-Micsoda? Miért?
-Az éjjel is megállt egyszer a szíve, és most is. Szív zavara lett, nem tudom miért, de a vérében is találtak valamit. De ne aggódjanak, nem komoly, vagyis nem életveszélyes.
-Itt megvárhatjuk esetleg?-kérdeztem ismét.
-Te ki vagy?
-Öhm..-nem akartam elmondani, hogy szinte Lucas csaja vagyok ezért az igazat mondtam.-Én nyertem meg a 25 napot az NCT-vel pályázatot.
-Akkor te lennél Lee Bo Na? A sorsolás nyertese?
-Igen.
-Rendben, akkor maradhatsz te is. Üljetek le valahova.
Elmentünk leülni. Tudtam, hogy Lucas rá fog kérdezni.
-Miért nem mondtad azt,..
-Azt, hogy a barátnőd vagyok?-rá néztem.
-Igen.
-Nagy galiba lett volna belőle szerintem. Vagyis...láttad, hogy ismer téged. Szerinted elhitte volna ezt? Vagy ha pletykák keringenének? Az se neked, se a cégnek nem lenne jó.
-Ez igaz. Okos lány vagy te.
-Hm.
Már 2 órája ültünk de sehol semmi. Aztán kinyílt a műtő ajtaja és hozták ki őt. Még altatás alatt volt. De mi bementünk a szobájába vagyis a kórterembe ahol volt, és vártuk mikor ébred fel. Nem telt bele sok időbe.
-Jaehyun oppa!-nagyon megörültem neki de Lucas is. Próbáltam óvatosan megölelni. De nem hagyta.
-Hyung. Jól vagy?
Jaehyun csak némán feküdt aztán megszólalt.
-Ti kik vagytok?
-Mi? Én Lucas vagyok, egy bandában vagyunk és legjobb barátok. Ő pedig Bo Na. Imádod őt.
-Nem tudom kik vagytok...menjetek ki pihenni akarok..
-De Jaehyun..-közeledtem felé.
-Süketek vagytok talán?! Hívjam az őröket?
-Mi bajod van? Nem tudod kik vagyunk?
-Biztonságiak!!!-ordított fel oppa.
És tényleg jöttek az őrök.
-Oppa...-sírva húztak ki az őrök. Én biza fel nem álltam. Ki húztak, de még a folyosón is.
-Nem emlékszik ránk...
